Varratszedés: pipa

Nem fájt, de azért nem volt kellemes, és a végén csípett az érzéstelenítő. Nincs már cérna a számban, hála az égnek, nagyon idegesített. Az eredeti orvos szabadságon van, egy velem egyidős(nek tűnő) srác helyettesítette. Nagyon kedves volt, elmesélte, hogyan történik a varratkiszedés, mondta, hogy fogkefével kell mosogatni a sebhelyet, valamint most már lehet öblögetni is szájvízzel megint. Volt egy másik srác is, aki beállt velem szembe, amikor az orvos nekiállt a varratszedésnek, és ott bámult vigyorogva. Nem igazán értettem a dolgot, és mivel zavart, inkább a szintén velem szemben lévő, ám kicsit közelebbi lámpát nézegettem. Amikor kint volt a varrat, ez a másik odajött, és még mindig vigyorogva azt mondta: "Jól van!", majd többször megsimogatta a karomat. Ezt már végképp nem értettem, de gondoltam, nem kell nekem mindent egyből érteni, ezért visszamosolyogtam, majd elköszöntem és hazajöttem.

Csak egy negatívum van: valamelyik fogam még mindig fáj, de most már nem vagyok biztos benne, hogy melyik. Pedig már annyira szeretném, ha a fogmosáson és az öblögetésen túl nem kéne a fogaimról tudni egy jó darabig.