"Végre egy normális élelmiszerbolt a közelünkben"
Mondtam ezt októberben.
Mintegy 3/4 óra alatt mindent összeszedtem a boltból, ami kellett, meg azt is, ami nem. Pl. tormát hoztam kettőt is. Először elmentem a polc előtt, valószínűleg betettem egyet a kosárba, aztán elindultam olyan tormát keresni, ami már volt itthon, és jó volt, de nem találtam, ezért visszatértem az előbbi polchoz, és eltettem még egy tormát, mert nem emlékeztem, hogy már ezen egyszer túlestünk.
Szóval iszonyú sokat vásároltam (iszonyú sok pénzért), és akkor kifelé, mikor a három szatyorral tántorgok, odajön a biztonsági őr, hogy segítsek neki. Na, mondom, mi a tököm, már ő is a környezetvédelemre kér két percet? Hát nem. Legyek kedves befáradni a vizsgálóba, mert volt egy félreérthető mozdulatom, és akkor most megnéznék a szatyraimat.
Elsőre az jutott eszembe, mondom neki, hogy ne haragudjon, nekem erre nincs időm, de rájöttem, hogy akkor odacsődít nekem egy rakás másik biztonsági őrt, esetleg rendőrt, tehát jobb inkább mosolyogva vele tántorogni. Így is tettem. A vizsgáló úgy néz ki, hogy van egy lépcső, közepén pihenő, lépcső tetején meg a monitorok és az azokat figyelő biztonsági őr. Azt mondja, álljak meg a pihenőn. Az egy iszonyú kicsi lépcsőfok, na ott ácsorogtam, míg ő mondta, mit húz elő a szatyorból, a másik meg megállapította, rajta van-e adott dolog a blokkon. Elvoltak vagy tíz percig, mondom, bazi sok mindent vettem. (Ez is milyen vicces, hogy nem akkor értik félre, hogy vásárolok, amikor egy kenyérrel meg két kefírrel haladok hazafelé, hanem most, amikor ennyi minden van nálam.) Az ténykérdés, hogy mikor elkezdte kipakolni a holmikat a lépcsőre a pasi, én meg mondtam, hogy anyám, mire ezt visszapakolom, akkor azt meghallotta, és utána visszapakolt ő. A végén még a táskámba is belenézett, ez viszont felháborított, mert mégis mi a tököm köze van a táskámhoz, amit egyébként kivételesen kinyitottam, mert telefonáltam, de ez olyan polcnál történt, ahol igen nehéz lett volna bármit is belegyömöszölni: a boroknál.
A végén elnézést kértek a kellemetlenségért, kellemes ünnepeket kívántak meg ilyenek, de az a helyzet, hogy én megsértődtem. Nem kicsit. Megalázó, hogy tolvajnak néztek, amikor nem is csináltam semmit, mindössze annyi történt, hogy letettem a földre a kosarat, kipakoltam három dolgot a földre, hogy egy negyedik beférjen, aztán a többi hármat meg visszaraktam - ezt nehéz félreérteni. Ráadásul úgy, hogy a nyitás óta hetente legalább háromszor megfordulok náluk. Mindenesetre most jó ideig nem megyek hozzájuk. A pénzemet el tudom költeni máshol is, ahol esetleg nem értenek félre. Kész, így jártak.
Mintegy 3/4 óra alatt mindent összeszedtem a boltból, ami kellett, meg azt is, ami nem. Pl. tormát hoztam kettőt is. Először elmentem a polc előtt, valószínűleg betettem egyet a kosárba, aztán elindultam olyan tormát keresni, ami már volt itthon, és jó volt, de nem találtam, ezért visszatértem az előbbi polchoz, és eltettem még egy tormát, mert nem emlékeztem, hogy már ezen egyszer túlestünk.
Szóval iszonyú sokat vásároltam (iszonyú sok pénzért), és akkor kifelé, mikor a három szatyorral tántorgok, odajön a biztonsági őr, hogy segítsek neki. Na, mondom, mi a tököm, már ő is a környezetvédelemre kér két percet? Hát nem. Legyek kedves befáradni a vizsgálóba, mert volt egy félreérthető mozdulatom, és akkor most megnéznék a szatyraimat.
Elsőre az jutott eszembe, mondom neki, hogy ne haragudjon, nekem erre nincs időm, de rájöttem, hogy akkor odacsődít nekem egy rakás másik biztonsági őrt, esetleg rendőrt, tehát jobb inkább mosolyogva vele tántorogni. Így is tettem. A vizsgáló úgy néz ki, hogy van egy lépcső, közepén pihenő, lépcső tetején meg a monitorok és az azokat figyelő biztonsági őr. Azt mondja, álljak meg a pihenőn. Az egy iszonyú kicsi lépcsőfok, na ott ácsorogtam, míg ő mondta, mit húz elő a szatyorból, a másik meg megállapította, rajta van-e adott dolog a blokkon. Elvoltak vagy tíz percig, mondom, bazi sok mindent vettem. (Ez is milyen vicces, hogy nem akkor értik félre, hogy vásárolok, amikor egy kenyérrel meg két kefírrel haladok hazafelé, hanem most, amikor ennyi minden van nálam.) Az ténykérdés, hogy mikor elkezdte kipakolni a holmikat a lépcsőre a pasi, én meg mondtam, hogy anyám, mire ezt visszapakolom, akkor azt meghallotta, és utána visszapakolt ő. A végén még a táskámba is belenézett, ez viszont felháborított, mert mégis mi a tököm köze van a táskámhoz, amit egyébként kivételesen kinyitottam, mert telefonáltam, de ez olyan polcnál történt, ahol igen nehéz lett volna bármit is belegyömöszölni: a boroknál.
A végén elnézést kértek a kellemetlenségért, kellemes ünnepeket kívántak meg ilyenek, de az a helyzet, hogy én megsértődtem. Nem kicsit. Megalázó, hogy tolvajnak néztek, amikor nem is csináltam semmit, mindössze annyi történt, hogy letettem a földre a kosarat, kipakoltam három dolgot a földre, hogy egy negyedik beférjen, aztán a többi hármat meg visszaraktam - ezt nehéz félreérteni. Ráadásul úgy, hogy a nyitás óta hetente legalább háromszor megfordulok náluk. Mindenesetre most jó ideig nem megyek hozzájuk. A pénzemet el tudom költeni máshol is, ahol esetleg nem értenek félre. Kész, így jártak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése