Joanne Harris: Peaches for Monsieur le Curé

 
Vianne kalandjainak végére értem, legalábbis azt hiszem, bár Joanne Harrisnél sosem lehet tudni.

A történet elejét nem nagyon értettem, mert ugyan rettentő régen olvastam már a Csokoládét, de számomra nem világos, abban a levélben hogyan állhat az, ami benne áll. Nem rémlik, hogy a levél írója jövőlátó lett volna. Ezen a problémán azért gyorsan túlléptem, és pillanatok alatt beszippantott a regény. Nagyon izgalmas és veszélyes témához nyúlt most az írónő, és szeretnék is majd utánaolvasni, milyen fogadtatásra talált a könyv Franciaországban, ahol játszódik. Vianne ugyanis egy egészen más Lansquenet-be érkezik vissza, mint amit nyolc évvel korábban elhagyott. Most már egymás mellett él egy keresztény és egy muzulmán közösség, amiből akadnak problémák, mert az emberek mindenütt emberek, és a más, az idegen sajnos sokszor ellenszenves, félelmetes, utálatos. Kár, hogy nem jut mindenhová egy Vianne, akitől sokat lehet tanulni toleranciáról és elfogadásról. Nos, legalább Lansquenet-nek ott van, hogy segítsen, és részben a csokoládé mágiájával, részben a személyes varázsával meg is teszi.

Valahogy közelebb került most hozzám Francis Reynaud, a falu papja, mint Vianne. Igazán keményfejű, régimódi ember, aki iszonyú nehezen szokja meg az újat, ezért aztán nagyon érdekes volt látni, hogyan birkózik meg a nem kicsi feladattal. Szerettem, hogy végig E/1-ben íródott a könyv, és váltakoztak a Vianne- és a Reynaud-fejezetek. A papban leginkább a humorát szerettem, kicsit fanyar, de nagyon jó. Homályos emlékeim alapján azt hiszem, rengeteget fejlődött a Csokoládé óta, nagyon sokat változott. Aztán mégis hogy járt szegény…

Vianne kapcsán kicsit aggaszt a befejezés. Nem derült ki egyértelműen, hogyan tovább, és tartok tőle, hogy azt a lehetőséget fogja választani, amit szerintem nem kellene. Egészen megdöbbentem, amikor felmerült, hogy esetleg úgy dönt, egészen váratlanul ért. Biztos reménytelenül romantikus alkat vagyok, de én azt hiszem, a felvonultatott választékból a legfontosabb a szerelem, és pontosan lehet tudni, hogy ezért a szerelemért elég sok mindent érdemes megtenni, merthogy a másik fél is elég sok mindent megtesz, sokszor annak ellenére, hogy az adott dolog neki nem annyira kényelmes. Hát, szorítok Vianne-nak, hogy jól válasszon. És kíváncsian várom, lesz-e még Vianne-regény.