LizaGazdija

Ezt az ötletes ajándékot kaptuk Tomi egyik húgától és a barátjától. Kérdeztük Flórát, melyik ő. Kis gondolkodás után megmutatta. És melyik apa? Megmutatta. És melyik anya? Megmutatta. Azért lepett meg, mert ehhez szerintem kell némi absztrakt gondolkodási készség, és azt hittem, az később alakul ki.

azok voltak, amikor ajándékbontás közben, tehát jó két órán át Flóra fel-alá járkált a szobában, és felváltva ölelgette a család tagjait (nagyszüleit, szüleit, nagynénjét, nagybátyját, unokabátyjait). Tündéri ez a gyerek.

Éjjel a Reszkessetek, betörők!-re ajándékot csomagolni teljesen helyrehozza a karácsonyi hangulatot. Tényleg, imádom, szinte minden évben így szokott alakulni. Jó, azért a fenyő is jót tett, szép és jó illatú. Egyelőre a gyerekszobában rejtettük el "in plain sight", Flóra fürdés után már érdeklődött is, hogy az mi az ott, a pokróc alatt, úgyhogy holnap (vagy hát ma) sem fog sok időt tölteni a szobájában. Délután majd elmegy pár órára az apjával, és mire hazaérnek, az angyal meghozza a fát, a Jézuska meg az ajándékokat. Már alig várom! Boldog karácsonyt mindenkinek!

Eddig azt hittem, teljesen jól állok a karácsonnyal, de most úgy érzem, még sosem álltam ennyire rosszul, és már csak egy napom van, amikor is reggeltől estig egyedül leszek Flórával, aki mostanában nagyon anyás, és vagy nyújtogatja a kis karját, hogy vegyem fel, vagy a lábamba kapaszkodva sír, amiért nem vettem fel. Kicsit zaklatott vagyok, nem tudom, mi lesz ebből.

Vád: Maga félmillió dollárt fizetett a gyereke számára kinézett egyetemnek, a félmilliót dománynak álcázta, ezzel akarta elérni, hogy a gyerekét felvegyék. Vádlott: Engem átvertek, én azt hittem, tényleg adományt utalok át, fogalmam sem volt róla, hogy a lányom bejutását vásárolom meg. :D :D Ez feldobta az estémet.

Na, az még egy gusztustalan terület. Hogy ne legyen soha se hétvége, se bármilyen ünnepnap, se teljes karácsony, az azért pofátlanság. Kisgyerekkel se, az gyomorforgató. Amondó vagyok, hogy legalább karácsonykor, ha olyan rohadtul fontos, hogy nyitva legyen a kóceráj, akkor dolgozzon a kedves főnökség, végül is nekik fontos, ők szeretnének zsebet tömködni karácsonykor is. Kész, nálam lement a roló, elborította az agyamat a lila köd. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy karácsonykor is dolgozni kelljen. Nem tudom szavakba foglalni, mennyire vagyok csalódott és dühös. A karácsonyi hangulatom egy csapásra elmúlt, de sebaj, még van egy hét, majd visszaépítem, végül is a gyerek miatt különösen fontos, érte menni fog.

nagyon tetszik Flórának, minden nap nagyon várja, hogy kibontsuk a következő zsákot, nevetve örül a dísznek, és azonnal rohan felakasztani a fára. Ez utóbbi még nem sikerül neki, de megpróbálja kétszer, utána én felteszem neki oda, ahova mutatja. Az alsó két sor nem tetszik neki, oda sosem mutat, és ennek az lehetett az oka, hogy az már túl közel volt a padlóhoz, ezért tegnap feljebb tettem a fát. A gyerek éppen játszott, amikor észrevette, hogy veszem le a fát. Sírva rohant oda, szorította az ajtóhoz a fát az egyik kezével, közben rázta rám a másik mutatóujját, ahogy én szoktam neki, ha valamit nem szabad. Tündéri volt, "ne vidd el a fámat, nem szabad!" Mondtam neki, hogy nem kell sírni, megígérem, hogy nem veszem el tőle, csak feljebb rakom, hogy az alsó gombok is magasabbra kerüljenek. Ezt elhitte, visszament játszani, de azért szemmel tartott. Az eredmény tetszik neki.

karácsony alkalmából azzal lepi meg kedves utasait, hogy az eddig 33 euróba kerülő Bp-Bécs-Bp kirándulójegy árát 43 euróra emelte, ami laza 3300 Ft drágulás. A semmire, teszem hozzá, mert abban teljesen biztos vagyok, hogy a remekbe szabott EC-k színvonala nem fog javulni. Persze nem tudom, mit vártam ettől a szemét bandától.

