LizaGazdija

Anyuval és Ákossal a Borárosról elhajóztunk a Margitszigetre, egészen pontosan a szállodákig, majd onnan visszafelé haladva megnéztük a Szent Mihály templomot, a kolostor romjait Margit sírjának eredeti helyével, az állatkertet, végül a szökőkutat. Amikor már kifelé haladtunk a szigetről, a bejárat közelében a fűben feküdt egy közepesen elhanyagolt külsejű néni, akit mindenki nagy ívben kikerült. Anyu odament hozzá, megkérdezte, szüksége van-e segítségre, mire a néni mondta, hogy rossz a lába, megbotlott, elesett, nem tud felkelni, pedig sietnie kéne. Ketten nagy nehezen lábra segítettük, akkor azt mondta, nagyon szégyelli magát, és köszöni a segítséget, jó egészséget kívánt, majd teljesen határozott léptekkel elindult. Szomorú dolog ez, hogy egy idős ember, aki színjózan egyébként, elesik, és senki nem megy oda hozzá. Nem tudom, meddig heverhetett volna még ott, míg valaki segít neki, mert valószínűleg később sem tudott volna egyedül felállni. Mondjuk az sem kevésbé szomorú, hogy vals...

a napot újabb kör hányással indította, pontosabban mindjárt három körrel. Az orvos telefonon azt mondta, biztosan az álvemhesség álvetélésének egyik mellékhatása ez, de ha esetleg még hányna a kutya, reggel vigyük vissza nyitásra. Én már nagyon örülnék, ha befejeződne kis családunk intenzív orvoslátogatása, és lehetne, hogy legközelebb tényleg csak két hét múlva menjünk Lizával kontrollra, amikorra hívtak. A kutya egyébként nem támogatja a diétát, mint ötletet. A száraz kaját akkor kapta, amikor hazaértem ma, ez negyed ötkor volt, tehát ebédidő után kb. egy órával. Ehhez képest csak megszagolta, mondta, fúj, és fél 8 körül fanyalodott csak rá, akkor is csak a felét volt hajlandó megenni. Pedig ez van, mást nem kap, fenének se hiányzik ez a mizéria. Majd séta után kimegyek vele a konyhába, és kiselőadást tartok róla, hogy enni márpedig kell, és ha ezt adtam neki, akkor ezt kell enni, az utolsó falatig. Az ilyen kiselőadásoknál nagyon értelmes fejet szokott vágni, mint aki tényleg minden...

Nem fájt, de azért nem volt kellemes, és a végén csípett az érzéstelenítő. Nincs már cérna a számban, hála az égnek, nagyon idegesített. Az eredeti orvos szabadságon van, egy velem egyidős(nek tűnő) srác helyettesítette. Nagyon kedves volt, elmesélte, hogyan történik a varratkiszedés, mondta, hogy fogkefével kell mosogatni a sebhelyet, valamint most már lehet öblögetni is szájvízzel megint. Volt egy másik srác is, aki beállt velem szembe, amikor az orvos nekiállt a varratszedésnek, és ott bámult vigyorogva. Nem igazán értettem a dolgot, és mivel zavart, inkább a szintén velem szemben lévő, ám kicsit közelebbi lámpát nézegettem. Amikor kint volt a varrat, ez a másik odajött, és még mindig vigyorogva azt mondta: "Jól van!", majd többször megsimogatta a karomat. Ezt már végképp nem értettem, de gondoltam, nem kell nekem mindent egyből érteni, ezért visszamosolyogtam, majd elköszöntem és hazajöttem. Csak egy negatívum van: valamelyik fogam még mindig fáj, de most már nem vagyok b...

Az idei tűzijáték minden bizonnyal kirobbanó siker lesz, legalábbis ez a cikk erre utal. Nálunk olyanok is megesnek , hogy valaki létrehoz egy céget, mondja, hogy lesz jó kis zenei fesztivál a Velencei-tónál, 4 napra csak 25 ezer forint lesz a jegy, majd amikor megfelelően sok ember megvette már a jegyet rá, akkor közli, hogy sajnos nem lesz ez a fesztivál, a jegyek árát nem tudják visszaadni, de a 25 ezer forintos jegyedet felhasználhatod egy hónappal később és 150 km-rel arrébb egy másik fesztiválon, amire a jegy a bejelentéskor egyébként 5 ezer forint, majd aztán eltűnik, mint szürke szamár a ködben, és nyilván a másik fesztivál sem lesz, meg a jegyek árát sem adják vissza - sem a szervező, sem a TicketPro. Bónuszként az állítólagos fellépők egy része akkor értesül a fellépéséről, amikor kirobban a botrány. Nagyon csúnya átverés ez, nekem úgy tűnik. Mondjuk azt sem értem, hogy az a fiatal mit vár, aki a fesztivál facebookos oldalán hirdet két napijegyet darabonként 3500 Ft-ért egy ...

Tomi azt hitte, fél 10-re megyünk, de én ma reggelre már teljesen biztos voltam benne, hogy 9-re. Végül 9:10-re sikerült odaérni. Összesen húsz percet várakoztunk csodás társaságban. Volt egy vám- és pénzügyőr egy tündéri labradorral, aki alig bírt magával, annyira akart játszani a többi kutyával. Folyton Rex jutott eszembe a tegnapi Toy Storyból: "Mindjárt játszás lesz! Úgy izgulok!" A gazdája nem engedte oda a többi kutyához, viszont minduntalan ráparancsolt, hogy feküdjön. A legédesebb az volt, amikor a kutya lefeküdt, majd kúszásban elindult Liza felé. A kis cseles :) Volt egy idős néni egy idős tacskószerű kutyával, akit a sokak által az idős nénik tartozékaként definiált gurulós szatyorban hozott, illetve a szatyor helyére felszerelt és sporttáskát, és abban, a kutyusnak csak a feje látszott ki belőle. Ő a gazdi ölében ült és remegett, gondolom, nem nagyon szeret orvoshoz járni. Volt egy fiatal srác egy kölyökkutyával, akiből majd egyszer valami marcona (kissé ijesztő) ...

Ilyenem lett ma. Tomitól kaptam, miután magamnak nem vettem meg, mert hát azért mégsem. Lehet, hogy már ennél felnőttebb nem is leszek. Baj ez?

Tegnap a metrón utazott egy fiatal anyuka a kb. 4 éves kisfiával. A rövid ülésen ültek, tehát mellettük egyik oldalról sem volt senki. A kisfiú beszélgetett az ujjaival, íjászosat játszott velük, szép csendesen elvolt. Egyszer csak anyuka mosolyogva ránézett, elkezdte csikizni, amire a gyerek persze nevetett és eldőlt, de továbbra sem hangosan vagy zavaró módon. Anyuka hirtelen, minden átmenet nélkül megragadta a gyerek karját, mint valami fúria, megrángatta, és ráordított, hogy "ülj már normálisan!" Négy megálló alatt ugyanez a jelenet még négyszer megismétlődött. Azért én megsajnáltam a kisfiút.