Szeptember 4.

Míg én leszerveztem anyuékkal a holnapi ebédet délre, Tomi leszervezte a kocsinézést 10-re. Jó, mi? Most nagyon odavagyok az örömtől.

 

Este 3/4 11-kor lefeküdtem aludni, majd két órát szenvedtem. Sehogy és sehol nem volt jó. Már lefeküdtem a földre, már befeküdtem a kagylófotelbe, már erősen gondolkoztam a kád birtokba vételén, és semmi nem volt jó. Azzal kínoztam magam, hogy mennyire nem fogom október közepén leadni a szakdogákat. Ennek mondjuk annyi pozitív hatása máris volt, hogy ma haladtam az amerikanisztikással. Na nem sokat, de még nem adtam fel azt a tervet, hogy ma éjfélig még letudok két és fél művet. És akkor még mindig van vagy hat. Ebből hármat még nem jegyzeteltem ki. Nem tudom, nem merek határidőt szabni magamnak, mert egész nyáron egyszer sem jött be, de ha jövő hét végéig nem lesz készen fullra az amerikanisztikás, akkor kész, vége, eláshatom magam. És ha sikerül, egy hónapom van a németre források elolvasásával együtt. Hát, nem állok jól.

 

A youtube-on megtaláltam a régi meg a mostani kedvenc reklámomat. Örülök magamnak.

 

Vannak lányok, akik pusztán attól, hogy párjuk lesz, hirtelen eltűnnek, és többet már nem kívánnak kommunikálni a "barátaikkal" semmilyen formában. Tényleg semmilyenben, teszteltem. Bár az is lehet, hogy csak én vagyok leejtve. Annyira mondjuk nem érdekel, csak fura, hogy nekem soha nem volt olyan igényem, hogy az év 365 napját, napi 24 óráját összecuppanva töltsem Tomival. Biztos velem nem stimmel valami.

 

A jazzes pasi nem válaszol egyelőre, de még bizakodom, hátha csak hajnali 5-kor vagy csak este 11-kor néz e-mailt, unlike me. Egyébként durva szinteket ér el a napi internethasználatom, és ez most nyáron alakult ki. Kell nekem egy írógép. Az oldaná meg a problémát.

 

Jövő héten valószínűleg ismét felveszem a kapcsolatot a témavezetőmmel, és nagyon bájosan igyekszem majd meggyőzni arról, hogy jót találtam ki, valamint megkérdezem, mégis mi a jó életről írjak az egyes művek első bekezdésében. Utálom az első bekezdéseket. Mondtam már?

 

A tanítványaim nem jelentkeznek. Az se, akinek tegnap kellett volna jönni, és az se, aki érettségi óta egy fél percet sem pazarolt rám, az eredményeit se tőle tudom, pedig állítólag jönni akar. Tisztára izgalmas.

 

Szeretnék nyerni a lottón, esküszöm, nyugodtabb idegállapotban telnének a napjaim.

 

Nincs igazság a földön. Nézegettem pedadógusoknak szóló hirdetéseket. Azon túl, hogy sok ocsmány piramisjátékkal próbálják kiforgatni amúgy is szerény vagyonkájából a nyomorult fajtámat, még webcamos modelleket is keresnek. Nem értem, miért nem szűrik, hogy ki milyen hirdetéseket pakol az egyes kategóriákba. Azon már túlléptem, hogy sok okos ember nem tudja, mi a különbség a keres meg a kínál között, de ez most kicsit felhúzott. Lehetne indítani egy kategóriát, hogy kurvákat keresünk, de nem teszik. Viszont havi 500 ezret kínálnak annak, aki kötetlen munkaidőben hajlandó emberek szeme láttára önkielégíteni és szexelni, valamint 200 ezret annak, aki előbbiek helyett bepötyögi németül meg angolul a chatablakba, hogy "ó, igen". Ez milyen undorító már.  Vajon miért kap nagyobb anyagi megbecsülést egy kurva, mint mondjuk egy tanár? Borzasztó.