Idén is van, csak most más szervezi, mint az előző nyolc-kilenc évben. Attól még most is minden simán megy. Idén is ugyanazok a kéréseim voltak az angyalkámhoz, mint eddig mindig. Két éve volt, hogy a "jelöld a listámon az ajándékot" kitételt félreértette az angyalka, és írt nekem privát üzenetet, hogy "szia, ezt és ezt választottam, remélem, jó lesz." Megírtam neki, kedves, hogy szól, de a jelölést nem azért kértem, mert tudni szeretném, mit kapok, hanem azért, mert más is nézi azt a listát, és neki infó, hogy mit ne válasszon, én magam karácsonyig rá sem pillantok a kívánságlistámra. Tavaly ezt bele is írtam az angyalkának szánt üzenetbe, nem is kaptam értesítést arról, mit kapok. Idén szintén beleírtam az üzenetbe, hogy kérek jelölést, de nem azért, mert tudni szeretném, mit kapok. Attól még jött a személyes értesítés tegnap, hogy az egyik listás könyvem alá odakommentelte valaki: "Ezt intézem :)" Először nem értettem, mi van, gondoltam is, hogy írok

A tavalyi meséset idén is használjuk: a meséket befűztem egy gyűrűs mappába, és elseje óta minden nap az aznapi mesét olvasom este. Flóra szereti lapozgatni ezt a neki készült mesekönyvet is, nézegeti a képeket, és felolvas a babáinak meg a plüsseinek. Idén megint a gyerekkori adventi naptáramat kapta meg, csak most filc karácsonyfadíszek vannak a zsákocskákban. Tomival varrtuk őket. Anyuval csináltunk szintén filcből egy karácsonyfát (én rajzoltam!), annak a gombjaira lehet felakasztani a díszeket. Flórának nagyon tetszik, többször elpityeredett már, hogy ő még szeretne bontani, nem csak egyet. Negyedikén már pontosan tudta, mi a menetrend: kivette a zsákból a díszt (boldog nevetgélés közepette), majd rohant a fához felakasztani. Úgy örülök, hogy így bejött ez az ötlet! Őket én varrtam Őt Tomi Szintén Őket meg anyu kb. 20 éve.

El kell kezdeni felvenni az overált, ha nem akarunk elkésni, de Flóra a szokásosat játssza: beszalad a szobába, mikor meglátja a kezemben a ruhát, kuncog, és hiába hívom, nem jön, csak vigyorog. Tényleg nincs sok időm, hamar megunom. - Flóra, szeretnél Ringatóra menni? - E! [határozott bólintással] - Akkor gyere öltözni, mert elkésünk! És már rohan is, nekifutásból leül az előszoba közepére, és húzza a cipőjét. Hazaérünk a Ringató és a cipővásárlás után. Én még csak a kabátomat veszem le, amikor ő a meleg ruhától megszabadítva beszalad a szobába, leül a földre, fogja a kockásfülű nyulat*, és énekel*** meg tapsol. Annyira egyértelmű volt, mit játszik! - Flóra, Ringatót tartasz? - E! [határozott bólintással] És folytatta a foglalkozást :D Vasárnap jöttünk Pestről hazafelé szutyok EC-n. Döbbenet, hogy még mindig használják a fülkés kocsikat, ahol a fülkékben egymás nyakában ül hat ember, és annyira szűk a hely, hogy nem lehet a lábat sem kinyújtani, sem legalább 90 fokban behaj

végül ilyen lett. Nem áll rosszul neki a tuja sem.

Amikor a férjed hoz fenyőágat a koszorúalapra. Amúgy nyilván felismer egy fenyőt, csak annyira fáradt, csoda, hogy hazatalált. Ettől függetlenül sírok a röhögéstől. Ehhez hasonlóan vicces eset múlt héten volt utoljára, amikor bölcsi után ő öltöztette Flórát, és hosszas küzdelmek árán, csakazértis alapon beleszuszakolta a gyerek lábát az overál ujjába, aztán nem értette, miért áll furán a kapucni. Még a gyerek is csodálkozott, nekem meg attól is nagyon jó lett a kedvem. Ez a bejegyzés Tomi jóváhagyásával készült. A koszorút felírjuk a veszteséglistára, majd vasárnap nekiugrunk megint. Reméljük, lesz itthon fenyőág. Vagy idén tujával borítjuk az alapot, végül is az is örökzöld.

Éppen két hete, november 13-án jött rá Flóra, hogyan kell kinyitni a hűtőt, és azóta lelkesen nyitogatja. Mi meg lelkesen rászólunk minden egyes alkalommal. A gyerekzárat próbáltuk, de simán leszedte. Szerencsére ki nem pakol, de akkor sem jó annyit nyitogatni, ráadásul áll a nyitott hűtőajtó előtt, ami hideg is, drága is. Szombaton reggel óta már nagyon sokadszor szóltam rá, hogy ne nyitogassa azt a hűtőt. Erre ő? Elballagott a bölcsis nyuszijáért*, és annak a mancsával kezdte feszegetni az ajtót :D Mondtam neki, nagyon kreatív, de akkor most a nyuszira is rászólok, hogy nyuszi, ne nyitogasd azt a hűtőajtót. Végül is hallgatott rám a nyuszi, de hogy ez a gyerek mennyire rafkós... *Ezzel a nyuszival megy a bölcsibe minden nap, vele alszik bent délután.

Tomi javasolta, hogy nézzünk bele ebbe a sorozatba, mert hallotta, hogy jó. Az első rész nagyon viccesen telt: egy óra alatt néztük meg a kb. 40 percet, mert állandóan meg kellett állítani Tomi háborgása miatt, hogy ez mekkora gagyi. Megvártam ilyenkor, míg kibosszankodja magát, mert ha morgolódik, nem hallom a filmet, aztán néztük tovább. Azóta én a 40. résznél járok, elég gyorsan haladok, mert ez megy, miközben Flóra filc karácsonyfadíszeit varrom, ami marha időigényes, Tomi meg néha megnéz belőle valamennyit, egyébként meg mindig elmesélem neki, mi volt. Azt állítja, ha én mesélem, úgy sokkal élvezhetőbb. Tud bókolni, na :) A sorozat gagyi, ebben egyetértünk Tomival. Olyan ordas marhaságok és ordító logikátlanságok vannak minden részben, hogy kifekszem. Pl. kórházba kerül az egyik szereplő fia, de nincs rá kapacitás, hogy az apa aggódására kitérjenek, így az apa a fiát nem látogatja meg, nem beszél senkivel a balesetről, és olyan, mintha ő nem is vette volna észre, hogy napokig ni

Sosem olvastam szívesen olyan híreket, amelyek egy gyereket ért szerencsétlenségről szólnak, de amióta Flóra van, konkrétan nem bírom elviselni ezeket. És minden napra jut belőlük. Tomival gyakran beszélgetünk hírekről, na, neki be sem lehet számolni semmi ilyenről, nem hallgatja végig, pedig nagyon ritka, hogy valamire azt mondja, ezt ő nem hajlandó. Szörnyű, milyen dolgok tudnak történni. Hiába nem nyitok meg ilyesmit én sem, címekből és leadekből is épp elég infó ki tud derülni. Az meg szorongást okoz, főleg, amikor hülye fejemmel elképzelem, milyen lehet most a szülőnek/gyereknek. Lehet, hogy egyszer majd lesz egy szűrő a híroldalak esetében, ahol beállítom, hogy gyerek+bűntény illetve gyerek+baleset kulcsszónak megfelelő cikkeket ne lássak, és akkor nem látok. Az de jó lesz.

