Hazajöttem
Még tegnap. Másfél órát késett a gépem, volt némi turbulencia is, aminek nem örültem, de azért nem kezdtem el sírni, mint a mögöttem ülő csaj. Szegény, tökre megértem egyébként, bennem is felmerült, hogy nem szeretnék lezuhanni.
Az utolsó időszakban elbúcsúztam az összes helytől, amit szeretek Máltán, és a barátaimmal is találkoztam, illetve majdnem mindegyikükkel. Gergővel utoljára múlt szerdán volt üvöltözés, akkor mondjuk majdnem megütött a guta, de szerencsére az utolsó hetet sikerült csendben eltölteni egymás mellett. Az utolsó napomon javasoltam, hogy vegyük le a státuszt a Facebookról, mert tök félrevezető, hogy ki van írva, hogy együtt vagyunk. (Ketten is megpróbáltak egyikünkön keresztül kérni valamit a másikunktól, ami nyűg, ha mi már csak egymás mellett élünk, mert muszáj.) Le is vette, mire hazaértem. Szóval most már nem köt egymáshoz semmi. És jó nélküle lenni. Tegnap még otthon voltam (mármint a szüleimnél otthon), örültem a szépségesen felújított szobámnak, ami mostantól az ő hálószobájuk (hét éve költöztem el, szóval bőven időszerű volt már, hogy beköltözzenek a szobámba), megnéztem anyu caminós képeinek felét (a másik felét majd máskor, mondjuk holnap), és aludtam egy jót. Ma hoztak haza az összes cókmókommal együtt kocsival. Első dolgom volt, hogy összepakoltam egy helyre Gergő összes holmiját, és amint lesz nagy dobozom, bele fogok pakolni mindent, és el fogom tenni szem elől. Gondoltam arra is, hogy meg kellene keresni a volt barátnőjét, odavihetném-e a cuccokat, mert ő egy fél szobányi holmit őriz már úgyis, de nincs kedvem se hozzá, se a közös lakásukhoz. Nem mintha megviselne, hogy szakítottunk, mert leginkább örülök neki, mert nagyon rossz volt ez a folyamatos cseszegetés és marakodás, csak egyszerűen nem akarok kapcsolatba kerülni azzal a lánnyal. Szóval most majd én is őrizgetem Gergő dolgait. Remélem, nem kell sokáig.
Miután hazajöttünk, apu felfúrta nekem a szobámból elhozott csillárt és falikart, és tök szépen mutat mindkettő, és most jó világos van nálam. Ráadásul a fölött az asztal fölött is van így lámpa, ahol tanítok, aminek nagyon fognak örülni a tanítványok.
Délután felmentünk anyuval a Várba, megnéztük a Mesterségek Ünnepét. Ahhoz képest, mennyire ronda idő volt tegnap, tök hálás voltam, hogy ma egy csepp eső sem esett, és csak egy kicsit volt hűvös. Bejártuk a vásárt, megnéztünk minden standot, vettünk vásárfiát, aztán körbesétáltuk az Ízek Utcáját, majd az Erzsébet hídon keresztül hazamentünk, mindenki oda, ahol lakik. Ültem egy kicsit, mert nagyon megnyomta a lábamat a cipő, meg azért hat óra séta után kicsit fáradt is voltam, aztán kimentem a Petőfi hídra tűzijátékot nézni. Tök jó helyen álltam, ott nem volt akkora hatalmas tömeg, így tök sokat láttam a műsorból. Szerintem csak azt nem, amit a Lánchídról lőttek fel. Vagy hát nem tudom, onnan lőttek-e valamit egyáltalán, mert aztán olvastam a Facebookon az elégedetlenkedést, hogy több ezer ember maradt hoppon a Margit hídon, mert onnan nem lehetett látni semmit. Érdekes egyébként, hogy már vagy hat-hét éve nem néztem tűzijátékot, mert nem érdekel, a tévében utálom a hozzá tartozó zenét és szöveget, élőben meg úgy berezeg tőle a dobhártyám, hogy könnybe lábad a szemem, és ki sem bírom nyitni. Aztán tavaly Máltán voltam augusztus 20-án, másfél hónap után már volt rendes honvágyam is, nehéz volt kint lenni a nemzeti ünnepen. Szóval megnéztem online streamen a tűzijátékot. Idén meg kimentem rá. Így változik az ember.
Jó itthon lenni egyedül, csendben. Nagyon zsúfolt volt az a lakás ott Sliemában azzal, hogy hárman laktunk, ebből kettőnk között folyamatos volt a feszültség, és nagyjából nem volt hangszigetelés, szóval tökre megerőltető volt nekem arra figyelni, hogy a lakótársunk ne ébredjen fel, ha én akkor zuhanyzom, amikor ő már alszik. Gergő ilyesmivel nem foglalkozik, de azért velem egy szobában lenni neki sem volt könnyű.
Sajnálom ezt a nyarat, mert bár imádom Máltát és a tengert, azért eléggé rányomta a bélyegét ez a kapcsolati válság. De büszke vagyok magamra, mert szorgalmas mantrázással elértem, hogy ne a Málta-élményemre nyomja rá a bélyegét, csak erre a nyárra. Ennél több sajnos nem telt, nyomtalanul nem tudott elmúlni a történet. És most már jöhetne valami igazán jó. Talán akkor, ha végre megállapodom valahol, és nem fogok néhány havonta országok közt költözködni.
Ígértem képeket, úgyhogy lesznek képek. Vegyesen. Málta, Szicília, Magyarország. És van otthonkeresős/hazaérkezős zene is. Meg kéne már nézni a Magyar Vándort, mert évek óta nem láttam, pedig nagyon szeretem.
Az utolsó időszakban elbúcsúztam az összes helytől, amit szeretek Máltán, és a barátaimmal is találkoztam, illetve majdnem mindegyikükkel. Gergővel utoljára múlt szerdán volt üvöltözés, akkor mondjuk majdnem megütött a guta, de szerencsére az utolsó hetet sikerült csendben eltölteni egymás mellett. Az utolsó napomon javasoltam, hogy vegyük le a státuszt a Facebookról, mert tök félrevezető, hogy ki van írva, hogy együtt vagyunk. (Ketten is megpróbáltak egyikünkön keresztül kérni valamit a másikunktól, ami nyűg, ha mi már csak egymás mellett élünk, mert muszáj.) Le is vette, mire hazaértem. Szóval most már nem köt egymáshoz semmi. És jó nélküle lenni. Tegnap még otthon voltam (mármint a szüleimnél otthon), örültem a szépségesen felújított szobámnak, ami mostantól az ő hálószobájuk (hét éve költöztem el, szóval bőven időszerű volt már, hogy beköltözzenek a szobámba), megnéztem anyu caminós képeinek felét (a másik felét majd máskor, mondjuk holnap), és aludtam egy jót. Ma hoztak haza az összes cókmókommal együtt kocsival. Első dolgom volt, hogy összepakoltam egy helyre Gergő összes holmiját, és amint lesz nagy dobozom, bele fogok pakolni mindent, és el fogom tenni szem elől. Gondoltam arra is, hogy meg kellene keresni a volt barátnőjét, odavihetném-e a cuccokat, mert ő egy fél szobányi holmit őriz már úgyis, de nincs kedvem se hozzá, se a közös lakásukhoz. Nem mintha megviselne, hogy szakítottunk, mert leginkább örülök neki, mert nagyon rossz volt ez a folyamatos cseszegetés és marakodás, csak egyszerűen nem akarok kapcsolatba kerülni azzal a lánnyal. Szóval most majd én is őrizgetem Gergő dolgait. Remélem, nem kell sokáig.
Miután hazajöttünk, apu felfúrta nekem a szobámból elhozott csillárt és falikart, és tök szépen mutat mindkettő, és most jó világos van nálam. Ráadásul a fölött az asztal fölött is van így lámpa, ahol tanítok, aminek nagyon fognak örülni a tanítványok.
Délután felmentünk anyuval a Várba, megnéztük a Mesterségek Ünnepét. Ahhoz képest, mennyire ronda idő volt tegnap, tök hálás voltam, hogy ma egy csepp eső sem esett, és csak egy kicsit volt hűvös. Bejártuk a vásárt, megnéztünk minden standot, vettünk vásárfiát, aztán körbesétáltuk az Ízek Utcáját, majd az Erzsébet hídon keresztül hazamentünk, mindenki oda, ahol lakik. Ültem egy kicsit, mert nagyon megnyomta a lábamat a cipő, meg azért hat óra séta után kicsit fáradt is voltam, aztán kimentem a Petőfi hídra tűzijátékot nézni. Tök jó helyen álltam, ott nem volt akkora hatalmas tömeg, így tök sokat láttam a műsorból. Szerintem csak azt nem, amit a Lánchídról lőttek fel. Vagy hát nem tudom, onnan lőttek-e valamit egyáltalán, mert aztán olvastam a Facebookon az elégedetlenkedést, hogy több ezer ember maradt hoppon a Margit hídon, mert onnan nem lehetett látni semmit. Érdekes egyébként, hogy már vagy hat-hét éve nem néztem tűzijátékot, mert nem érdekel, a tévében utálom a hozzá tartozó zenét és szöveget, élőben meg úgy berezeg tőle a dobhártyám, hogy könnybe lábad a szemem, és ki sem bírom nyitni. Aztán tavaly Máltán voltam augusztus 20-án, másfél hónap után már volt rendes honvágyam is, nehéz volt kint lenni a nemzeti ünnepen. Szóval megnéztem online streamen a tűzijátékot. Idén meg kimentem rá. Így változik az ember.
Jó itthon lenni egyedül, csendben. Nagyon zsúfolt volt az a lakás ott Sliemában azzal, hogy hárman laktunk, ebből kettőnk között folyamatos volt a feszültség, és nagyjából nem volt hangszigetelés, szóval tökre megerőltető volt nekem arra figyelni, hogy a lakótársunk ne ébredjen fel, ha én akkor zuhanyzom, amikor ő már alszik. Gergő ilyesmivel nem foglalkozik, de azért velem egy szobában lenni neki sem volt könnyű.
Sajnálom ezt a nyarat, mert bár imádom Máltát és a tengert, azért eléggé rányomta a bélyegét ez a kapcsolati válság. De büszke vagyok magamra, mert szorgalmas mantrázással elértem, hogy ne a Málta-élményemre nyomja rá a bélyegét, csak erre a nyárra. Ennél több sajnos nem telt, nyomtalanul nem tudott elmúlni a történet. És most már jöhetne valami igazán jó. Talán akkor, ha végre megállapodom valahol, és nem fogok néhány havonta országok közt költözködni.
Ígértem képeket, úgyhogy lesznek képek. Vegyesen. Málta, Szicília, Magyarország. És van otthonkeresős/hazaérkezős zene is. Meg kéne már nézni a Magyar Vándort, mert évek óta nem láttam, pedig nagyon szeretem.
Roy és Ádám - Az otthon itt van
Szicília partjai a kompról
Isola Bella (Taormina alatt)
A taorminai görög-római színház romjai
Görögdinnye és Etna (avagy mandula)
Giardini Taormina parkjából nézve
A park egyik szépséges sétánya
Az ókori színházban máig vannak előadások
Az Etnához vezető úton látni Sophia Loren mellét
Lávába temetett házikó
3000 méterre nézek 2500 méterről
Felfelé az Etna tetejére, avagy élet a láván és hamun
Ködös énkép
Gyönyörű volt az a kietlen pusztaság
A Silvestri-kráter 2500 méteren
La Capannina. Azért vagyok ilyen csapzott, mert szakadt az eső, és nagyon gyorsan kellett felfelé rohannom a nagyon meredek hegyoldalon, hogy beleférjen az időmbe a harmadik kráter megtekintése is.
Balra a Capannina, jobbra a Silvestri
Ez már Málta, a Dingli-sziklák közelében volt ilyen szép az ég
Buskett Gardens, Málta egyik erdeje (a kb. kettőből)
Verdala-palota
Egy utolsó kép a kedvenc kis szigetemmel, Filflával
Sliemában láttam
A kedvenc partszakaszom és úgy általában véve is a kedvenc helyem Sliemában, és Máltán is toplistás
Búcsúkoktél a volt lakótársammal, Tonyval és az ő jelenlegi lakótársával (és barátnőjével), Hollyval. Limoncellós-gyömbéres, elég jó volt.
A kedvenc helyemen az utolsó estémen még megittam egy üveg Kinnie-t, és észrevettem, hogy látni Szicília fényeit. A képen is sikerült ezt megörökítenem.
Ez már az utazásom reggele, amikor is a kedvenc helyemnél vártam a buszt, és láthattam a napkelte legelejét.
Az Etna most is pöfékelt :) Úgy szokta.
Fent felhő, középen pici kék ég, lent felhő, még lejjebb már Magyarország.
Igen, mindjárt voltam Auchanban anyuékkal, és nagyon megörültem ennek: középen a kenyér az ünnep tiszteletére, jobbra a recept, balra meg szintén, csak szórólap formájában.
Mesterségek Ünnepe. Amióta létezik, minden évben fent volt velem az anyukám, igaz, először még belülről élveztem a programot. Fontos hagyomány ez az életünkben, és nekem nagyon rossz volt, hogy tavaly elmaradt, mert nem voltam itthon. Nagyon örülök, hogy idén megint fent voltunk.
Budapest tényleg csodás
Azok ott igazi szárított virágok
Kb. negyven képből lett egy jó is :D Ilyen ez.
Hömpölyög hazafelé a tömeg a Nagykörúton. Kihasználtam az alkalmat, hogy ma este az életem kockáztatása nélkül sétálhattam a 4-6-os sínjén.
Szerintem így a legjobb megélni egy szakítást, mikor konkrétan megkönnyebbülést érzel, így nem áll fenn a veszély, hogy visszanézegetsz és szomorkodsz. Üdv itthon, érezd jól magad!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy írtál, nagyon jólesik :) Annak tényleg nem áll fenn a veszélye, hogy vissza akarjam csinálni, mert elég sokáig volt annyira rossz, hogy már alig vártuk szerintem mindketten, hogy megszabaduljunk egymástól. Még azt kellene sikeresen alkalmazni a gyakorlatban, hogy hallgassak a megérzéseimre, amik most is már jó korán súgták, hogy ez nem lesz olyan jó, csak elhallgattattam őket, mert már miért ne lenne jó.
Törlés