LizaGazdija

Az egyébként mennyire vicces, amikor nézem a BK eheti részeit (hétköznap sosincs rá idő), és felhagyok a projekttel két rész után, mert nem tudom követni a történetet, és többször vissza kell tekerni, mert nem értem a jelenetet? Azért a BK szellemi kihívásnak éppen nem nevezhető :D

van mögöttem. Tanítottam 25 órát, ami egy teljes állásnak és még három túlórának felel meg. Felkészültem a 25 órára, ez kb. 8 órát igényelt. Az óráim egy részéhez elég sokat kell utazni, ezen a héten összesen 11 órát. Amikor nem tanítottam, akkor beíratáson csináltam szintfelmérést 2x3 órában. Amikor ezt sem csináltam, akkor a könyvtárban lapozgattam 1908-as újságot összesen kb. 7 órában. (És nem értem a végére, ez a legjobb benne. Még mehetek vissza hétfőn reggel is, amikor pedig alhatnék, ráadásul a határidő vasárnap.) Amikor ezt sem csináltam, akkor megírtam egy cikket, ami egyetemi feladatom volt. A hét leglazsálósabb napja a péntek volt, amikor keltem fél 8-kor, elindultam itthonról fél 9-kor (régen 6 perc alatt menetkész állapotba kerültem ébredéstől számítva, mostanában ez legalább 60 perc, mert az első kb. 40 percem a magamhoz téréssel telik), 9-től tartottam egy órát, ami fél 12-kor ért véget, aztán loholtam haza, így volt itthon pontosan 40 percem. Ebből 15 alatt csin...

A Budapesti Hírlapban 1908-ban a rengeteg reklám és hirdetés között felbukkan néhány elég vicces is: 1. "Örökbefogadás utján nemességet óhajtanék szerezni." 2. "Ferenc József keserüviz - legerősebb természetes hashajtó" Ez utóbbin az első pár felbukkanásakor nehéz volt nem felröhögni a könyvtár csendjében. Micsoda elismerés azért az uralkodónak, amikor pont egy hashajtót neveznek el róla! Volt humoruk ezeknek az uraknak-hölgyeknek, az biztos.

Hát, emiatt most szomorú vagyok. Volt Kodak gépünk, sőt anyuéknál a padláson van két reklámállatkám is tőlük: Tigrincs, a tigris és a névtelen sárkány. Szóval azért 133 év nem kevés. Jó lenne, ha nem lenne vége.

Kedden végre a végére értem. Hiába tetszett összességében, nagyon-nagyon hosszú volt. Nagyon érdekes a japán mondakincs, nagyon izgalmas betekintést nyerni az életszemléletükbe, a babonáikba, de legfőképp a halál utáni életről vallott felfogásukba. Ez a könyv tényleg hozzájárul ahhoz, hogy az ember legalább felületesen megismerje Japánt, ha elfogadjuk, hogy egy népet legjobban a meséin keresztül lehet megismerni. (Én elfogadom.) Volt viszont néhány problémám, ami miatt végül csak négy csillagot kapott a könyv a lehetséges ötből. 1. A 60 oldalas bevezető szerintem túlzás. Nagyon érdekes, hogy melyik monda keletkezésekor éppen milyen történelmi helyzetben éltek a japánok, nagyon jó tudni, hogy sokan közülük buddhisták, és hogy sokféle istenük van. Ezek mind nagyon hasznos infók, DE egy olvasásra én képtelen vagyok 60 oldalnyi adatot felfogni, és feleslegesnek is tartom ennek megkísérlését, mivel az információk döntő többsége magukból a mondákból is kiderül később. 2. A könyvet a...

Ma olyat játszottunk, hogy a Duna-parton előrerohant, majd hirtelen eltűnt a szemünk elől, és hiába kiabáltunk neki, hiába fújta Tomi a kutyasípot, nem jött elő. Tomi ott maradt a HÉV-nél, hátha előkerül valahonnan a kutya, én meg bejártam a teljes aluljárót, valamint visszafelé a fél partot is, mire kb. 15 perc elteltével kegyeskedett visszamenni Tomihoz ez a rendkívül okos, ráadásul nagyon jó kutya. Büntetést természetesen nem kapott, csak annyit, hogy kicsit leüvöltöttem a fejét, amire eléggé döbbenten és ijedten nézett, de Tomi szerint nem fogta fel, mi a bajom. Kb. öt perccel az eset után, amikor még vastagon dőlt a füst mindkét fülemből, egyszer csak fogta magát, kitépte a kezemből a pórázt (amit az én indítványozásomra tettünk rá, miután arra is képtelen volt, hogy megálljon a járda szélén felszólításra), és odarohant régi pajtikhoz játszani. Megfogtam, aztán ezt még egyszer előadta. Ha az én kutyám lenne, ma nem lett volna semmilyen vacsora, és alhatna az előszobában a finom ...

Heath Ledger ma 4 éve halt meg. Jézusom! Másnak is ilyen gyorsan rohan az idő? Mert én mondjuk azt gondoltam, legfeljebb két éve :O