Murphy ismét üdvözletét küldi

Januárban tökre bántam, hogy kihagytam Morricone budapesti koncertjét, ezért nézegetni kezdtem, hol lép még fel idén. Megláttam, hogy Rómában, a szülővárosában is koncertezik májusban, majd meggyőztem magam, hogy tök jó lenne a koncertjét egy római városnézéssel összekötni, végül is még nem voltam Rómában, de mindig is szerettem volna látni. Blankát is megkérdeztem, van-e kedve jönni, és mondta, hogy naná, igaz, ő a koncertet kihagyná. Úgyhogy megvettük a repjegyet, foglaltunk szállást, én beszereztem a koncertjegyet is. Éppen mostanában kezdtem izgatottá válni, mert már csak két hét, és megyünk. Erre írja apu ma reggel, hogy lemondták Morricone római koncertjeit. A többit nem, már négy nappal később is fellép másik városban, de a három római alkalmat igen. Nagyon csalódott vagyok. Nem mintha Morricone nélkül már nem is érdekelne Róma, mert Róma gyönyörű, és nagyon izgalmas, hogy megnézhetem, sőt így több időnk lesz a városra, hogy nem kell koncertre készülődni meg menni, de mégis... No, sebaj, írtam az irodának, akiktől vettem a jegyet, hogy kérem vissza a pénzt*, végül is az árából majdnem megvan a 3 éjszakára a szállás, csak még egy kicsit kell hozzátenni.

Murphyre gondolva idézhetnék a Micimackóból: "Miért mindig én kellek neki? Miért mindig csak én?" De ez indokolatlan drámázás lenne, hiszen nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki a római utazását a koncert köré szervezte, plusz Murphy mindenkit egyformán szívat. Azért mégis ez az idézet jutott eszembe.

*Egy órával később már reagáltak is, hogy még várják a szervező álláspontját, aztán értesítenek. De hát csak nem lesz az, hogy nem kapom vissza a pénzt, nem?