LizaGazdija

Marci belejött, mint kiskutya az ugatásba, mondhatni. Az első napon még nem volt vele gond, még a másodikon sem. A harmadikon előbújt belőle a kiskutya. Amikor egy rövid időre egyedül maradt otthon, gondolta, kiles a folyosóra, látja-e a gazdáját valamerre, és közben mellesleg leszaggatta a bejárati ajtóról a függönyt, meg ha már úgyis ott volt, ellopta a jutalomfalatokat is, és felzabálta mind egy szálig. Később ezt az akciót a jutalomfalatos rész nélkül megismételte, még később bepisilt és bekakilt, befeküdt a gazdi ágyába, valamint megette az előszobaszekrény fiókjáról a gombot (!). Azt hiszem, egyéb akciója nem volt, mert próbál nagyon jó lenni, bár azért felmerült benne, hogy esetleg jó ötlet lehetne telibe pisilni a heverőt, de még tervezés közben rajtakapták, így inkább máshogy döntött. Eszembe jutott erről a mi Lizánk és első időszakos működése. Először nagyon jó kislány volt, minden lehetséges módon igyekezett meggyőzni minket, hogy nagyon megéri nekünk megtartani őt, hiszen n...

kapcsán több dolgot is kifelejtettem a névnapjáról szóló bejegyzésből, pedig ezek új skillek, mutatják, hogyan fejlődik a gyerek (szépen és gyorsan). Jó, az első nem, na de. Amikor garázdálkodott, vagyis kiment az előszobába, és megpróbálta magára rántani a faáruraktárunkat, vagy éppen a konyhába totyogott, és igyekezett megégetni magát a sütővel, akkor én utána mentem és felkaptam, már csak abból a megfontolásból, hogy ő ezt viccesnek találta, miért ne nevethetne. De ennél is viccesebbnek találja, ha az ember felkapja, elindul vele, majd minden harmadik lépés helyett térdet rogyaszt hirtelen, amitől húsz-harminc centivel lejjebb kerül. Akkor Matyi elvigyorodik, majd kuncog is egy kicsit. Persze nem röhög, mint akkor, amikor anyukája dobálja, de az a helyzet, hogy én nem merném dobálni őt, mert nem lennék benne biztos, hogy nem fogom elejteni. Meg szerintem anyukája sem lenne biztos benne, úgyhogy jobb ez így. Így az én ölemben kuncog, mert rogyasztunk, és mondjuk hozzá (mármint egyelő...

A 72. helyen Laura Ingalls mosolyog A farm, ahol élünkből, és én ennek nagyon örülök: az a sorozat volt a szívem csücske, annak a sorozatnak a főcíméről sem volt opció lemaradni soha, amíg csak vetítették. Imádtam, kész, kell nekem egyszer az eredeti könyvek mellé az eredeti DVD is, mind. Na, ez az említett főcím, mögötte meg azonnal jön a vége főcím:

Itt a tavasz, szakad a hó :)

Colin Dexter 1930-ban született, ma is él, 1972 óta ír krimiket. Saját maga így vall az írói karrier indulásáról: "We were in a little guest house halfway between Caernarfon and Pwellheli. It was a Saturday and it was raining - it's not unknown for it to rain in North Wales. The children were moaning... I was sitting at the kitchen table with nothing else to do, and I wrote the first few paragraphs of a potential detective novel." (Kb.: "Egy kis vendégházban szálltunk meg félúton Caernarfon és Pwellheli között. Szombat volt, esett az eső - Észak-Walesben megesik az ilyesmi. A gyerekek hisztiztek... A konyhaasztalnál ültem, és mert nem volt egyéb dolgom, papírra vetettem egy detektívregény első néhány bekezdését.") Az évek során 13 olyan regényt írt, amelyeknek ugyanaz volt a főszereplője: Morse felügyelő. 1987 és 2000 között aztán meg is filmesítették a krimijeit, összesen 33 rész készült belőlük. Valaki volt olyan jó, hogy például jelen könyv feldolgozását fel...

Amióta átálltunk a hús-tojás-krumpli tartalmú étrendre, Liza jóval kevesebbet, jóval lassabban és jóval nagyobb rendetlenséget okozva eszik.

"Ön nem ért a kertészethez, kitépi az ibolyát, és még harminc gilisztát kap egy hónapra - nyavalyát! Hogyha kertész akar lenni, ásson máshol, ha lehet, Vakond Uram, elbocsátom, ki van rúgva! Elmehet!"