Születésnap és 81. Ünnepi Könyvhét

Megünnepeltük Éva néni (Tomi anyukája) szülinapját borsólevessel, rántott hússal, petrezselymes krumplival, uborkasalátával, tiramisuuval, viszont elfelejtettünk Manó pezsgőt bontani. Az ajándék egy monitor meg egy krimi volt (Baráth Katalin: A fekete zongora). Beszélgettünk, levegőztünk, Rozit is kitettük az erkélyre, aki ezen meglepődött ugyan, de szerintem tetszett neki a dolog. Meg kell várni, míg elmegy a nap a gangról, és akkor máskor is ki lehet tenni.

 100_7185 100_7186 100_7197Baráth Katalin: A fekete zongora


Blanka jött fél 4-re, tiramisuztunk egyet, kicsit pletykálkodtunk :), aztán kimentünk a Vörösmarty térre. Mintegy három óra alatt körbejártuk, persze vettünk könyveket, de azért sikerült 1500 Ft-ból megúsznom ezt a programot, ami nagy szó ott a sok szép könyv között. Megvettem Andrea Cheng Marika című könyvét, amit ez az "amerikai-magyar-kínai" írónő az édesanyjáról írt, aki az 1930-as és 1940-es években volt Magyarországon katolikus neveltetésű, de zsidó származású gyerek. Hát igen, több kulcsszó is van ebben, ami meggyőzött, hogy ez kell nekem, igaz, az eredeti 1500 Ft helyett 600 Ft-os ünnepi áron. Egyrészt "igaz történet", ezzel szinte bármilyen könyvet és filmet el lehet nekem adni. Másrészt 1930-40-es évek, zsidó származású család. Vettem még egy olyat, hogy A régi Budapest a fattyúnyelvben, ami elég vicces könyvecske, és szépen bemutatja azért a címében szereplő helyszínt és kort. Az utolsó szerzemény a Mozikalauz, ami a budapesti mozik történetéről szól. Ezeken kívül kaptunk még grátisz egy-egy Fordulópont című folyóiratot, mindketten másik számot. Blanka talán a média és a gyerekek témában, én meg a szabadidő eltöltéséről. Kicsit pedagógiai, kicsit pszichológiai, igyekszem majd elolvasni. Egyébként jegyzeteltem is végig: felírtam azokat a könyveket, amik érdekelnek, és figyelni akarom őket antikváriumokban, hátha valaki hamar megunja. Összesen 12 kötetet jegyeztem fel, na meg egy szerzőt: Tove Janssont. Ez utóbbi miatt valószínűleg meg kell tanulni svédül :P, hátha nem tetszene a fordítás, ami pedig Múminék esetében nagy kár lenne.
 
Fordulópont 32
 
8-ra értem haza, most pedig aludni kéne, de egyelőre csak itt gyötrődöm, hogy véget ért a hétvége, és holnap reggel már megint tanítok.
 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk