Elliott Erwitt (1928- )

Még sosem hallottam a nevét, ez nyilván engem minősít, most is csak azért figyeltem fel rá, mert írtak róla, hogy lesz kiállítása Pesten, mindjárt kettő. A Capa Központban az életművéből (kb. 70 éve fotóz, és napjainkban is vállal megbízásokat), a Mai Manó Házban az 1964-es magyarországi útja során készült képeiből. Nagyon szeretek fotókat nézegetni, és miután néhány képét be is tették a cikkbe ízelítőül, úgy döntöttem, nekem ezt a két kiállítást látnom kell. Szeptemberig vannak itt, egyenként 1500 Ft a belépő mindkettőbe, de ha valaki egy napon nézi meg a kettőt, akkor a második hely csak 1200 Ft.

Fényképezni sajnos nem lehetett, pedig bőven lett volna mit. Erwitt 1953 óta a Magnum Ügynökségnek dolgozik, ahová egyébként Capa hívta. Az benne a zseniális, hogy remek humorérzéke van, nagyon kedveli az iróniát, és ezt a fotóin keresztül profin be is mutatja. Több képe láttán elnevettem magam. Néhányat fel is jegyeztem, igyekeztem őket itthon megtalálni a neten, és mutatok pár példát.


Nógrád megye, 1964

Keleti, 1964. Erwitt szerint a vonatra szállók emigrálni készültek, azért sírtak az otthon maradottak.


Ez a sorozat egy csoda, nagyon érdemes rákattintani, és böngészgetni.




"Ja, hát én a vízbe be nem megyek, a bot után különben is szaladgáljál te, gazdi!"

Amúgy a Capa Központban csodálatos Capa-kiállítás is van, érdemes megnézni, és a Mai Manó Ház már önmagáért is megér egy látogatást, ha valaki még nem volt. (Én például vagy még nem voltam, vagy nagyon régen, egy Múzeumok Éjszakáján. Nem tudom biztosan, melyik.) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai