Ostoba kutya 2054. rész
Ma olyat játszottunk, hogy a Duna-parton előrerohant, majd hirtelen eltűnt a szemünk elől, és hiába kiabáltunk neki, hiába fújta Tomi a kutyasípot, nem jött elő. Tomi ott maradt a HÉV-nél, hátha előkerül valahonnan a kutya, én meg bejártam a teljes aluljárót, valamint visszafelé a fél partot is, mire kb. 15 perc elteltével kegyeskedett visszamenni Tomihoz ez a rendkívül okos, ráadásul nagyon jó kutya. Büntetést természetesen nem kapott, csak annyit, hogy kicsit leüvöltöttem a fejét, amire eléggé döbbenten és ijedten nézett, de Tomi szerint nem fogta fel, mi a bajom. Kb. öt perccel az eset után, amikor még vastagon dőlt a füst mindkét fülemből, egyszer csak fogta magát, kitépte a kezemből a pórázt (amit az én indítványozásomra tettünk rá, miután arra is képtelen volt, hogy megálljon a járda szélén felszólításra), és odarohant régi pajtikhoz játszani. Megfogtam, aztán ezt még egyszer előadta.
Ha az én kutyám lenne, ma nem lett volna semmilyen vacsora, és alhatna az előszobában a finom hidegben, tök egyedül. De nem az én kutyám, ezért kapott vacsorát, bent alszik, és semmiféle megtorlás nem történt. Az viszont biztos, hogy torkig vagyok ezzel a döggel, utálom, hogy nem hajlandó szót fogadni, azt hiszi, neki mindent lehet. Amikor most két napig kettesben sétáltunk, érdekes módon kicsit visszavett magából, mert minden hülyeségét automatikusan büntetés követte. Nem nagy dolgok: lefogás két percre, hogy megnyugodjon, póráz, ha elrohant a tiltás ellenére, valamint kutyafegyelmező kólásüveg* jó erős rázogatása a felszólítás mellé nyomatékosításnak, ha elsőre nem sikerült felfogni, mit kérek.
Úgy tűnik, ezzel a kutyával nem lehet haverságban lenni, mert akkor azt hiszi, ő az isten. Ja, egyébként ő egyáltalán semmiről nem tehet, mi neveljük rosszul, azért volt ez az egész. Ezt is mennyire bírom...
*Ez egy fél literes műanyag palack kb. a negyedéig apró kaviccsal. Jó hangos. Ha nem használ a rázogatása, megvan az az előnye, hogy oda is lehet vágni. (Még egyszer sem sikerült eltalálni a kutyát, mert nem jól célzok, de a mellette földet érő palacktól is azonnal kedve támad szót fogadni. Az önfejű mindenségit.)
Ha az én kutyám lenne, ma nem lett volna semmilyen vacsora, és alhatna az előszobában a finom hidegben, tök egyedül. De nem az én kutyám, ezért kapott vacsorát, bent alszik, és semmiféle megtorlás nem történt. Az viszont biztos, hogy torkig vagyok ezzel a döggel, utálom, hogy nem hajlandó szót fogadni, azt hiszi, neki mindent lehet. Amikor most két napig kettesben sétáltunk, érdekes módon kicsit visszavett magából, mert minden hülyeségét automatikusan büntetés követte. Nem nagy dolgok: lefogás két percre, hogy megnyugodjon, póráz, ha elrohant a tiltás ellenére, valamint kutyafegyelmező kólásüveg* jó erős rázogatása a felszólítás mellé nyomatékosításnak, ha elsőre nem sikerült felfogni, mit kérek.
Úgy tűnik, ezzel a kutyával nem lehet haverságban lenni, mert akkor azt hiszi, ő az isten. Ja, egyébként ő egyáltalán semmiről nem tehet, mi neveljük rosszul, azért volt ez az egész. Ezt is mennyire bírom...
*Ez egy fél literes műanyag palack kb. a negyedéig apró kaviccsal. Jó hangos. Ha nem használ a rázogatása, megvan az az előnye, hogy oda is lehet vágni. (Még egyszer sem sikerült eltalálni a kutyát, mert nem jól célzok, de a mellette földet érő palacktól is azonnal kedve támad szót fogadni. Az önfejű mindenségit.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése