Karácsony 2017

Ez az idei Mikulás-gyár egy része, a likőrök nem szerepelnek rajta, mert folyamatosan készültek és szállítódtak Pestre. Nem sok, nem sokféle, mégis több volt idén a kézzel készült ajándék, mint egy átlagos évben. A vágódeszka dísz, és mivel Tomi kérte, hogy nekünk is csináljak, nekünk is lett egy mókusos, a konyhában lóg.

December 24.: Szenteste itthon, kettesben. Reggel karácsonyi bögréből ittuk a teát/kávét, ettünk pogácsát meg bejglit. Aztán kényelmes tempóban összekészülődtünk: Tomi porszívózott és felmosott, segített előkészíteni a kaját, én megfőztem a vacsorát (Tomi kérte, hogy idén is sajtos-sonkás-szilvás meg gesztenyés csirkemell legyen, úgyhogy az volt, csak idén nem hústűvel bénáztam, hanem alufóliába tekertem a húst, és ez sokkal jobb ötletnek bizonyult, plusz volt francia hagymaleves, amire meg azt mondta, ilyen legyen máskor is), összeraktam a zserbószerűt. Ekkor lementünk sétálni egyet, és vittünk kacsát (Tomi hozta előző este a munkahelyéről) és krumplipürét a bácsinak, aki minden nap ott ül a metróhoz vezető úton, egy üzlet oldalában. Illetve ketten vannak, váltják egymást, és tuti, hogy nem önszántukból választják pont ezt a helyet. Most csak egyikük kapott ebédet, de mióta megjöttünk (29-én), a másik bácsi van ott, úgyhogy ha holnap is ott találom, neki is viszek valamit. Ez az egyik bácsi mindenesetre örült. (Az adventi naptáramban volt egy olyan feladat egyik nap, hogy adomány, és végül ez lett a teljesítés, de elhatároztuk még december elején, hogy jövő évtől részt veszünk a cipősdobozos akcióban.) Végtelenül szomorú dolog, amikor valaki az utcán tölti a karácsonyt, itt Bécsben annyival lehet enyhíteni a lehangoltságot, amit ez okoz, hogy azzal nyugtatjuk meg magunkat, van rá esély, hogy ő egyébként nem ünnepli a karácsonyt, mert más vallású. Miután hazajöttünk, együtt feldíszítettük a fát, utána megterítettem, majd zuhanyzás és átöltözés után vacsoráztunk, közben Frank Sinatra halkan karácsonyi dalokat énekelt, végül megérkezett a Jézuska. Egy csomó szépséget hozott nekünk, az én egyik ajándékomat, egy tök jó hangszórót, még este ki is próbáltuk, megnéztük a Karácsonyi vakációt Chevy Chase-zel.

Hóemberes ajtó jövőre is lesz, csak nem ez, hanem egy másik. Majd elmesélem, mi a koncepció.

 

 

Ez egy vicces történet. Találtam égősort tök olcsón, meg is vettem, örültünk neki. Aztán a fadíszítéskor kicsomagoltuk, és azonnal kiderült, hogy ekkorka csak. Höhö. Na sebaj, jövőre még veszek belőle egyet-kettőt, vagy az is lehet, hogy január elején megnézem a boltban, hátha van rá valami akció, és akkor jövőre már az egész fát körbe lehet futtatni vele. Amúgy szeretem a fánkat, szerintem szép, formás, és a díszítéssel is elégedett vagyok nagyjából.

Tomi örül a karácsonynak :) A fa meg jövőre kap egy állványt, olyan egy méter magasat. Másfél méternél nagyobb fát továbbra sem tervezünk venni, arra talán elég díszünk se lenne.

 

December 25.: Felkeltünk reggel 7-kor, fél 9-re kiballagtunk a pályaudvarra, és elindultunk Győr felé a vonattal. Már a vonaton ültünk, amikor hívott Tomi öccse, hogy az eredeti tervtől eltérően nem fogja tudni felhozni nekünk Győrbe az apukájuk kocsiját, mert még Sümegen, egy körforgalomban koccant vele, és bár neki semmi baja, a kocsi meg nem durván sérült, még sincs olyan állapotban (mármint a srác), hogy most eljöjjön Győrbe. Ez a mi szempontunkból azért volt kellemetlen, mert Pesten belül kocsival szerettünk volna közlekedni, és kocsival tovább maradhattunk volna anyuéknál 26-án, mert nem lettünk volna semmilyen menetrendhez kötve, meg hát feleannyi ideig tartott volna az út is Sümegig. De így alakult, ezt a helyzetet kellett megoldani, szóval villámgyorsan vettem két jegyet Győrtől Pestig mobilon, és szóltam anyuéknak, hogy lehet, hogy nem érünk oda pont délre, de azért nem késünk sokat. Győr előtt jött a kalauz, aki közölte, hogy szabálytalanul utazunk, mert nem lehet egy nemzetközi vonaton egy nemzetközi meg egy belföldi jeggyel utazni, le kell szállni Győrben, meg kell várni a következő tök ugyanilyen vonatot, ami egy órával később jön, vagy nála venni jegyet meg fizetni pótdíjat. Azóta sem értem ezt, komolyan, főleg azt a részt, hogy ez miért számít csalásnak, amikor, ha eleve úgy készülünk, hogy Pestig ülünk a vonaton, 13 eurót fizettünk volna fejenként, így meg 24-et fizettünk. Végül kimókázta magát a pasi, és mondta, hogy amúgy a karácsony örömére elenged minket. Nem kicsit lettem ideges ettől a sztoritól. De ezen is túlestünk, apu ráadásul tök rendes volt, kijött értünk kocsival a vonathoz, így már fél 12-re megérkeztünk hozzájuk. Délre ott voltak a nagynénémék és Daniék is. Volt minden földi jó a karácsonyi asztalon, aztán ajándékoztunk, aztán egész délután együtt voltunk. Előkerült a Scrabble, amit apu kapott, azzal is játszottunk, 6-kor átjött anyu barátnője is a fiával, így őket is tudtuk köszönteni karácsony alkalmából, majd fél 7 körül átbuszoztunk Tomi pesti nagyszüleihez, és velük is beszélgettünk vagy három órát, majd tök jófejek voltak, és hazavittek minket anyuékhoz, hiába mondtuk, hogy busszal is könnyen hazajutunk.

Karácsonyi asztal anyuéknál és SK koszorú

Anyuék fája, alatta minden földi jó kb. tíz-tizenkét személy számára :)

Ilyenem nekem is lesz jövőre. Kell szerezni hozzá égősort, kis gömböket meg vázát, de akkor is lesz ilyenem, mert ez gyönyörű.

Az anyukám meg a férjem :) A család többi tagjának álláspontját vagy nem ismerem képmegosztás ügyében, vagy egyértelműen negatív, ezért ők már nem szerepelnek. Vagy csak a lábuk, ugye.

December 26.: 11-re jöttek Katáék, jött a Jézuska, mindenkinek mindenféle csodajót hozott, főleg a két gyerek nem tudta, mihez is kapjon hirtelen a sok király ajándék közül. Aztán ebédeltünk, majd egészen negyed 4-ig együtt voltunk. Jó volt, csak kicsit kevés, de menni kellett a 3/4 4-es buszhoz, mert azzal is csak fél 8-ra értünk le Sümegre. Valami rettenetesen kényelmetlen volt az út, sehogy sem bírtam úgy ülni, hogy jó legyen, alig vártam már, hogy végre ott legyünk. Miután megérkeztünk, megvacsorázott a család - otthon volt az összes testvér, plusz az idősebb öcs menyasszonya is -, aztán következett az ajándékozás. Nagyon sok szuper holmit kaptunk, nagyon örültünk, és úgy tűnt, ők is örülnek a mi ajándékainknak.

Tomi családjának karácsonyfája

December 27.: Eddigre már mindketten eléggé elfáradtunk Tomival, úgyhogy sokáig aludtunk. Korai ebéd után a család testületileg levonult Hévízre korcsolyázni, amit mi Tomi anyukájával a partvonalról néztünk, mert ez egyikünknek sem a korizás éve. Utána beültünk Sümegen egy szép, hangulatos török kávézóba, és ott ejtőztünk. Aztán otthon megnéztük a DVD-t, amit anyuéktól kaptunk (anyu csinálta, zenés összeállítás az esküvőnk képeiből, nagyon-nagyon szép lett, volt is sikere Sümegen is), majd vetélkedő következett, amit két húg szervezett a műanyag poharak főszereplésével. A csapatokat sorsolták a játékvezetők, Tomival ugyanabba kerültünk, aminek örültem. A mi csapatunk veszített, de hát a részvétel a fontos :)

Khalifa Kávézó, Sümeg

December 28.: Egész nap pihentünk. Én kicsit göthös lettem eddigre, ezért főleg feküdtem, olvastam meg aludtam, de aztán délután lementünk meglátogatni Tomi sümegi nagymamáját. Őt eddig csak egyszer, az esküvőn láttam, jó volt hosszabban beszélgetni vele. Nagyon idős, nagyon sok a nyavalyája, nagyon nehezen mozog, pedig nagyon sokáig nagyon tevékeny volt, de szuper humorérzéke és öniróniája van, ami sok mindenen átsegítheti. Aztán otthon előszilvesztereztünk, volt hortobágyi palacsinta, franciasaláta, kaszinótojás, gyerekpezsgő, pogácsa, és mindenki elmesélte, mi volt számára a legmeghatározóbb esemény 2017-ben. Mi Tomival nem voltunk nehéz helyzetben :)

A sümegi nagymama fája, két unokája díszítette.

Előszilveszteri asztal

December 29.: Behavazott, lefagyott Sümegre keltünk, 7-kor levitt minket a vonathoz Tomi apukája, délre hazaértünk, és attól eltekintve, hogy elmentem a postára, semmit sem csináltunk egész nap, és isteni volt. Ránk fért a pihenés. Tomi főleg aludt, én főleg olvastam. Este aztán megnéztük a Reszkessetek, betörők! második részét, és megint megállapítottam, hogy a film (magyarul) részben attól olyan jó, hogy a szinkrondramaturg láthatóan szerette ezt a munkát, és élvezte fordítani. Utána Tomi még javasolta, hogy nézzük meg az Érj el! című filmet is, amit valahol talált, és érdekesnek tűnt számára. Megnéztük. Neki nem tetszett, mert szerinte tré, de nekem bejött, mert szerintem meg paródia. Este még bedobta azt a poént, hogy neki névnapja van, és nem ünnepeltük meg, de mivel az ismerkedésünk során az egyik első kérdés az volt, melyikünknek mikor vannak az ünnepei, nem sikerült zavart keltenie. (Március 7-én ünnepel.)

December 30.: Mivel kicsit göthös vagyok, a kedves férjem ágynyugalomra ítélt, csak annyi enyhítő körülmény volt, hogy szilveszterre akkor is kell venni ezt-azt, szóval annyi kimenőt kaptam, amíg azt beszerzem. (Ő is beszerezte volna, csak ő ment dolgozni, holnap meg vasárnap, Bécsben akkor semmi sincs nyitva, vagy ami igen, az innen egy óra utazás.) Kiderült, hogy agylobot kapok a tömegtől, amikor lépni nem lehet a boltban, mert mindenki ott tobzódik, mert mindenkinek szilveszter lesz holnap. Grr. Alig vártam, hogy kijöjjek onnan. Ezen kívül olvastam, kiválogattam a karácsonyi képeket, mosok, most majd fordítok. A karácsonyi kajákat majd holnap csinálom meg. Semmi komolyra nem kell gondolni: franciasaláta meg lencsefőzelék. Előbbihez lesz virsli, utóbbiban meg egy csomó sonka.

Ez az idei közös karácsonyi képünk :)