Régi kedvencem, amikor valakik, többnyire általam semmire sem tartott senkik, meghatározzák, ki magyar és ki nem. Egészen poénos definíciók szoktak születni, de ez a legújabb eddig talán a második legcsodásabb*: az dönti el, magyar vagyok-e, hogy ismerem-e egy bizonyos zenekar egy bizonyos számát. Vajon milyen komplexus az, ami miatt álandóan mások magyarságát kell elemezgetni? Ugyanitt: nagy baj az agybaj. *Nem tudom, lehet-e überelni azt, amikor kiderült, hogy magyar az, akinek az unokája is magyar, de szerintem legalábbis nehéz.

Azt mondja az e-mail szolgáltatómtól kapott e-mail, 50-200 ezer forint közötti azonnali személyi kölcsönt igényelhetek 9,57%-os HTM-mel 6 hónapos futamidőre, heti törlesztéssel a stresszmentes karácsonyért. Ez olyan szomorú. Annyira szeretném, ha senkinek sem kellene hitelt felvennie a karácsony miatt. Jó lenne, ha elterjedne, hogy akinek kevés van, az nem próbálja meg kezét-lábát összetörve beszerezni a különféle drága cuccokat ajándékba. Úgy szeretném, ha mindenki tudna örülni egy rajznak, egy papírból hajtogatott dísznek, egy spatulából ragasztott, festett karácsonyfadísznek, egy bárminek. És ha nem akarna mindenki terülj, terülj, asztalkámat karácsonyra, hanem elég lenne egy bármilyen leves egy bármilyen főétellel meg egy bármilyen sütivel, amit olcsó hozzávalókból lehet rittyenteni, mert úgyis az a lényeg, hogy együtt legyen a család, és szeressék egymást. Persze nyilvánvaló számomra is, hogy a gyereknek, aki már nagyobbacska, és vágyik a reklámokban meg a társainál látott i

Sokszor olvasom-hallom, hogy sokakat idegesít, amikor a szülő a játszótéren nem a gyerekét figyeli, hanem telefont nyomkod, beszélget, és nem is érdekli, merre jár, mit csinál a gyerek. Ez a jelenség tényleg létezik, számtalanszor tapasztaltam/tuk már. Volt, amikor apuka leült a homokozó szélére, előkapta a mobilját, és boldog fejjel nyomkodta, miközben a kisfia próbálta bevonni a játékba, de még csak reakciót sem kapott, aztán a kislány rászólt: "Apa, miért a mobilodat nyomkodod most is?" Erre persze eltette, de azért szomorú látvány volt. Az is megesett, hogy én a homokozó szélén ültem, Tomi a homokozóban, Flórával játszottunk, és ez annyira érdekes volt a gyerekeknek, hogy rövidesen négy kislány tolongott körülöttünk, és mindenki Tomival akart játszani. (A szüleik a játszótér túlsó felében, a padon üldögéltek, ahonnan rá sem látni a homokozóra.) Egy másik alkalommal három olasz anyuka beszélgetett olyan élénken a homokozó szélén, hogy nem értek rá akár egy pillantást is ve

Flóra Sümegen nézi a kutyát A szerelemkőnél Ugyanitt hat éve, amikor az első Balaton-átúszásom után felmásztunk Blankával :) Őszi erdő ❤ Ez az egyik kedvenc képem a túráról: az egyik sógornőm barátja és Flóra gyönyörködnek a balatoni kilátásban. Szépséges

Minden nap tapasztalom, persze, de minden újabb élménynek ugyanúgy örülök. Most például felébredt éjjel, és amikor átmentem és felvettem, mutogatott a szobája ajtaja felé, ami azt jelenti, hogy velünk szeretne aludni. Az a szabályom, hogy ha fél 4 előtt kel, akkor nem jöhet át, ha utána, akkor igen. Általában könnyű visszaringatni, odabújik, átöleli a nyakamat, és elalszik, így igazából nincs gond azzal, hogy amióta fogzik, nagyon kevés átaludt éjszakánk volt. De most hosszú percekig torka szakadtából üvöltött, hiába ringattam, és még csak 1 óra volt. Gondoltam, akkor érvelek, hátha. Mondtam, mindenki a saját ágyában alszik, anya is, apa is, a Nagyi és a Papa, Kata és Zoli, Bence és Matyi is, a Mami és a Papi, Timi, Levi, Meli, Jakab is, az óvó néni, a többi bölcsis gyerek (néhányukat felsoroltam név szerint) is - és Flóra is. Amikor ott tartottam, hogy a Nagyi és a Papa, abbamaradt a zokogás, a gyerek végighallgatta a felsorolást, és a végén hagyta, hogy betegyem az ágyába, és b

