Bár nem őszies, határozottan nem. Miután egy fél nyarat végigcaplattam a fehér papucsomban, ma 20 perc sétától feltörte a lábamat. Akárhogy is nézem, ez nem logikus. Délelőtt beballagtam az ELTE-re, mert úgy láttam, nem fedezték még fel a német tanszéken, hogy marhára nem elég a hely, amit meghirdettek, és hátha én váltom meg a világot. Először is várnom kellett fél órát, mert nagyon fontos megbeszélés volt in progress. Ezt hallani lehetett a folyosón is: csak úgy dőltek a titkárságon tartózkodók a röhögéstől. Miután végre bejutottam, a titkárnő viszonylag lesajnálóan közölte, hogy az egyik szemináriumból most hirdetett új időpontot, úgyhogy ne pattogjak (ez utóbbit nyilván nem tette hozzá). Mintha nekem tudnom kéne, amikor ugye legalább fél órája ácsorgok az ajtaja előtt, és előtte nyilván utaztam is valamennyit, míg beértem az egyetemre. Mindegy, nem szóltam egy szót sem, ilyenkor inkább tartom a szám. Az irodalom kurzusra, aminél 30 helyre 104-105 jelentkező van, a következőt mo...