A kutya meg a mécses

Amikor mentünk este sétálni, a lépcső alján volt egy mécses a gyászjelentés alatt. A kutya ért oda előbb, mint mindig, és okosan meg is szagolta a számára ismeretlen tárgyat. Mondjuk nem sírt, de eléggé megdöbbent, és szélsebesen hátrált el a mécsestől, aztán hazafelé alig mert bejönni a kapun, hiába magyaráztam neki, hogy a mécses nem harap, ha nem dugja bele az orrát. Elmondhatjuk, hogy a kutyánk megtapasztalta, a tüzet nem fogdossuk, mert forró. (Pedig elvileg a hátán az a folt égési sérülés, szóval akár lehetne is mostanra ennyi esze. De nincs. Vicces kiskutya.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai