LizaGazdija

Reggelivel ébresztett, aminek az oka szerintem a péntekben keresendő, nem mintha máskor nem szoktam volna reggelit kapni ébredéskor. Reggeli után összeszedtük magunkat, sétáltunk egyet a kutyánkkal, befizettük a hülyék heti (ötheti) adóját, közben két tenyérnyi öleb Lizára támadt, akinek eléggé szelektív a hallása, így aztán meg sem látta őket, így nem állt le velük acsarkodni, nagyon büszke voltam rá. Aztán átvettem a Szabó Magdákat az antikváriumtól, a félreértést is megbeszéltük, és ha minden igaz, nem lesz több ilyen kellemetlenség. Tíz regényt szereztem hét kötetben, és az egyikben "ajándékozási bejegyzés" látható, hogyaszongya "Erzsikének, Bcsaba, 1963. VII., Mucus." Nem is olyan régen fedeztem fel egy fórumot, ahol emberek direkt olyan könyveket gyűjtenek, amelyekben hasonló bejegyzések vannak, mert így megtudhatnak valamicskét a könyv életútjáról. Egyébként azt hiszem, a tíz regény elolvasását azzal a kettővel fogom kezdeni, ami talán inkább gyerekeknek/fiat...

az, amikor eljön a hétvége, és neked egyetlen perced sincs pihenni, miután egész héten csak dolgod volt, pihenőidőd egy perc sem. Az meg a még nagyobb szívás, ha időtlen idők óta csak ilyen hétvégéid vannak. Szeretnék egy szabad hétvégét. Nagyon. Tomi is. Nagyon. Ketten együtt megelégszünk eggyel. Na? Na?

Illusztrálnám néhány példával, mire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy ez egy rossz fordítás. Párbeszéd: "- Te viszont láttad, ki kért fel táncolni? - mondta mosolyogva. [nem ám kérdezte, vagy valami] - Igen, a nagyon pattanásos Pruno ( tűztövis ), akit "Tüskésnek" (Aszalt szilvának = Prugna) is neveznek." Na már most. Ha az olasz eredetiben szójátékra bukkanunk, ami szó szerinti fordításban magyarul nem lesz szójáték, akkor két dolgot tehetünk szerintem. Mivel az említett szerencsétlen Pruno csak ebben az egy esetben fordul elő a 348 oldalon, esetleg hagyhatjuk az egészet a francba, halálosan mindegy, hogy becézik-e tövisnek, és hogy a prugna aszalt szilvát jelent-e magyarul, elvégre ez itt nem a kezdők olasz nyelvkönyve, hanem egy műfordítás. A másik lehetőség, ha annyira fergeteges az a szójáték, hogy veszít a könyv az élvezeti értékéből, ha kihagyjuk. Ekkor érdemes kiötleni valami hasonlóan fergeteges magyar szójátékot, de ez szerintem felesleges erőfeszítés, m...

Lizának óriási szeretetigénye van. Ennél nagyobb csak akkor, ha tüzel vagy be van gyulladva a bőre, és őrülten viszket neki. Jelenleg a két súlyosbító körülmény egyszerre lép fel, úgyhogy a kutya lelke nincs jól. Ezért aztán gyakran sír, sőt zokog, sőt sikít. Tegnap reggel például egy elnyújtott Liza-sikításra riadtam fel, majd én felsikítottam, amikor még nem értettem, mi is történik, majd elemi erővel olyat rúgtam a fájós lábujjam fájós részével az ágy lábánál található hangfalba, hogy egy óra múlva, amikor már kimásztam az ágyból, bucira is dagadt a lábujjam. Most este Liza lefeküdt a takarójára, szájába vette, rágcsálta, és közben sírt. Így aztán odaültem mellé, és beszéltem hozzá egy kicsit, közben simogattam. Egy darabig nagy, kerek szemekkel figyelte, meddig maradok, aztán az ölembe tette a fejét, és úgy nézett. Aztán leheveredtem mellé, megvakargattam szegény viszketős tagjait, jól megdögönyöztem, ő meg három részletben egészen odabújt hozzám. Szépen meg is nyugodott, és amikor...

hogy a polcot alul is el tudja lepni a por? Amúgy ha eddig úgy nézett ki a szoba, mint ahol robbantottak, akkor most úgy néz ki, mint ahol egymás után robbant egy bomba és átsöpört egy hurrikán. A portörléssel majdnem végeztem, azzal még összesen kb. két percet kell majd foglalkozni, csak előbb ki kell ásni a mindenfélék alól mindkettőnk asztalát, hogy port tudjak rajtuk törölni. Nagyon szeretnék porszívózni és felmosni, de arra most nem fog sor kerülni. Lehet, hogy szólni kéne Tominak, milyen állapotokra számítson, amikor hazajön, mielőtt még frászt kap.Legalább a két könyvespolcon teljes a rend. Érdemes lenne lefényképezni a szobában uralkodó körülményeket, de inkább nem, az ilyet jobb elfelejteni. Most pedig megyek, beáztatom magam egy tányér sült krumpli társaságában, hogy egyek is valamit. Aztán indul a rohanás.

Mert olyanom volt, meg egyébként is elmúlt a tél. (Erre való tekintettel levakarhatnám már a konyhaablakról a karácsonyi dekorációt, és az ajtóra is kitehetném a hóember helyett a húsvéti nyuszikat, de ez a karácsony valahogy olyan fájdalmasan múlt el, ezért nem tudom elengedni. Ezért van az is, hogy néhány ajándékot azóta is abban az ajándékzacskóban tárolok, amiben kaptam őket.) A kép Marie Brozova munkája, a hölgyre nyárról emlékezhet a nyájas olvasó, ő az, aki színes ceruzával csodákat alkot. Ennek a csodának a címe magyarra lefordítva kb. A fény sikátora. Majd biztos cserélni fogom a hátteret, de egyelőre maradhat, úgy gondolom. Alább megtekinthető a teljes kép, amit nem tudok kicsinyíteni, mert okosan nem a Writerben írom a posztot, tehát sorry a méretért.

Ma, amikor éppen hazafelé vágtáztam az egyetemről, hogy 5 percet eltöltsek itthon, majd elvágtázzak a vezetőtanáromhoz, az utca közepén megszólalt a mobilom. Nem ismertem ugyan a számot, de legalább nem letiltott számról hívtak, hát felvettem. A banktól kerestek. Nagyon hosszú, körülményes úton, rengeteg kérdéssel eljutottunk oda, hogy hallottam-e már az ügyfélklubról. Mondtam, igen, van is kártyám. Ekkor a fiatalember elnézést kért a zavarásért, elbúcsúzott és letette. Nekem meg az jutott eszembe, kezdhette volna mindjárt ezzel, nem alakult volna ilyen hülyén a szituáció. Ettől még szeretem őket, baj még nem volt velük, és szerencsére megbocsáthatóan sűrűn, eddig kb. félévente hívnak csak a mobilomon.