Szombat

Reggelivel ébresztett, aminek az oka szerintem a péntekben keresendő, nem mintha máskor nem szoktam volna reggelit kapni ébredéskor. Reggeli után összeszedtük magunkat, sétáltunk egyet a kutyánkkal, befizettük a hülyék heti (ötheti) adóját, közben két tenyérnyi öleb Lizára támadt, akinek eléggé szelektív a hallása, így aztán meg sem látta őket, így nem állt le velük acsarkodni, nagyon büszke voltam rá. Aztán átvettem a Szabó Magdákat az antikváriumtól, a félreértést is megbeszéltük, és ha minden igaz, nem lesz több ilyen kellemetlenség. Tíz regényt szereztem hét kötetben, és az egyikben "ajándékozási bejegyzés" látható, hogyaszongya "Erzsikének, Bcsaba, 1963. VII., Mucus." Nem is olyan régen fedeztem fel egy fórumot, ahol emberek direkt olyan könyveket gyűjtenek, amelyekben hasonló bejegyzések vannak, mert így megtudhatnak valamicskét a könyv életútjáról. Egyébként azt hiszem, a tíz regény elolvasását azzal a kettővel fogom kezdeni, ami talán inkább gyerekeknek/fiataloknak szól, és nem önéletrajzi ihletésű (Születésnap, Mondjátok meg Zsófikának!) A könyvesbolt után benéztünk egy outletbe, ahonnan lett egy igen drága farmerom. Mondjuk szép, azt meg kell hagyni, és ha minden igaz, nem fog két nap alatt szétesni. Utána hazajöttünk, ekkor már két óra volt. Nekiálltunk tortát sütni meg ebédet főzni, előbbivel negyed 6-ra végeztünk. 3/4 6-kor szedtük a sátorfánkat, és Liza legnagyobb megdöbbenésére ismét elmentünk itthonról. Az Örkény Színházban néztük meg a Bohéméletet. Erről a programról péntek este 8 óra után értesültünk, meg a járulékos programmal is, miszerint a borárosról kísérünk 4-5 (végül összesen 6) gyereket (középiskolást) a színházba, majd onnan vissza a Borárosra. A gyerekek egyébként nagyon jól szórakoztak azon, hogy mi vigyázunk rájuk, főleg visszafelé, amikor elmentem velük a HÉV-ig. Javasolták is, hogy a peronra már ne menjek, tuti odatalálnak :) A színdarab egyébként jó volt, két szék, két asztal, néhány papírfecni, egy rádió, két táska felhasználásával nagyon jót sikerült alkotni. Hámori Gabriella nem tetszett igazán, túljátszotta a szerepét, de a többiek nagyon jók voltak, ráadásul a négy főszereplőn kívül mindenki 2-3-4-5 szerepet vitt. Mindenkinek ajánlom megtekintésre, nekem nagyon tetszett a kissé szürreális megközelítés.

Egyébként péntek éjszaka befejeztem a Fairy Oak második kötetét, és most már biztos vagyok benne, hogy lektor sosem látta a művet, ezért igénytelennek tartom a hölgyet, akinek a neve szerepel a könyvben, és azt állítják róla, hogy "lektorálta". Mindenesetre a dráma a történet végén átütött a silány fordításon, úgyhogy még izgultam is, bár meg kell, hogy mondjam, az írónő nem feltétlenül találta el, hogyan lehetne a legütősebb cliffhangerrel zárni a kötetet. (Szerintem egyébként pontosan öt oldallal a jelenlegi vége előtt, de mondom, így se rossz, így is van izgalom.)