Plusz It's the Great Pumpkin, Charlie Brown és az Átkozott boszorkák. Jó volt :)

Tomi és Flóra kapcsolata nagyon szoros, imádnak együtt lenni. Tomi már nagyon várja, hogy ne csak X órát tölthessenek ketten, hanem egy egész napot, teljes 24 órát. Azt mondja, két héten belül szeretné az első ilyet. El is tervezem, hogy majd megyek moziba, esetleg színházba, hú, tök jó, aztán este, amikor Flóra már alszik, hazajövök. Tomi: Azt nem lehet, sajnálom, nem lesz itt hely. Én: És akkor hol aludjak? Tomi: Bárhol, ahol csak szeretnél, nincsenek kötöttségek. :D :D Ennek a tervnek egyes részletein még dolgozni kell, úgy érzem.

Ebédelünk, világra szóló hiszti van. Nem értem pontosan, mi az oka, de azt hiszem, nem tetszik neki a kelkáposztafőzelék kinézete (most lát ilyet először, és hát tényleg nem szép, bár ízlik neki, pár falatot jóízűen megevett belőle), plusz úgy érzi, nem tud ügyesen kanalazni, pedig de, viszont ha segíteni szeretnék, akkor kiakad, és akkor indulnak csak be igazán a szirénák (lehet, hogy túl fáradt már). Ő hisztériázik, dől a könnye, én nyugodt hangon beszélek hozzá, meg közben én is eszem. Egyszer már elvettem a tányérját és a kanalát (tök kedvesen, nyugodtan), amikor dühében nekiállt a kanállal csapkodni jobbra-balra, lett nagy visítás, de már lenyugodtak a kedélyek, visszakapta az ebédjét. Éppen két zokogás között vagyunk, csendben nézegeti a kanalán a falatot, a földre mutat a szabad kezével, majd rám néz, csupa huncutság a tekintete. Én (kedvesen, nyugodtan): Ha ledobod a földre a falatot, elveszem a tányérodat, és nem fog érdekelni, mennyire ordítasz, nem adom vissza. Akkor te

Vége a világnak, kihalt az emberség, kiölték mindenkiből: Észak-Írországban mostantól a 28. hétig lehet abortuszt csináltatni bárkinek, bármilyen indokkal. Vagy nem? Ja, nem, csak akkor lehet, ha kiderül a magzat súlyos vagy élettel összeegyeztethetetlen betegsége/abnormitása, és nem bemondásra megy, hanem több orvos szakvéleménye alapján. Észak-Írországban eddig egyébként nemi erőszak és vérfertőzés esetén tilos volt az abortusz, csak akkor engedélyezték, ha az anya életét veszélyeztette a terhesség, de akkor a 24. hétig. Most meg nem lesz kötelező megszülni azt a kisbabát, akinek pl. semmi esélye életben maradni.* Tök jó lenne, ha nem hinne el egy csomó ember minden hazugságot, hanem gyanakodni kezdene, hogy amit olvas, az hülyeség, és utánanézne. Két perc. De nem néz utána, hanem felháborodik, és ő is megosztja a hülyeséget, így további emberek is fel tudnak háborodni. Így működik egyébként a propaganda is. *Utólagos pontosítás: megszülni mindenképpen kötelező, ha a tize

Érdekes lenne tudni, hogy aki a fiát tökös ill. pöcsös, a lányát meg puna ill. punci néven emlegeti, úgy gondolja-e, hogy ez vicces. Én mindig megdöbbenek, amikor találkozom a jelenséggel, mert szerintem megalázó a gyerekre nézve. Nagyon nyomasztó lehet neki, amikor nagy nyilvánosság előtt így beszél róla a szülő.

Ma reggel 7-kor durva hányingerrel ébredtem, miután álmomban (!) túl sok tésztát sikerült kifőzni, ezért tök logikátlanul megettem a dupla, de még inkább tripla adag, jó sok pörccel, túróval és tejföllel készült túrós tésztámat. Annyira rosszul voltam, hogy egy óra kellett, mire meg tudtam reggelizni, pedig amint kinyitom a szemem, első dolgom enni. A hányinger csak 11 körül múlt el teljesen :D

1. Ne kényeztess el! Pontosan tudom, hogy nem kaphatok meg mindent, csak próbára akarlak tenni. 2. Ne félj következetesnek lenni velem! Nekem fontos a tartás, attól érzem magam biztonságban. 3. Ha egy mód van rá, ne utasíts rendre mások jelenlétében! Jobban fogok figyelni a szavaidra, ha halkan és négyszemközt beszélsz velem. 4. Ne döbbenj meg, ha azt mondom, utállak! Nem téged utállak, hanem azt, hogy hatalmadban áll keresztülhúzni a számításaimat. 5. Ne védj meg mindig a tetteim következményeitől! Kínos és fájdalmas élményekre is szükségem van a belső éréshez. 6. Ne elégedetlenkedj folyton! Különben úgy fogok védekezni, hogy süketnek tettetem magam. 7. Ne ígérj elhamarkodottan! Ha nem tartod be az ígéretedet, úgy fogom érezni, csúnyán cserben hagytál. 8. Ne legyél következetlen! Attól elbizonytalanodom, és elveszítem a beléd vetett bizalmamat. 9. Ne vágj a szavamba, és hallgass végig, ha kérdezek! Különben máshoz fogok fordulni, mástól tájékozódom. 10. Ne nevess ki a féle

Flóra hétkor kelt, mint hétköznap, én viszont még aludni szerettem volna. Áthoztam magam mellé, hátha visszaalszik, de nem. Inkább lemászott játszani. A mellékelt ábra mutatja, hogy bejön neki ez a saját könyvespolc, amit tegnap vezettem be a játéktárolóba bepakolt könyvek helyett.

Ma már nem is mehettem be vele a csoportszobába, az ajtóban el kellett köszönni tőle (ezt amúgy észre sem vette, mert hiába próbálkoztam magamra vonni a figyelmét, azonnal beszippantotta a bölcsihangulat), és már nem ülhettem az öltözőben, hanem kérték, hogy menjek el. Másfél órát volt ott a gyerek, éppen gyurmázott, amikor visszaértem. Nagyon örült nekem, rögtön jött is hozzám, de az öltöztetés eltartott vagy tíz percig (plusz egy nadrág, plusz egy pulcsi, átmeneti kabát, sapka, cipő), mert kétszer is visszarohant a csoportszobához. Nem akart eljönni :D Az óvónő azt mondta, semmi sírás vagy nyöszörgés nem volt, tök jól eljátszott, és az igazgatónő is mosolyogva mondta, hogy nagyon ügyes ez a kislány. Ami még nagyon cuki: mesél a bölcsiben töltött időről. Sokat. A saját nyelvén, de csak úgy dől belőle a szó. Alig várom, hogy értsem is, mit mond, kíváncsi leszek, miket fog mesélni egy-egy nap után. Egyelőre a beszámoló előtt kérdezgetem, reggelizett-e, jól érezte-e magát, sokat játszott

A héten elmentünk kirándulni Tomi egyik szabadnapján, bölcsi után, de mivel elég hamar elveszítettük a túraútvonalat, csak sétáltunk egy közepeset az Ottakring határában lévő erdőben. Jólesett, a túrát meg majd bepótoljuk. A másik szabadnapján pedig Laxenburgba látogattunk, és megnéztük a kastélyparkot és a kastélyt. Érdekessége, hogy sosem laktak benne, I. Ferenc még a várbörtönt is csak középkori várbörtönöket másolva, a vendégei megviccelésére építtette. Gyönyörű az egész kívül-belül, és még egy csodálatos játszótér is van a birtokon. A régi vár, amely az 1300-as években épült. A Franzenburg, avagy a laxenburgi kastély A tavon komp közlekedik, a menetideje kb. két perc, az ára 60 cent. Visszafelé kipróbáltuk, nagyon hangulatos. Flóra a saját lábán járta végig a kastélyt, itt éppen a várbörtönbe való átsétálás közben nézi meg a földet. Lepihent. I. Ferenc carrarai márványból készült szobrát a felesége kapt

