Kedd
Viszonylag korai kelés után fürdés közben Tomi intézett nekem némi hangyairtó-belégzést (nem direkt, legalábbis remélem :P), amitől egész nap tüsszögtem, délelőtt kicsit vérzett az orrom, és megfájdult a fejem, de már elmúlt, és különben sem volt olyan súlyos a helyzet, hogy bármilyen segítségre szükség lett volna.
Egész délután autóztunk hármasban. Visszavittük a hat könyvemet a négy könyvtárba, ahová valók, nagy megkönnyebbülés, hogy megszabadultam tőlük. Aztán vásároltunk is, meg átvettünk némi rendelést, aztán itthon Tomi ebédet főzött (6 előtt nem sokkal - elment a nap).
Megnéztük a Vészhelyzet sorozatzárót, csakis a tévében magyarul, mert annyira nem tetszettek múltkor az eredeti hangok, hogy nagyon, ennek a sorozatnak nagyon jól sikerült a szinkronja, még ha maradnak is benne hülyeségek időnként. Sajnálom, hogy pont most lett vége, úgy megnéztem volna Rachel Greene orvossá válását, annak ellenére is, hogy a sorozatzáró alapján úgy ítéltem meg, liba lett belőle. Furcsa zárás volt, bár azt hiszem, másmilyen nem lehetett volna: új nap kezdődött a sürgősségin, és ment minden tovább a maga útján. Lehet, hogy meg kéne nézni az elejétől. Igaz, elég sokat láttam belőle, mikor először adták nálunk, eleinte illegálisan, a szobámban az ajtófüggöny mögül kukkolva, mert durvának ítélte a család, aztán később Tatával néztük, pedig többször álmodtam rosszat bizonyos részektől. De azért már elég kevésre emlékszem, jó lenne újranézni.
Tominak hála végül a beszélgetős Vészhelyzet-búcsúztatóról sem maradtam le, és az is tök jó volt. Csak azt sajnálom, hogy egy csomó színészt nem hívtak vissza, akik pedig jó karakterek voltak.
Vasárnap volt egy hete, hogy ültettem napraforgót, és mára így állunk (és a két legnagyobb már itt várt, amikor vasárnap hazajöttem, tök jó volt):
Egész délután autóztunk hármasban. Visszavittük a hat könyvemet a négy könyvtárba, ahová valók, nagy megkönnyebbülés, hogy megszabadultam tőlük. Aztán vásároltunk is, meg átvettünk némi rendelést, aztán itthon Tomi ebédet főzött (6 előtt nem sokkal - elment a nap).
Megnéztük a Vészhelyzet sorozatzárót, csakis a tévében magyarul, mert annyira nem tetszettek múltkor az eredeti hangok, hogy nagyon, ennek a sorozatnak nagyon jól sikerült a szinkronja, még ha maradnak is benne hülyeségek időnként. Sajnálom, hogy pont most lett vége, úgy megnéztem volna Rachel Greene orvossá válását, annak ellenére is, hogy a sorozatzáró alapján úgy ítéltem meg, liba lett belőle. Furcsa zárás volt, bár azt hiszem, másmilyen nem lehetett volna: új nap kezdődött a sürgősségin, és ment minden tovább a maga útján. Lehet, hogy meg kéne nézni az elejétől. Igaz, elég sokat láttam belőle, mikor először adták nálunk, eleinte illegálisan, a szobámban az ajtófüggöny mögül kukkolva, mert durvának ítélte a család, aztán később Tatával néztük, pedig többször álmodtam rosszat bizonyos részektől. De azért már elég kevésre emlékszem, jó lenne újranézni.
Tominak hála végül a beszélgetős Vészhelyzet-búcsúztatóról sem maradtam le, és az is tök jó volt. Csak azt sajnálom, hogy egy csomó színészt nem hívtak vissza, akik pedig jó karakterek voltak.
Vasárnap volt egy hete, hogy ültettem napraforgót, és mára így állunk (és a két legnagyobb már itt várt, amikor vasárnap hazajöttem, tök jó volt):
Megjegyzések
Megjegyzés küldése