Állatorvosos kaland - evés előtt és közvetlenül utána nem ajánlott :)
Tomi azt hitte, fél 10-re megyünk, de én ma reggelre már teljesen biztos voltam benne, hogy 9-re. Végül 9:10-re sikerült odaérni.
Összesen húsz percet várakoztunk csodás társaságban. Volt egy vám- és pénzügyőr egy tündéri labradorral, aki alig bírt magával, annyira akart játszani a többi kutyával. Folyton Rex jutott eszembe a tegnapi Toy Storyból: "Mindjárt játszás lesz! Úgy izgulok!" A gazdája nem engedte oda a többi kutyához, viszont minduntalan ráparancsolt, hogy feküdjön. A legédesebb az volt, amikor a kutya lefeküdt, majd kúszásban elindult Liza felé. A kis cseles :)
Volt egy idős néni egy idős tacskószerű kutyával, akit a sokak által az idős nénik tartozékaként definiált gurulós szatyorban hozott, illetve a szatyor helyére felszerelt és sporttáskát, és abban, a kutyusnak csak a feje látszott ki belőle. Ő a gazdi ölében ült és remegett, gondolom, nem nagyon szeret orvoshoz járni.
Volt egy fiatal srác egy kölyökkutyával, akiből majd egyszer valami marcona (kissé ijesztő) harci kutya lesz, de most még tündéri volt. Ő a gazdi ölében üldögélt, és a gazdi fülét nyalogatta kitartóan.
És volt Liza, aki beült a szék alá, néha kikandikált, megszagolta a kölyökkutyát, és amikor behívtak minket, felpattant, és megindult - ki az utcára. Most nem nagyon bántották, csak egy szurit kapott, kb. 5 perc alatt végeztünk is. Kimentünk, beültünk a kocsiba, elhelyezkedtünk, amikor azt vettem észre, hogy Liza furán veszi a levegőt, mintha asztmás rohama lenne. Kicsit megböködtem, az szokott segíteni, de most nem segített. Ráadásul furán elhúzta a száját mindkét oldalon, mint amikor tüsszenteni készül. Kezem közé vettem a fejét, próbáltam nézni, mit tehetnék. "Mi bajod van? Rosszul vagy?" Erre kivette a fejét a kezemből, és olyan mértékűvé fajult ez a fulladozás jellegű izé, hogy előre-hátra járt tőle a feje. "Vagy most ide fogsz hányni?" Kinyitottam az ajtót, kitettem a jobb lábamat, mire a kutya odahajolt a lábam helyére, és tényleg odahányt. (Eredetileg azt szerettem volna, hogy gyorsan kikapom a kocsiból, és akkor a fűre alkot, de nem jöttem rá elég gyorsan, hogy mi készül.) Rámeredt az eredményre, kiült az arcára az a tipikus "fúúúúj, valaki idehááányt", ami ilyenkor ki szokott, és azon nyomban ki is pattant, nem szeret a hányással egy légtérben lenni :D Kiszálltunk mi is, Tomi visszament a rendelőbe megkérdezni, ilyenkor mi a helyzet, én meg feltakarítottam. Az orvos azt mondta, szerinte csak nagyon felizgatta magát a kutya, nem a szuritól lett rosszul. Mondjuk azóta tényleg semmi jelét nem mutatja, hogy baja lenne, reméljük, tényleg csak az izgalom tette ezt vele. Mindenesetre megnyugtatónak érzem a jövőre nézve, hogy nem lettem rosszul, nem éreztem nagyon undorítónak, semmi nem gátolt a takarításban. Ha gyereket akarok, nem is baj ez, egy gyerek is tud érdekeseket produkálni.
Összesen húsz percet várakoztunk csodás társaságban. Volt egy vám- és pénzügyőr egy tündéri labradorral, aki alig bírt magával, annyira akart játszani a többi kutyával. Folyton Rex jutott eszembe a tegnapi Toy Storyból: "Mindjárt játszás lesz! Úgy izgulok!" A gazdája nem engedte oda a többi kutyához, viszont minduntalan ráparancsolt, hogy feküdjön. A legédesebb az volt, amikor a kutya lefeküdt, majd kúszásban elindult Liza felé. A kis cseles :)
Volt egy idős néni egy idős tacskószerű kutyával, akit a sokak által az idős nénik tartozékaként definiált gurulós szatyorban hozott, illetve a szatyor helyére felszerelt és sporttáskát, és abban, a kutyusnak csak a feje látszott ki belőle. Ő a gazdi ölében ült és remegett, gondolom, nem nagyon szeret orvoshoz járni.
Volt egy fiatal srác egy kölyökkutyával, akiből majd egyszer valami marcona (kissé ijesztő) harci kutya lesz, de most még tündéri volt. Ő a gazdi ölében üldögélt, és a gazdi fülét nyalogatta kitartóan.
És volt Liza, aki beült a szék alá, néha kikandikált, megszagolta a kölyökkutyát, és amikor behívtak minket, felpattant, és megindult - ki az utcára. Most nem nagyon bántották, csak egy szurit kapott, kb. 5 perc alatt végeztünk is. Kimentünk, beültünk a kocsiba, elhelyezkedtünk, amikor azt vettem észre, hogy Liza furán veszi a levegőt, mintha asztmás rohama lenne. Kicsit megböködtem, az szokott segíteni, de most nem segített. Ráadásul furán elhúzta a száját mindkét oldalon, mint amikor tüsszenteni készül. Kezem közé vettem a fejét, próbáltam nézni, mit tehetnék. "Mi bajod van? Rosszul vagy?" Erre kivette a fejét a kezemből, és olyan mértékűvé fajult ez a fulladozás jellegű izé, hogy előre-hátra járt tőle a feje. "Vagy most ide fogsz hányni?" Kinyitottam az ajtót, kitettem a jobb lábamat, mire a kutya odahajolt a lábam helyére, és tényleg odahányt. (Eredetileg azt szerettem volna, hogy gyorsan kikapom a kocsiból, és akkor a fűre alkot, de nem jöttem rá elég gyorsan, hogy mi készül.) Rámeredt az eredményre, kiült az arcára az a tipikus "fúúúúj, valaki idehááányt", ami ilyenkor ki szokott, és azon nyomban ki is pattant, nem szeret a hányással egy légtérben lenni :D Kiszálltunk mi is, Tomi visszament a rendelőbe megkérdezni, ilyenkor mi a helyzet, én meg feltakarítottam. Az orvos azt mondta, szerinte csak nagyon felizgatta magát a kutya, nem a szuritól lett rosszul. Mondjuk azóta tényleg semmi jelét nem mutatja, hogy baja lenne, reméljük, tényleg csak az izgalom tette ezt vele. Mindenesetre megnyugtatónak érzem a jövőre nézve, hogy nem lettem rosszul, nem éreztem nagyon undorítónak, semmi nem gátolt a takarításban. Ha gyereket akarok, nem is baj ez, egy gyerek is tud érdekeseket produkálni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése