LizaGazdija

Ez a harmadik Burnett-regény, amit mostanában olvastam. Több tucat könyvet írt az írónő, de azt hiszem, belátható időn belül nem olvasok tőle mást. Nem azért, mert nem volt jó ez a három, csak azért, mert a többi, hírnévre szert nem tett műve pusztán a címével nem keltette fel az érdeklődésemet. Andi néni véleménye szerint ez a regény rettenetes, olyan, mintha nem is Burnett írta volna. Valahogy tényleg kevésbé mély, mint mondjuk A titkos kert, de nekem ennek ellenére nagyon tetszett, sőt azt kell, hogy mondjam, hogy még A titkos kertnél is jobban tetszett, csak A padlásszoba kis hercegnőjét nem tudta megelőzni. A történet főszereplője egy intelligens, empatikus hétéves, akivel soha semmi baj nincs, és aki rajongásig szereti az őt egyedül nevelő édesanyját. New Yorkban élnek, ahol a kisfiúnak mindenféle barátai vannak: egy cipőpucoló, egy zöldséges meg egy almaárus. Édesapja angol nemesi családban született, ám az amerikai házassága miatt az apja, aki konok, nyakas ember, kita...

Amikor mentünk este sétálni, a lépcső alján volt egy mécses a gyászjelentés alatt. A kutya ért oda előbb, mint mindig, és okosan meg is szagolta a számára ismeretlen tárgyat. Mondjuk nem sírt, de eléggé megdöbbent, és szélsebesen hátrált el a mécsestől, aztán hazafelé alig mert bejönni a kapun, hiába magyaráztam neki, hogy a mécses nem harap, ha nem dugja bele az orrát. Elmondhatjuk, hogy a kutyánk megtapasztalta, a tüzet nem fogdossuk, mert forró. (Pedig elvileg a hátán az a folt égési sérülés, szóval akár lehetne is mostanra ennyi esze. De nincs. Vicces kiskutya.)

Amikor mentem dolgozni, eszembe jutott, milyen régen láttam már. Mire hazaértem, kikerült a kapura a gyászjelentés. Nem most halt meg, hanem már két hete, annál nem sokkal régebben futottunk össze a lépcsőházban. Egyidős volt Nagyival. Nehéz lehet most a feleségének. Nagyon sajnálom Cs. urat. Nyugodjon békében!

Még tavaly mondta egy szakmai tanár a sulinkban, hogy onnan lehet tudni, hogy őelőtte a teremben nyelvtanár tartott órát, hogy a tanári asztalon van a szivacs (krétás termekben), ő meg könyökölhet egész órán a krétaporban. Ezen akkor elgondolkodtam, és rájöttem, hogy a szakmai tanároknak is van ismérve. Onnan lehet tudni, hogy előttem szakmai tanár tartott órát, hogy nincs letörölve a tábla, ezért az órát rögtön lelkes táblapucolással lehet kezdeni.

Ez volt a tervem október 23-ra, amikor is végre nem kellett semmit csinálnom. Tudom, egy rendes háziasszony ilyenkor beleveti magát a házimunkába, és lenyom legalább egy fél nagytakarítást. Én meg nem ezt tettem, szörnyű vagyok. 10 után keltem, reggeliztem, elolvastam a Szegény Dzsoni és Árnikát, aztán megnéztem az 1995-ös A kis hercegnőt, közben megebédeltem. Utána levittem sétálni a kutyát, de nem tudott játszani, mert a parkban minden kutyagazdi bepánikolt, amikor meglátta, és felkapkodta a kutyáját. Ezen megdöbbentem, mert ilyet nagyon régen láttam utoljára. Séta után felfedeztem, hogy A kis hercegnőnek létezik egy harmadik feldolgozása is az általam eddig ismert 1939-esen és 1995-ösön kívül. 1986-ban forgatták, hat darab félórás epizódból áll. Sara pont olyan benne, mint a könyvben, csak kicsit idősebb, nincsenek benne akciójelenetek, megmásított végkifejlet, és egyáltalán: tökéletes feldolgozás. Ha van kedvetek hozzá, errefelé érdemes keresni az első részt, aztán a többit sorba...

Ibolya néni ma négy éve ment el. Egészen hihetetlen, hogy már ilyen régen. Emlékszem, amikor felhívott apu, és mondta, hogy meghalt, amire én úgy megdöbbentem, hogy visszakérdeztem: "Hogy mit csinált?" Pedig nagyon rosszul volt, de én persze abban reménykedtem, hátha meggyógyul. Mama ma éppen nyolc hónapja és nyolc napja halt meg, és ma lenne 77 éves. Erre kedvesen figyelmeztetett is a Skype, és javasolta, hívjam fel. Ezt legalább annyira nem szeretem, mint amikor azt hazudja a facebook, hogy Nagyi 2 perce lájkolt valamit, de mit lehessen tenni. Ha Mama még élne ezen a jeles napon, most a 77 magyar népmesét kapná tőlem ajándékba, mert az legalább olyan humoros lenne, mint amikor a 60. szülinapjára hatvanas égőt vettek neki apuék (sok egyéb mellett, de nekem csak ez maradt meg, meg az, hogy ő is viccesnek találta).

Enikő felajánlotta, hogy a hosszú hétvége ellenére tart ma pilatest. Eleinte úgy voltam vele, a hosszú hétvégére elég mozgás lesz a kalandpark meg a falmászás, nem kell túlzásba vinni ezt sem. Igen ám, de aztán közzétette a facebookon azt a tervét, hogy ha elég kevesen leszünk, akkor kipróbálhatjuk a TRX-et, becenevén a T-Rexet. Ezt az ajánlatot már nem lehetett visszautasítani. Később ugyan írta, hogy az internetes szavazás alapján gyilkolatest tervez nekünk, már semmi sem riaszthatott el. Úgyhogy el is mentem a terembe, és lelkesen vártam, milyen is lesz ez a T-Rex. Igen, ez egy másik T-Rex, de annyira szeretem ezt a képet, hogy muszáj volt idetenni. Amúgy én szeretem a palánktartást :) A TRX így néz ki: Ez a fekete-sárga izé egy keretről lóg, ami néhány helyen úgy néz ki, mint egy játszótéri hinta állványa, na, Enikőnél nem, de nála is ilyen vasbigyó van. Az eszköz hossza állítható, így használható állva, ülve, fekve, bárhogy. Azt a célt szolgálja, hogy jól megizzas...