Bejegyzések

Egymás szemében

Nagyon jó alkalmazás. Kicsit jobb lenne, ha nem névtelenül menne, dehát akkor ugye mindenki 5,0-át teljesítene kedvességből, humorból, kreativitásból, őszinteségből, szépségből meg ami még a listán van. Így viszont sajnos elgondolkodom rajta, ki gondolja ezt és miért. Tulképp az van, hogy én állati kedves ember vagyok, aki full képben van (bármit is jelentsen ez a kifejezés...), de pl. 4,3-ra teljesítek őszinteségből (he? mikor és kit sikerült átverni?), kreativitásom ugyanilyen szintű (hát igen, ennél a pontnál rosszabb eredményt is értenék), rohadtul de szar a humorom, konkrétan 2,0 (hát nemtom, lényeg, hogy általában jól érezzük magunkat azokkal, akikkel beszélgetünk). Az ízlésem határeset (3,0). Ha ez még nem lenne elég, akkor mindennek tetejébe még ronda is vagyok. 2,0. Tudtuk eddig is, hogy nem lesz belőlem szépségkirálynő, na de hogy ennyire.... Örülök, hogy felvettem ezt az alkalmazást. Csodajó, hogy ilyen pozitív személyiség vagyok az ismerőseim szerint :) De legalább most már...

Leveles a május, virágos a rét...

Kaptunk porszívót. Narancssárga. Szép :) És nagyszerűen működik.   Május 1-jén kirándultunk. Anyuék, Katáék, mi ketten. Felmentünk Törökmezőre, onnan lekirándultunk Zebegénybe, ott megebédeltünk az Almáskert Fogadóban, aztán egy másik úton visszamásztunk Törökmezőre. Ott még piknikeztünk kicsit, aztán hazaindultunk, Vácon fagyiszünetet tartottunk, aztán hazajöttünk. Bence nagyon aranyos nagyfiú. Sokat sétált a saját lábán, kedvenc virága a pitypang. Ha meglát egyet, leszedi, odaviszi anyunak nagy mosolyogva, anyu elfújja, Bence meg örül :) Nagyon szép napunk volt, jót kirándultunk, és jó volt a dupla szülinap is (aput és Tomit köszöntöttük).   Tegnap megünnepeltük Tomit a Bakátson. És örült :) Aminek meg én örülök. A tortám végülis nem bizonyult olyan szörnyűnek. Mindenkinek ízlett, csak anyuéknak nem, mert ők tudják, milyen az eredeti :P   Ma voltam könyvtárakban, beszereztem egy csomó anyagot a jövő szerdán leadandó metaforás esszémhez. Már csak meg kellene írni :D Sztepre nem mentem...

Tomi 25

Ma negyed százados lett, bizony. (Mármint 2-án.) Boldog születésnapot kívánok! (L)   Sütöttem neki tortát. Ő meg asszisztált. Persze így is el tudom rontani, hiszen megállíthatatlan vagyok. Például a tésztából kapásból kimaradt mind a négy evőkanál morzsa. Ennek az a következménye, hogy szerencsétlen torta összevissza nyeklik-nyaklik, valamint az alja szanaszét szakadt. Nagyon jó lesz majd holnap szeleteket vágni belőle. Nem túlzottan várom. Az íze egyébként nem rossz, a krém is finom (csokitorta). Csak hát az állaga. Gondoltam is rá, hogy talán érdemes lenne befejezni cukrász pályafutásomat. Mindent a csúcson kell abbahagyni.   Mivel mindketten viccesek vagyunk, legalább jó hangulatban telt a bénázásom. Tomi az elején figyelte, mit csinálok, aztán bement. Én a tojásfehérjékhez adtam egy kis cukrot, fogtam a kuftert (ez nálunk a botmixer), és nekiálltam habot verni. Fél pillanat alatt véget ért a művelet, mert valami félresiklott, ezért aztán a fehérjék mintegy fele azonnali hatállyal ...

Csomagolópapír

Valamilyen oknál fogva a multik nem érzik szükségesnek, hogy csomagolópapírt tartsanak. A Tescóban körülbelül negyed órát sétáltam, mire megtaláltam az ajándékcsomagoló részleget, de egyetlen ív csomagolópapírt sem tartanak ott. Csak ajándéktasakok voltak mindenféle mintával és méretben. Ez csöppet bosszantott, mert nagyon szerettem volna papírba csomagolni Tomi ajándékát, dehát sebaj, most majd tasakba teszem. Ne legyünk igazságtalanok, az Auchan tart csomagolópapírt. Ötfélét is. Ebből háromról Disney hercegnők vigyorognak az emberre, ez ugye egy 25 éves férfiembernél annyira nem nyerő. Van továbbá egy karácsonyi mintás csomagolópapír is (Télapóval, rénszarvassal, fullextra), ami májusi születésnapnál szintén kicsit furán veszi ki magát. Az ötödik típus sötétkék, és aranyszínű csillagok meg napocskák vannak elszórva rajta. Ez nagyon tuti, csak nem születésnapi. Ez egyébként nem kivételes eset. Hónapok óta ez az öt típusú csomagolópapír jelenti a választékot. Meg vagyok hatva.

Hó vége

Mire elposztolom, addigra meg úgyis hó eleje lesz. Ez van.   Kedden voltam fogorvosnál. Kiderült, hogy nagy a gubanc, mert a bölcsességfogam nem elrohadva jött ki, hanem nem jött ki. Illetve az egyharmada igen, és tovább nem is fog, mert elkorhadt. Megoldás, hogy a látható 1/3-ba kaptam gyógyszert meg tömést (ami a helyén tartja a gyógyszert), ettől most két hétig nem lesz gyulladásban, és fájni sem fog. Aztán felvágják az ínyemet, és kibányásszák a bölcsességfogat. Ez nem túl szimpatikus kilátás. Egyrészt azért, mert az elkvetkezendő durván egy hónapban nem lesz 3-4 napom vagy akár két hetem, hogy itthon nyüszítsek megműtött ínnyel, és szívószálon át eszegessek tuti táplálékokat. Másrészt azért, mert alapveteőn ugyan jól tűröm a fájdalmat, de ezt azért így nem vállalnám be, mert rohadtul fájhat, és én arra nem vagyok kíváncsi. Ezért aztán egyetlen választása maradt ennek a nyomorult bölcsességfognak. Minden kifogás ellenére (korhadtság, romlottság, stb.) kénytelen lesz kinőni a követk...

Este van, este van, pampapam, pampapam...

Nagyon fáradt vagyok. Ennek következménye, hogy marhára nem fogom elmesélni, miért voltam morcos egséz nap, pedig egész nap arra készültem. Azért azt ki lehet sakkozni, hogy a kognitív nyelvészet miatt. És még annyit mondok, hogy van nekem azon az órán olyan csoporttársam, aki idióta, beképzelt és rosszindulatú is. Nagyon szimpatikus fiatalember, igazán. De most inkább megyek aludni. A kiskutya jól van, reggelre kidekorálta ugyan a szobát, de azóta diétára fogtuk, és normalizálódott a helyzete. Amúgy irigy kutya. Mivel nem ette a kajáját, apu becsomagolta a táp felét Katáéknak, hogy vigyék el Dömpernek. Erre Liza visszaszokott a kajájára, otthon eszi, mint a kisangyal. Mert irigy :) Ma reggel adtunk neki tápot, méla undorral a szemében ránézett, aztán ránk, aztán lefeküdt az előszobában. Erre én: "Ha nem eszed meg, odaadom a rászoruló kutyáknak." Erre felpattant, és nagy lelkesen benyomta az adagja felét. Mi meg Tomival röhögtünk. Ezek szerint Liza érti a "rászoruló kuty...

Heti összegzés

Tartottam kognitív kiselőadást. Hála az égnek, hogy ezt is túléltem. Persze szar volt, milyen lett volna. Elnézést a kifejezésért. Tulképp jó témát itt nem lehet választani, ezért azt választottam, amelyiktől a legkevésbé kapok idegrohamot. A határozott névelő használata földrajzi nevekkel. A bemelegítő gyakorlatomnál mindjárt kiderült, hogy az elképzelt 16-17 éves diákjaim nem tudnak hozzákezdeni egy olyan feladathoz, hogy akkor most a hegy meg az ország elé kell-e the, mert még sosem tanultak erről, nem is tudják, mi az a határozott névelő. Erre mondtam, 16-17 évesen az ember legalább 2-3 éve tanul angolul, ennyi idő alatt azért hall erről a témakörről. De nem. De igen. Na jó. A dolog végén mindjárt jött a vélemény, hogy képek kellettek volna. A véleményező személye nem nagyon fontos, de kicsit azért vicces. A nő persze ugrott azonnal, hogy igen, kellett volna kép folyóról meg hegyről. Gondolom, azért, mert a 16-17 éves gyerek még sosem látott folyót meg hegyet, és nem is tudja elkép...