Szabad-e bejönni ide betlehemmel?

Azért voltunk Mosonmagyaróváron, mert ott koncertezett a Kaláka. Nagyon szeretem őket, gyerekkoromban sokszor voltunk az előadásaikon, morogtam is eleget, hogy nem akarok :D*, és nagyon szerettem volna, hogy Flóra Halász Judit után őket is lássa-hallja élőben. Persze felmerül a kérdés, mi értelme van egy alig 11 hónapos gyereket koncertre hurcolni, de van, mert ezt szokja meg, ez lesz számára ismerős, amikor nagyobb lesz.

Egy iskola magánrendezvénye volt ez, mint kiderült, de azért kaptam jegyet, rendes volt az iskolatitkár. Nagyon szép volt a koncert, nagyon tetszett. A gyerek érdeklődve figyelt, sokszor ütötte a taktust, vagy legalábbis próbálta, tapsolt a kezemmel, sokat mosolygott. Ja, meg ismerkedett is: a mellettünk ülő hölgy kezét többször megfogta, és a hozzá hátraforduló kisfiút is megsimogatta. Jófej ez a kislány. Azt sajnáltam, hogy előbb el kellett jönnünk, de nem nagyon volt más választásunk: ha maradunk még, lekéssük a vonatot, ha meg eggyel későbbi vonatra veszek jegyet, olyan brutál későn, annyival Flóra lefekvési ideje után érünk haza, hogy tuti kikészül a gyerek. A koncertjegyünk pont egy sor közepére szólt, és hiába próbáltam elcserélni, nem sikerült - ez fura is volt kicsit, végül is ki ne akarna a sor széle helyett a közepén ülni, de sebaj. Csak kicsit kellemetlen volt a millió cuccal átmászni a fél soron. Flóra szépen bírta egyébként, csak a végén, az utolsó két-három percben kezdett nyűgösködni, végül el is sírta magát, szóval ilyen szempontból nem volt gáz, hogy kijöttünk.

Íme a lemez, ha valakit érdekel, szerintem nagyon szép válogatás, fogjuk még hallgatni az ünnepi időszakban:


*Ezt múzeummal és színházzal is csináltam, nem is hittem volna, hogy felnőttként a magam szórakoztatására fogok múzeumba és színházba járni. Meg Kaláka-koncertre.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai