LizaGazdija

Viszonylag korai kelés után fürdés közben Tomi intézett nekem némi hangyairtó-belégzést (nem direkt, legalábbis remélem :P), amitől egész nap tüsszögtem, délelőtt kicsit vérzett az orrom, és megfájdult a fejem, de már elmúlt, és különben sem volt olyan súlyos a helyzet, hogy bármilyen segítségre szükség lett volna. Egész délután autóztunk hármasban. Visszavittük a hat könyvemet a négy könyvtárba, ahová valók, nagy megkönnyebbülés, hogy megszabadultam tőlük. Aztán vásároltunk is, meg átvettünk némi rendelést, aztán itthon Tomi ebédet főzött (6 előtt nem sokkal - elment a nap). Megnéztük a Vészhelyzet sorozatzárót, csakis a tévében magyarul, mert annyira nem tetszettek múltkor az eredeti hangok, hogy nagyon, ennek a sorozatnak nagyon jól sikerült a szinkronja, még ha maradnak is benne hülyeségek időnként. Sajnálom, hogy pont most lett vége, úgy megnéztem volna Rachel Greene orvossá válását, annak ellenére is, hogy a sorozatzáró alapján úgy ítéltem meg, liba lett belőle. Furcsa zárás volt...

És beleírom az eredeti regény utolsó mondatát, és habozás nélkül elbőgöm magam a felénél. Hogyan fogom én ezt felolvasni nagy nyilvánosság előtt?

Nem írom ki a nevüket, mert kivételesen nem szeretném, ha a kifejezésre rákeresve valaki a blogra tévedne. De mivel szeretném, ha ti látnátok őket, rébuszokban elmesélem, kikről van szó: az általános iskolám színjátszó csoportjáról, és az általános iskolám egy bizonyos Vilmos vértanúról kapta a nevét (1849-ben gondolkodjatok), honlapja címe az illető vezetékneve + suli, végül pont és hu. A bal oldali menüben fölülről a kilencedik pont az említett csoport. A vezetőjük 15 éve alapította, amikor az akkori osztálya, köztük Orsi, elsős volt. Rengeteg darabot színpadra vittek, számtalan díjat nyertek, külföldre is hívták őket fellépni, és most már a negyedik generáció tevékenykedik ugyanazon keretek között. Minden évben van vizsgaelőadásuk, az idei az évforduló miatt volt különleges. Tegnap került rá sor. Jó volt újra látni a sok általános iskolás ismerőst, és most elsősorban a tanárokra gondolok. Annak külön örülök, hogy a tanító nénim előttem ült, ezért sokat beszélgettünk, és pont olyan m...

Szeretném megosztani veletek a fordítói hétvége legviccesebb momentumát. Ez a Shakepeare-szonett közismert változata, Szabó Lőrinc fordítása, innen vettem: "Az vagy nekem, mint testnek a kenyér S tavaszi zápor fűszere a földnek, Lelkem miattad örök harcban él, Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg, Csupa fény és boldogság büszke elmém, Majd fél: az idő ellop, eltemet, Csak az enyém légy, néha azt szeretném, Majd, hogy a világ lássa kincsemet, Arcod varázsa csordultig betölt, S egy pillantásodért is sorvadok, Nincs más, nem is akarok más gyönyört, Csak amit tőled kaptam, s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, Részeg vagyok és mindig szomjazom." Ez meg ugyanaz a szonett kicsit máshogy, Várady Szabolcs átköltésében, egy handoutról vettem: "Te! Úgy kellesz, mint hasnak a kaja, földnek az eső, olyan tavaszi; gerjedek rád, mint lóvéra a... hogy hívják, az a harpagon-faszi. Élvezlek tökre most, büszkén - de pikkpakk, máris parázok, hogy holnap mi van; most úgy vagyok,...

Kaptam megint műfordítási feladatot attól a kiadótól, amelyik az elsőt is adta annak idején. Ezt a könyvet kell lefordítani nyár végéig:

Péntektől ma délig voltam Dobogókőn ezen a programon Livivel. Már tavaly is elmentünk rá, idén sem akartuk kihagyni. Nagyon sűrű, nagyon igényes program volt, rengeteg érdekeset hallottunk, és sok dolog megjavult tavaly óta. Nyilván az első szervezéskor nem lehet minden tökéletes (meg sohasem, ilyen az élet), de nagyon örültem neki, hogy amiről tavaly kiderült, hogy úgy nem lesz jó, idén máshogy volt. Én idén nem is fedeztem fel semmilyen problémát, minden szuper volt. Már pénteken négytől előadás volt, aztán egy vacsora, aztán még egy megnyitóval egybekötött előadás, aztán egy kerekasztal-beszélgetés. Sok jó gondolat elhangzott, voltak jó kis viták, tetszett az egész. Szombaton volt igazán feszített a tempó: volt négy előadás/workshop, majd este egy felolvasás meg egy koncert. A felolvasás sokkal jobban sikerült most, mint tavaly. Akkor még bárki felolvashatott, akinek csak kedve volt megosztani a közzel a munkásságát, ennek következtében két estén át tartott a program, legalább két-k...

A darab 1931-ben íródott, 2009 novemberében debütált a Katona József Színházban, és csütörtökön volt az utolsó előadás. Erre mentünk el Blankával, ha már németesek voltunk-vagyunk. (Meg azért is, mert 500 Ft volt a jegy, és annyiért nem szégyelltem, hogy kedd után ismét színházban töltöm az estét.) A következő bekezdés nagyon spoileres, ha valaki még valahol megnézné, vagy csak elolvasná a darabot, ugorja át. 1931-től 1933-ig (?, lehet, hogy csak 1932-ig) követjük néhány Bécs nyolcadik kerületében, egy csendes kis utcában élő-dolgozó emberek sorsát. A főszereplő, Marianne, a játékboltos eladósorban lévő lánya, aki kicsit butácska, de jólelkű. Az apjával él, az anyja már régen meghalt. A bolt mellett található egy hentesbolt, ott dolgozik Oszkár, akit a papa befűzött vőlegénynek Marianne mellé. A lány viszont ki nem állhatja, mert durva viselkedésében és humorában is, ráadásul nem is vonzó (Elek Ferenc játssza). A szomszédban lakik Valéria, akinek a vőlegénye Alfréd, egy jó kiállású, ki...