Flóra a bölcsi után, ahol egy órát volt nélkülem, és egy pillanatig sem sírt, hazaérkezve fogta Vali babát, akit anyu horgolt neki, a fürdőszobában "megfürdette," alaposan megtörölte törölközővel, majd két könyvet is felolvasott neki. 21 hónapos. Tudom, ez tök természetes dolog, és minden gyerek csinál ilyeneket, de én akkor is elolvadtam, milyen édes ez a gyerek, és büszke is vagyok rá.

Amikor jöttünk hazafelé Máltáról, a becsekkolásnál elkérte a hölgy az útleveleket, majd - mert látta a kezemben a gyereket -, mondta, hogy feltehetjük a szalagra a bőröndöket. Azt feleltem, nincs feladandó csomagunk, kézipoggyásszal jöttünk. Ezen ledöbbent. "Nincs bőröndjük?" Még a pultból is kihajolt, annyira hihetetlennek tűnt neki :D Később beszéltük is Tomival, hogy pár év múlva mi sem fogjuk érteni, hogyan mentünk el két hétre nyaralni egy gyerekkel két kis kézipoggyásszal. Tegnap már kiderült az óvónő számára, hogy a mi lányunk szeret enni, mert tök lelkesen rohant az asztalhoz, amikor behozták a reggelit. Ma reggel Flóra itthon már nem is volt hajlandó reggelizni, csak mosolygott rám, gondoltam is, hogy készíti a pocakot a benti reggelire. Amint belépett a csoportszoba ajtaján, már rohant is az asztalhoz, kihúzta a széket, és leült :D Mondta neki az óvónő, hogy csak később lehet majd enni, és elhívta játszani, ez sikerült is, tök jól ellegózgattak vagy negyed órát. E

Januártól dolgozom, így Flórával elkezdtük a beszoktatást, hogy legyen rendesen idő, ne kelljen görcsölni meg kapkodni. Itt nincs külön bölcsi, hanem vannak ovik, amiknek van bölcsis csoportja. A mi ovink kicsi, egy bölcsis és egy ovis csoport van, összesen harminc gyerek, aminek nagyon örülök. Október 1-jén, kedden ment először, akkor még mindketten bent voltunk vele a csoportszobában, azóta csak én vagyok ott, mert csak egy szülő lehet. Első nap még kb. tíz percig kapaszkodott Tomiba és belém, csak utána indult el, de játszott egy kicsit, tologatta a babakocsit, és szépen felfedezte a szobát. Szerdán már csak kb. öt percet kapaszkodott, csütörtökön még kevesebbet, pénteken már rögtön ment játszani. Nézegette a könyveket, pár nap után már az óvónőt kérte, hogy olvasson neki, labdázott, legózott, a játékkonyhában főzött, aztán sütizett az óvónővel meg egy másik kislánnyal. Érdeklik a gyerekek, többeket simogatott és ölelgetett már, és szerintem az óvónők meg a dadusok is szimpatikusa

Már mikor ki kellett volna szedetni a bal alsót is, mint 8 (7?) éve a jobb alsót, de mivel az egy elég traumatikus élmény volt*, nem bírtam rávenni magam. Reméltem, hátha ez nem vízszintesen jön, rendesen kinő, és csak úgy pikk-pakk ki lehet húzni. Ki is bújt, tökre örültem neki, de egy idő után megrekedt egy olyan állapotban, amiről én is meg tudtam állapítani, hogy ezt nem lehet még kihúzni, még vágni kell. Majd nekiállt szuvasodni, mint a jobb alsó kollégája annak idején, ami érdekes, mert amúgy nem szuvasodnak a fogaim, csak ezek ketten (hála az égnek, mondjuk). Mindig halogattam a húzást, mert pl. épp utazni készültem, aztán az esküvőnkre, aztán nászutunkra, aztán gondoltam, na, most ráveszem magam, de még azon a héten kiderült, hogy Flórát várjuk, akkor azért nem, azóta meg a szoptatás, és legújabban a bölcsis beszoktatás miatt nem (erről természetesen lesz normális poszt is). Évi kétszer begyullad, akkor rámegy a gyulladás a fülemre meg a torkomra is, de úgy voltam vele, ez még

Tomival sokszor beszéltünk már arról, hogy én nagyon szeretnék visszamenni nyaralni, ő meg nagyon szeretné látni, milyen is az a hely, amiről ennyire ellentmondásos képet tudtam kialakítani benne. Már tavaly nyáron megbeszéltük, hogy idén szeptemberben ott nyaralunk, és január közepén le is foglaltuk a szállást, és megvettük a repjegyeket is. Aztán izgatottan vártuk a szeptember 9-et. Nagyon szuper szállást sikerült találni Sliemában, kb. a lehető legjobb helyen volt, és tartozott hozzá egy minikonyha is, így két-háromnaponta tudtunk főzni, ami jelentősen csökkentette a költségeket. Kaptunk gyerekágyat is, ennek külön örültünk, mert nem akartunk volna két hétig együtt aludni Flórával, hátha aztán itthon sem marad meg többet az ágyában. Rengeteg helyen voltunk a két hét alatt, sok mindent meg tudtam mutatni nekik, de már látszik, hogy még két hétre való program maradt. Ez egyébként egészen hihetetlen: feleakkora az ország, mint Budapest, mégis annyi benne a látnivaló, hogy nem érsz

"Rühellek nyaralás alatt korán kelni, de ez a Málta kihozza az emberből az állatot." Tomi

Egy volt (férfi) oktatóm írta ki Facebookon, hogy bár többnyire csak szakmázik a profilján, és eddig csak két személyes posztja volt (pocakfotó, újszülött), most akkora horderejű események történtek vele, hogy ezeket is meg kell osztania a tanítványaival: nemrég meghalt az apukája, rá pár napra pedig a néhány hónapos kisfia anyukája - ő minden előjel nélkül, hirtelen szívleállásban. Rettenetes, szerintem sokak három rémálma egymás után: a szüleink halála, a párunk halála és az, hogy nem fogjuk tudni felnevelni a gyerekeinket. Szerencsétlen srác, borzasztó nehéz most neki, és nagyon erős, hogy nem omlott össze, hanem tartja magát a gyerekért és bizonyára a szintén most megözvegyült anyukájáért. Baromi kiszámíthatatlan az élet, ez elég nagy baj vele. Meg brutál kegyetlen tud lenni. Jaj, nagyon szíven ütött ez a poszt. Ilyenkor az jut eszembe, hogy ha van bármiféle túlvilág, hogy sírhat a nő, aki minden bizonnyal nem akarta itt hagyni sem a pici gyerekét, sem a párját, sem a családja több

Mutatok néhány képet a nyárról, ha már így ősz lett. Jó gyorsan eljött. Mindjárt itt a karácsony. Durva. Júniusban egy napot Kismartonban töltöttünk. Július közepén voltunk Balatonberényben a családommal. Egyesek sétáltak, mások aludtak. Flóra már gyakorolta a lépegetést. Ellátogattunk a Kányavári szigetre, a Kis-Balatonhoz. Megnéztük az állatsimogatót is. Egyesek ülhettek kosárhintán Zalaszabaron. Egy hónappal később a Várban már elsírták magukat ezek az egyesek, amikor egy ugyanilyenre felültette őket az anyukájuk. Na, hát, nem lehet mindig mindenhez kedve senkinek. Kilátás Zalaszabarról. Tomi családjával is nyaraltunk, Sümeg volt a bázis, és minden nap kirándultunk. Ez itt a Folly Arborétumban készült. Szintén. Augusztusban bevállaltuk Flórával a Stadtwanderweg 5 nevezetű túrát, ami Bécs 21. kerületének Stammersdorf részéből indul, és felvisz a Bisambergre. 10 km, szóval nem hosszú, és kibírta a hátam a gyerekhordozó hátizsá