Legelőször úgy volt, L-lel leszek, de aztán úgy alakult, hogy ő Ausztriába ment a testvéréhez. A következő verzió az volt, hogy itthon maradok, franciasalátát eszem, filmeket nézek, éjfélkor iszom gyerekpezsgőt, reggel meg eszem lencsefőzeléket, és ennyi. Közben az unokaöcsém, Dani és a salsások is hívtak bulizni, de előbbi esetben nem vonzott az ivás, utóbbi esetben nem vonzott az ivás, a szilveszter éjjel a belvárosban kódorgás, valamint a résztvevők egyikének személye, bármennyire csúnya is ez tőlem. Azért akartam lenni, mert úgy volt, anyuék hárman lesznek otthon (anyu, apu és anyu barátnője), és ez nekem nagyon-nagyon nyomasztó volt ahhoz képest, hogy honnan indult a hagyományos szilveszteri buli: 10-12 ember, egész éjszaka tartó hangzavar és jókedv. Aztán úgy alakult, hogy a nagynéném és a barátja úgy döntöttek, ők is anyuékkal lesznek, és öt ember már nem tűnt olyan nyomasztóan kevésnek, úgyhogy betársultam hatodiknak.
6-ra mentem, és a közeli buszmegállótól nem tudtam elég hamar a házhoz érni. Annyira átérzem ilyenkor szerencsétlen kutyák-macskák helyzetét, amikor én is a szívemhez kapok minden egyes durranás után. Fú, szörnyű az egész, a szilveszternek ezt a részét nagyon nem szeretem. Lényeg, hogy végül is csak megérkeztem haza, aztán egy órán belül megérkeztek a többiek is, és akkor vacsoráztunk. Aztán egész éjjel ettünk, meg még ma is fél napon át. Iszonyú, komolyan. De hát ennyi rengeteg kaja, és akkor most valamit ne kóstoljak meg? Ugye? Meg hát franciasaláta, ami a kedvenc salátám, mégsem csinálok soha, csak szilveszterkor szoktam enni. Most akkor ne kóstoljam meg 24 óra alatt 5-6 alkalommal? Hát ugye, hogy ugye. Holnaptól amúgy tisztulás következik, laza rakott karfiollal fogok nyitni, ez már egészen biztos. Utána jön majd valami, amiről még nem tudom, micsoda, de lesz benne brokkoli, mert azt nagyon kívánom. Aztán még vagy két hétig ehhez hasonló módon megy majd az evés: sok-sok zöldség, kevés hús és zsír. Hátha helyreáll bennem a rend.
 |
| És ez még nem az összes kaja... Jaj! |
Vacsora után kezdetét vette a játszás. Gyerekkoromtól fogva ezért szerettem otthon szilveszterezni, és ezért nem szoktam le róla 26 éves koromra sem. Szerintem sokkal jobb közös társasozással búcsúztatni az óévet és köszönteni az újat, mint piálással meg petárdadurrogtatással. De lehet, hogy nincs igazam. Még az óévben játszottunk Scrabble-t, amiben tökre nem nyertem, Cluedót, ami új elem, mert idén vettem, és tök jó, de senki sem nyert végül benne, mert kicsit elrontottuk, de a játék maga jól vizsgázott, fogunk még találkozni vele. Éjfélkor aztán koccintottunk, meghallgattuk a Himnuszt, ahogy minden egyes évben, aztán viharos gyorsasággal kikapcsoltuk a tévét, és kivonultunk az erkélyre tűzijátékot nézni. Addig nem is volt baj, amíg a távolban durrogtattak az ünneplő tömegek, de amikor a szomszéd kertből is felszállt egy rakéta, akkor én nyakon öntöttem az anyukámat pezsgővel. Komolyan. Előttem állt, én összerezzentem, és a pezsgőm fele kiszállt a pohárból. Ebből lett jó nagy nevetés, anyuszárogatás, és aztán megállapodtunk abban, hogy ha valakit január 1-jén 0 óra 6-kor pezsgővel avatnak fel, az nem jelenthet rosszat az új évre nézve. Utána buborékot fújtunk meg dudáltunk. Pontosabban anyu, a többiek meg nézték. Aztán hívott L., ami meglepett, mert direkt mondta, hogy nem fog hívni Ausztriából, csak majd akkor, ha újra Magyarországon van, viszont nagyon örültem neki. (Update: 1-jén este is hívott. Wow.)
 |
| Hangulatvilágítás otthon |
 |
| Fényképezkedtünk |
 |
| Anyuval |
 |
| Mert miért ne? |
 |
| Angyalka az asztalon, szeretem |
 |
| Ennél közelebbről startolt az a rakéta, aminek köszönhetően meglocsoltam anyut pezsgővel |
 |
| Az újévi buborékok |
Aztán társasoztunk tovább, sor került az Activityre, amit anyuval tökre megnyertünk, majd jött a darts. Az nekem minden évben nagy élmény, meg mondjuk a többieknek is, mert tök béna vagyok. Ha 501-ről játszunk, akkor én átlagosan 150-nel maradok le mindenki más mögött, de a többiek a végén egy csomót szenvednek, amikor már csak hármat meg ötöt meg tizenkettőt kell dobni, mert rendszerint túldobják magukat, én meg a szenvedésükkel párhuzamosan szépen behozom a lemaradásomat, majd második-harmadik próbálkozásra megdobom a magam hármasát/ötösét/tizenkettesét. Volt már, hogy így nyertem meg a partit, most egyszer harmadik, egyszer második lettem. Na jó, egyszer meg utolsó, az volt a kivétel, ami erősíti a szabályt.
Reggel fél 6-kor gondoltuk úgy, hogy ideje lenne aludni is egy kicsit. Ki fél 12-ig, ki délig aludt, illetve anyu valamikor nagyon "korán" felkelt, nem is értettem a dolgot. Amikor mindenki magához tért többé-kevésbé, ettünk lencselevest, hogy gazdagok legyünk az új évben, meg hát ettünk minden mást is, jaj, szörnyű, komolyan... Később jósoltunk, mert azt minden évben szoktunk, majd játszottunk egy kört a házi készítésű Dixittel, és tök jó volt az is. Végül is este értem haza, 3/4 6 körül, és megérte nekem mégis inkább anyuéknál szilveszterezni.
 |
| Activity |
 |
| Dixit |
Meg egy bónusz kép is van. Rengeteg olyan karácsonyfadíszem van, amit szeretek, de a kedvenceimet összevágtam egy képre. Gabi csinálta őket egyszer karácsonyra anyunak, amikor én még vagy nem éltem, vagy nagyon kicsi voltam. Az akkori párjával, Bélával kivágták fából a figurákat, majd Gabi megfestette őket. Minden évben vártam, hogy előkerüljenek a karácsonyfadíszes dobozból, és amikor elköltöztem, elhozhattam kettőt, igaz, anyu nem nagyon szívesen engedett a kérésnek, mert ő kapta ezeket, és ő is nagyon szereti mindegyiket. A hóembert és a cicát választottam, ők most már a hatodik karácsonyt töltötték az én karácsonyfámon.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése