Lakás és vasárnap
Anyuék a vasárnapot is arra áldozták, hogy szépüljön a lakás. Fél 11 körül jöttek, 5-ig itt voltak, és közben apu meg sem állt. Megcsinálta a galéria korlátjának nagy részét. Mi anyuval főleg a sulis teendőinket intéztük, mert a deszkák levágásában és felfúrásában elég keveset tudtunk segíteni apunak. Nap végére, némi takarítás után így néz most ki a lakás:
A virágok elköltöztek, és előkerült egy csomó szívemnek kedves tárgy, pl. a polc tetején látható tunéz teve és a tévén üldögélő, Good Luck feliratú patkót tartó mackó.
A galéria egyik oldalán megvan a korlát, a másikon is majdnem teljesen. Az oszlop résein megfigyelhető egy osztrák lányka és egy
mackó, szintén az otthoni életemből kerültek elő.
Ez meg az előszobafal. Színben nem megy semmihez, de ez engem nem zavar, és egyébként is hamarosan lecsiszolom és lefestem, úgyhogy akkor majd nagyon passzol valamihez. Még nem dőlt el, mihez :) Mindenesetre végre kulturáltan fel lehet akasztani a kabátokat, és az esernyőnek is lett olyan helye, ahol feltehetőleg mindig meg fogom találni. A korcsolya meg mostantól télen dobozban lakik a cipőtartó mellett, nyáron meg szintén dobozban lakik a szekrényben, avagy annak tetején, de ezen még ráérek gondolkodni.
Amikor anyuék indulni készülődtek, én is összekaptam magam, és elmentem vásárolni. Fél 7 körül értem haza, és miután nap közben kiderítettem, pontosan mit is jelent az élesztő futtatása, nekiálltam egy adag sós perecnek, olyannak, mint a múltkor. És isteni finom lett. Omlós, puha... Ha nem lett volna este 8, mire elkészült, tuti eltűnt volna kb. a fele még kihűlés előtt. Így viszont csak egy nagyon kicsit kóstoltam meg, és adott a heti tízóraim. Juhéj!
Mosolygós pereckék.
Ráadásul elkészült a következő kb. 4 napra az ebédem: kelkáposzta-főzelék. Annyira kívánom már jó ideje, és milyen jól fog esni! A következő jelentkező pedig a krumplis tészta, mert azt is imádom, az is régen volt, és maradt vagy fél kiló krumplim :) (Eredetileg kétféle pereckét akartam csinálni, ezt a simát meg krumplisat, de úgy éreztem, nincs már annyi agyi kapacitásom, hogy mindkét típust meg tudjam csinálni, így a krumplis perecet elnapoltam. És a krumpli megmaradt.)
Ja, meg a tegnap sült kürtőskalács. Anyuék ítélete szerint kicsit tömör, mert akkor még nem tudtam, mit is kell csinálni az élesztővel, hogy megkeljen a tészta, szerintem meg lehetne még ennél is édesebb, de összességében nekem nagyon ízlik, és anyuék is azt mondták, hogy jó. Szóval akkor kezdő szinten tudok kürtőskalácsot sütni. Ezt tuti begyakorlom, és házi kürtőskalácsot fogok villantani azokon az eseményeken, ahol 6-800 Ft-ért árulják darabját, háhá.
A virágok elköltöztek, és előkerült egy csomó szívemnek kedves tárgy, pl. a polc tetején látható tunéz teve és a tévén üldögélő, Good Luck feliratú patkót tartó mackó.
A társasok is elköltöztek, az asztalom fölé épült polc legtetején laknak. Azt még nem tudom biztosan, arra az üres polcra mi kerül, de hamarosan kitalálom. Jó eséllyel ritkán használt szakkönyvek garmadája. És felkerült a függöny, ami még pár éve szakadt le, csak annyira nem jó helyen volt az asztalom, hogy nem lehetett a karnishoz férni, hogy visszarakjuk.
mackó, szintén az otthoni életemből kerültek elő.
Ez meg az előszobafal. Színben nem megy semmihez, de ez engem nem zavar, és egyébként is hamarosan lecsiszolom és lefestem, úgyhogy akkor majd nagyon passzol valamihez. Még nem dőlt el, mihez :) Mindenesetre végre kulturáltan fel lehet akasztani a kabátokat, és az esernyőnek is lett olyan helye, ahol feltehetőleg mindig meg fogom találni. A korcsolya meg mostantól télen dobozban lakik a cipőtartó mellett, nyáron meg szintén dobozban lakik a szekrényben, avagy annak tetején, de ezen még ráérek gondolkodni.
Amikor anyuék indulni készülődtek, én is összekaptam magam, és elmentem vásárolni. Fél 7 körül értem haza, és miután nap közben kiderítettem, pontosan mit is jelent az élesztő futtatása, nekiálltam egy adag sós perecnek, olyannak, mint a múltkor. És isteni finom lett. Omlós, puha... Ha nem lett volna este 8, mire elkészült, tuti eltűnt volna kb. a fele még kihűlés előtt. Így viszont csak egy nagyon kicsit kóstoltam meg, és adott a heti tízóraim. Juhéj!
Mosolygós pereckék.
Ráadásul elkészült a következő kb. 4 napra az ebédem: kelkáposzta-főzelék. Annyira kívánom már jó ideje, és milyen jól fog esni! A következő jelentkező pedig a krumplis tészta, mert azt is imádom, az is régen volt, és maradt vagy fél kiló krumplim :) (Eredetileg kétféle pereckét akartam csinálni, ezt a simát meg krumplisat, de úgy éreztem, nincs már annyi agyi kapacitásom, hogy mindkét típust meg tudjam csinálni, így a krumplis perecet elnapoltam. És a krumpli megmaradt.)
Ja, meg a tegnap sült kürtőskalács. Anyuék ítélete szerint kicsit tömör, mert akkor még nem tudtam, mit is kell csinálni az élesztővel, hogy megkeljen a tészta, szerintem meg lehetne még ennél is édesebb, de összességében nekem nagyon ízlik, és anyuék is azt mondták, hogy jó. Szóval akkor kezdő szinten tudok kürtőskalácsot sütni. Ezt tuti begyakorlom, és házi kürtőskalácsot fogok villantani azokon az eseményeken, ahol 6-800 Ft-ért árulják darabját, háhá.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése