2016 és a könyvek

Szóval nem lehetek magamra nagyon büszke, bár a várólista-csökkentős kihívást idén is teljesítettem, azaz elolvastam a 12+12 előre (általam) meghatározott könyvből 12-t. Jó, valójában tizenhármat, de az utolsó már nem számít bele. Megmutatom, miket olvastam, meg azt is, mi van a jövő évi 12+12-es listámon. (Az idei lista mindegy, a 46-os összefoglalásban az a 13 könyv is látszik.) Meg ha még ma eszembe jut, akkor lefényképezem a névnapi és karácsonyi könyveket, mínusz azt a kettő, ami Pesten van, mert nem fért be a bőröndömbe, de majd legközelebb kijön velem. Az olvasottak listáján szerepelnek azok is, amiket fordítottam, eredetiben és magyarul is. Nem tudom eldönteni, ez ér-e, de valószínűleg inkább igen, mint nem, mert ezek is könyvek, és tényleg olvastam őket angolul és magyarul is.

Ez egy olyan hosszú és eseménydús év volt, hogy tökre azt hittem, Joanne Harrist utoljára tavaly olvastam, pedig nem, még talán márciusban is.

Ez összesen nem sok könyv, 46, és azt utolsó három még folyamatban van, valamint az Énekek éneke kivételével esélyem sincs még az idén befejezni őket. Szóval ők kakukktojások. Szerettem volna kedvencet választani, de nem sikerült, mert a nagyja tetszett, és nem lenne igazságos kiemelni bármelyiket is. De azért... Hát, a Tell Me Three Things nagyon-nagyon belopta magát a szívembe, olvassátok ti is, vagy ha angolul nem szeretnétek, akkor majd tavasszal magyarul, én fordítottam :P Hasonló, mint a Minden, minden, azt sem érdemes kihagyni.

Plusz jó lenne elolvasni azokat, amiket ajándékba kaptam, és nem szerepelnek ezek a listán. Jelentkeztem a Reading Challenge-re is, de már most érzem, hogy semmi kedvem hozzá, szóval azt várhatóan jövőre is hasonlóan csúfosan bukom, mint idén.