Tomi 25

Ma negyed százados lett, bizony. (Mármint 2-án.) Boldog születésnapot kívánok! (L)

 

Sütöttem neki tortát. Ő meg asszisztált. Persze így is el tudom rontani, hiszen megállíthatatlan vagyok. Például a tésztából kapásból kimaradt mind a négy evőkanál morzsa. Ennek az a következménye, hogy szerencsétlen torta összevissza nyeklik-nyaklik, valamint az alja szanaszét szakadt. Nagyon jó lesz majd holnap szeleteket vágni belőle. Nem túlzottan várom. Az íze egyébként nem rossz, a krém is finom (csokitorta). Csak hát az állaga. Gondoltam is rá, hogy talán érdemes lenne befejezni cukrász pályafutásomat. Mindent a csúcson kell abbahagyni.

 

Mivel mindketten viccesek vagyunk, legalább jó hangulatban telt a bénázásom. Tomi az elején figyelte, mit csinálok, aztán bement. Én a tojásfehérjékhez adtam egy kis cukrot, fogtam a kuftert (ez nálunk a botmixer), és nekiálltam habot verni. Fél pillanat alatt véget ért a művelet, mert valami félresiklott, ezért aztán a fehérjék mintegy fele azonnali hatállyal elhagyta a keverőtálat. Én először meglepett hangot hallattam, aztán elhallgattam. Tomi már rohant is kifelé, és kiabált: "Jól vagy, Kicsim? Megrázott az áram?" Ettől röhögőgörcsöt kaptam, ami nagyjából 30 percig tartott, és majdnem hányásban végződött, de szerencsére aztán mégsem. Mikor Tomi belépett a konyhába, azt látta, hogy a konyhapultra borulva visítok a röhögéstől. Odajött, összeszedett, majd miközben nagyjából lemostam magamról a fehérjét, azt mondta: "Egy percre hagylak felügyelet nélkül. Máris térdig járunk a tojásfehérjében." Ettől aztán súlyossá vált a röhögőgörcsöm, és fuldokolva-sikítva röhögtem, meg ömlött a könnyem. És akkor még jött ez is: "Honnan szerzünk új mikrót?" Szóval nálunk mindig minden konyhai tartózkodás nagyon vidám, de ez talán az eddigi legvidámabb volt. Ez is egy ok a megszámlálhatatlan közül, amiért nagyon szeretlek :)