LizaGazdija

Mondtam ezt októberben. Mintegy 3/4 óra alatt mindent összeszedtem a boltból, ami kellett, meg azt is, ami nem. Pl. tormát hoztam kettőt is. Először elmentem a polc előtt, valószínűleg betettem egyet a kosárba, aztán elindultam olyan tormát keresni, ami már volt itthon, és jó volt, de nem találtam, ezért visszatértem az előbbi polchoz, és eltettem még egy tormát, mert nem emlékeztem, hogy már ezen egyszer túlestünk. Szóval iszonyú sokat vásároltam (iszonyú sok pénzért), és akkor kifelé, mikor a három szatyorral tántorgok, odajön a biztonsági őr, hogy segítsek neki. Na, mondom, mi a tököm, már ő is a környezetvédelemre kér két percet? Hát nem. Legyek kedves befáradni a vizsgálóba, mert volt egy félreérthető mozdulatom, és akkor most megnéznék a szatyraimat. Elsőre az jutott eszembe, mondom neki, hogy ne haragudjon, nekem erre nincs időm, de rájöttem, hogy akkor odacsődít nekem egy rakás másik biztonsági őrt, esetleg rendőrt, tehát jobb inkább mosolyogva vele tántorogni. Így is tettem. A...

Hétfőn néztük meg Rékával a Tháliában, ezt kaptam tőle szülinapomra. El kellett volna olvasnom harmadévben, de megelégedtem egy viszonylag részletes összefoglalással, mert addigra már nagyon utáltam az egészet, és nem akartam sokkal több időt szánni a németes dolgokra, mint amennyit feltétlenül muszáj volt. (Tulajdonképpen ha valaki szereti a németet, akkor nem szabad német szakra mennie, maradjon inkább műkedvelő.) A darab megtekintése után sem fogom egyébként elolvasni az eredetit, nem érzem a hatalmas késztetést, de egyszer majd talán fogom. A korról meg Brechtről ilyenekre emlékszem, hogy epikus színház, nagy újítások, például nincs függöny. Az tényleg nem volt. Az epikus színház célja az, hogy a nézőt elgondolkodtassa, mégpedig anélkül, hogy együttérezne a szereplőkkel. Hát, az elméletből kb. ennyi maradt meg. Réka a Koldusoperából írta a szakdogáját, elidegenítő hatásokat kutatott benne, ezért is szerette volna megnézni ezt az előadást, miután két másikat már látott. A történet d...

Anyu szokta mondani, hogy ha egy régi ismerős hirtelen felbukkan a semmiből mindenféle látható apropó nélkül, akkor hamarosan kiderül, hogy valamiben tudsz neki segíteni, lehetőleg ingyen, mert jófej vagy. És tényleg. Zenei aláfestés erre található.

A Subbán találtam ezt valamikor hetekkel ezelőtt, az a címe, hogy megint hétfő. Én azóta is nevetek, akárhányszor meglátom, jó szórakozást hozzá nektek is! (Rá kell kattintani, akkor indul el.)

Ma anyuéknál volt szülinapom, ott volt az egész szűk család, csak Tomi nem, mert ő ma dolgozott. Reggel azért ő vitt ki, mert egyrészt elég sok cuccot hurcoltam, másrészt Lizát nem szívesen hagytuk volna egyedül a kötésével, az volt a tuti, ha szem előtt van. Na meg mindenki örül, ha Liza hazalátogat :) Volt ebédre húsleves meg ananászos csirkemell, amiből akartam hozni Tominak, miután kifejtette, mennyire iszonyúan szomorú, hogy lemarad róla, de végül nem hoztam, elfelejtettem, pedig vicces lett volna. (Ki van akadva azon, hogy nekem minden névnapomon és szülinapomon ananászos csirkemell az ebéd, mégpedig azért, mert én kérem. Hát mit csináljak, ez a kedvenc kajám, és itthon sosem csinál egyikünk sem, marad tehát az a két alkalom, mikor én kérhetek menüt :) ) Ezen kívül epres gyümölcstortát kaptam, meg vittem haza a tegnapi túrótortából, és mivel Bence ma NEM-hangulatban volt, nekem is jutott egy szelet. (A gyerek ugyanis kb. semmit nem evett, még a torta sem érdekelte. Második dackor...

Ennyi lettem ma délután fél 2 környékén. A nap elég izgalmasan indult: 7-kor arra estem ki az ágyból, hogy a kutyám úgy ordít, mint a fába szorult féreg. Ilyet még életemben nem hallottam, nem is szeretnék többet, borzasztó volt. Valószínűleg elmúlt a fájdalomcsillapító hatása, és azért sírt ennyire, úgyhogy rögtön kapta a következő adagot, amitől megnyugodott. Még délelőtt rájött, hogyan lehet ráállni a kötésre, így aztán sántikálás nélkül közlekedik már, mint akit puskából lőttek ki. Délutánra azért szétrágta a kötést, hogy ne teljen el ez a nap se esemény nélkül. Ettől úgy nézett ki, mint aki épp most élt túl egy cápatámadást, úgyhogy kapott egy jó kis sízoknit Tomi fiókjából (kicsit lyukas, pont megfelel a célra). Ez elég viccesen áll a kutyánkon, de legalább elfedi a lába borzalmas állapotát, így lehet vele utcára menni, és ha szerencsénk van, nem szedi le magáról reggelre, amikor megint fájni kezd a sebe. Délelőtt Tomi főzött, én takarítottam meg mostam, aztán jött az ünnepi ebéd...

Ma nem derült ki semmi kavarás az időpont körül, úgyhogy 9 után kicsivel bemehettünk. Ott voltunk Lizával, míg megkapta az altatót, addig mantráztam neki, mi a teendő (aludni egyet, aztán szépen hazajönni), majdnem sikerült meglátni azt is, ahogy letolták a torkán a csövet, de az utolsó pillanatban sikerült kimenekülni. A váróban hatalmas élet volt ma reggel, macska, nyúl, három-négy kutya. Kb. 40 percet ültünk ott, akkor jött ki az asszisztens, és mondta, hogy be lehet menni, már ébredezik a kutyánk. Először frászt kaptam, mikor megláttam a bal hátsó lábán a gézköteget, hirtelen azt hittem, le kellett venni a lábát is. Az orvos el is nevette magát, mikor meglátta az arcomat, és megnyugtatott, hogy a daganaton kívül mindene megvan Lizának, csak azért bugyolálták be a teljes lábát, hogy ne csússzon le a kötés, meg mert így nehezebben tudja leszedni magának. Kaptunk fájdalomcsillapítót, azt hétfőig kell szedni. Hétfőn leveszik a kötést, pénteken varratot szednek, és már túl is vagyunk ez...