Frances Hodgson Burnett: Little Lord Fauntleroy

Ez a harmadik Burnett-regény, amit mostanában olvastam. Több tucat könyvet írt az írónő, de azt hiszem, belátható időn belül nem olvasok tőle mást. Nem azért, mert nem volt jó ez a három, csak azért, mert a többi, hírnévre szert nem tett műve pusztán a címével nem keltette fel az érdeklődésemet.

Andi néni véleménye szerint ez a regény rettenetes, olyan, mintha nem is Burnett írta volna. Valahogy tényleg kevésbé mély, mint mondjuk A titkos kert, de nekem ennek ellenére nagyon tetszett, sőt azt kell, hogy mondjam, hogy még A titkos kertnél is jobban tetszett, csak A padlásszoba kis hercegnőjét nem tudta megelőzni.

A történet főszereplője egy intelligens, empatikus hétéves, akivel soha semmi baj nincs, és aki rajongásig szereti az őt egyedül nevelő édesanyját. New Yorkban élnek, ahol a kisfiúnak mindenféle barátai vannak: egy cipőpucoló, egy zöldséges meg egy almaárus. Édesapja angol nemesi családban született, ám az amerikai házassága miatt az apja, aki konok, nyakas ember, kitagadta, és látni sem akarta soha se a menyét, se az unokáját. Egy napon azonban a sors fintora folytán megváltozik a nagypapa véleménye, és a kis lord, Cedric Angliába költözik egy vidéki kastélyba. Nyomon követhetjük, hogyan segít az ártatlan kis lénye a nagyapjának emberségesebb emberré válni, és azt is, hogyan illeszkedik be az angliai nemesek mindennapjaiba. A vége persze tömény szirup, de ettől még öt csillagot és kedvencelést kapott a molyon.

Nagyon tetszett ugyanis a gyerek. Eszméletlen szövege van, olyanokat mond, hogy az ember gurul a nevetéstől. Rendkívül érdekes a nagypapa jellemfejlődése is, azt is érzékletesen mutatja be az írónő. És ott van Mr. Hobbs, a zöldséges, aki vicces mondások tekintetében nem sokban marad el Cedrictől: annál a résznél, amikor a londoni Towerről olvas, és kommentálja az újonnan szerzett információkat, felnevettem a metrón, annyira humoros.

Persze érdekelnek majd a filmfeldolgozások. Első körben az 1936-os változatot nézem majd meg, aztán eldöntöm, lesz-e erőm és kedvem továbbiakhoz is. Csak azt sajnálom, hogy az 1918-as, magyar filmhez nem lehet hozzájutni. Nagy kár érte, de azért képeket találtam belőle a neten:

Cedric és az ő drágasága           Cedric és a nagypapa

Majd idővel a filmélményről is beszámolok.