Matyi
kapcsán több dolgot is kifelejtettem a névnapjáról szóló bejegyzésből, pedig ezek új skillek, mutatják, hogyan fejlődik a gyerek (szépen és gyorsan). Jó, az első nem, na de.
Amikor garázdálkodott, vagyis kiment az előszobába, és megpróbálta magára rántani a faáruraktárunkat, vagy éppen a konyhába totyogott, és igyekezett megégetni magát a sütővel, akkor én utána mentem és felkaptam, már csak abból a megfontolásból, hogy ő ezt viccesnek találta, miért ne nevethetne. De ennél is viccesebbnek találja, ha az ember felkapja, elindul vele, majd minden harmadik lépés helyett térdet rogyaszt hirtelen, amitől húsz-harminc centivel lejjebb kerül. Akkor Matyi elvigyorodik, majd kuncog is egy kicsit. Persze nem röhög, mint akkor, amikor anyukája dobálja, de az a helyzet, hogy én nem merném dobálni őt, mert nem lennék benne biztos, hogy nem fogom elejteni. Meg szerintem anyukája sem lenne biztos benne, úgyhogy jobb ez így. Így az én ölemben kuncog, mert rogyasztunk, és mondjuk hozzá (mármint egyelőre én mondom), hogy zsupsz, anyukájánál meg teli szájjal röhög, amikor minimális ideig repülhet. Mindkét esetben tündéri, sőt Bence is tündéri, aki szintén imád repülni.
Matyi egyébként már beszél. Egyelőre csak egy-két szót mond, de ezeket már azonos szituációban ugyanúgy használja, tehát beszél. Az egyik szava a "de", amit megfigyeléseim szerint egyelőre "igen" és "nem" értelemben is használ. A másik, ami sokkal édesebb, a "tötötö". Lehet találgatni, ez mit jelent. Na, mit? Na, mit? Hát azt, hogy "köszönöm" :)
Amikor garázdálkodott, vagyis kiment az előszobába, és megpróbálta magára rántani a faáruraktárunkat, vagy éppen a konyhába totyogott, és igyekezett megégetni magát a sütővel, akkor én utána mentem és felkaptam, már csak abból a megfontolásból, hogy ő ezt viccesnek találta, miért ne nevethetne. De ennél is viccesebbnek találja, ha az ember felkapja, elindul vele, majd minden harmadik lépés helyett térdet rogyaszt hirtelen, amitől húsz-harminc centivel lejjebb kerül. Akkor Matyi elvigyorodik, majd kuncog is egy kicsit. Persze nem röhög, mint akkor, amikor anyukája dobálja, de az a helyzet, hogy én nem merném dobálni őt, mert nem lennék benne biztos, hogy nem fogom elejteni. Meg szerintem anyukája sem lenne biztos benne, úgyhogy jobb ez így. Így az én ölemben kuncog, mert rogyasztunk, és mondjuk hozzá (mármint egyelőre én mondom), hogy zsupsz, anyukájánál meg teli szájjal röhög, amikor minimális ideig repülhet. Mindkét esetben tündéri, sőt Bence is tündéri, aki szintén imád repülni.
Matyi egyébként már beszél. Egyelőre csak egy-két szót mond, de ezeket már azonos szituációban ugyanúgy használja, tehát beszél. Az egyik szava a "de", amit megfigyeléseim szerint egyelőre "igen" és "nem" értelemben is használ. A másik, ami sokkal édesebb, a "tötötö". Lehet találgatni, ez mit jelent. Na, mit? Na, mit? Hát azt, hogy "köszönöm" :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése