Nyolc óra

Egy ébredés. Mégis olyan vagyok, mint akit agyonvertek. (A 8 óra alvásra amúgy csak most jöttem rá, eddig azt hittem, megint volt vagy 4-5, pont a fáradtság miatt.) De ha beállok 8 órára, nem fogok orvoshoz menni, mert a 8 óra normális, csak tőlem fura. (Fénykoromban 12 órát is simán aludtam. Ja, ez nem a csecsemőkor, ez még 18-20 éves koromban is így volt. Azóta nem volt alkalom kipróbálni, megy-e még. Most meg már nem megy, úgy látszik.)

Tegnap itt voltak anyuék, és történtek változások a lakásban, pedig úgy volt, hogy ebédelni jönnek, aztán mégis dolgoztak.

Az asztal átkerült a most már kiürült sarokba. (A vasalódeszka kuka, a szárító máshová költözik, a táblám meg ott marad.)

Így tánctér keletkezett a szobában, igazi kis olvasókuckóm lett, és felkerült a galériára a függöny. Elsőre azt hittem, emiatt aludtam 8 órát, mert most sötét volt, de szerdán is sötét volt, amikor itt aludt Andi, mert akkor leengedtem a redőnyöket, akkor mégis 4 óra volt az adagom 4 óra fetrengéssel színesítve.

Kaptam virágokat is, mert a gangon mindenkinek van, csak nekem nem. Gondolom, eddig azt hihették a szomszédok, hogy én nem tartok növényeket, pedig de, csak bent. Mindenesetre a szomszéd néni megdicsérte a virágaimat :) (A képen a közelebbi három virágról beszélünk.)