Az vagy nekem...

Szeretném megosztani veletek a fordítói hétvége legviccesebb momentumát.

Ez a Shakepeare-szonett közismert változata, Szabó Lőrinc fordítása, innen vettem:

"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek,
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg,
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet,
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet,
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok,
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam, s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom."

Ez meg ugyanaz a szonett kicsit máshogy, Várady Szabolcs átköltésében, egy handoutról vettem:

"Te! Úgy kellesz, mint hasnak a kaja,
földnek az eső, olyan tavaszi;
gerjedek rád, mint lóvéra a...
hogy hívják, az a harpagon-faszi.
Élvezlek tökre most, büszkén - de pikkpakk,
máris parázok, hogy holnap mi van;
most úgy vagyok, hogy csak kettesben izgat,
máskor az kell, hogy lássák jó sokan.
Ha itt vagy, hát az csúcsszuper,
de hogyha nem, figyelj, az kinyuvaszt;
más jóra nem hajtok, francnak se kell,
érted, ha nem tetőled kapom azt.
Na szóval így: korgó telegyomor,
mindennap buli van, és tök nyomor."