Munka
Az oviban most jön másfél hét szünet, legközelebb jövő pénteken megyek, és akkor is csak egy csoporthoz. A gyerekek többsége édes, lelkes, helyes, igazából csak egy végtelenül szemtelen kisfiúval találkoztam eddig. Vittem ezen a héten egy Pán Pétert meg egy Suzy és Tekergőt, és ahol igény volt rá, ott felolvastam több-kevesebb gyereknek. A mai egyik csoportban úgy volt rá igény, hogy az egyik kislány az ölembe ült, ami eléggé meglepett, bár jólesett. Aztán ugyanez a kislány később még kétszer odajött hozzám, és átölelt (egyszer a lábamat :D - jó, hát azt éri fel kényelmesen, mert még pici). Ez is érdekes, mert a szemtelen kisfiú meg fintorogva nyöszörgött, amikor ma bementem hozzájuk, hogy ne már, ne legyen már angol. (Nem is volt, csak az óvodavezető pont náluk volt, nekem meg kellett az aláírása.)
A telefonálás ma igen stresszesre sikerült, mert jóval hosszabb és összetettebb volt a kérdőív, mint amiket eddig csináltam. Konkrétan 10 perc volt végigérni rajta egyszer, hát, az durva. Érdekes volt, hogy az egyik válaszadó a végén, amikor megkérdeztem, akar-e 30-40 euróért élőben beszélgetni mindenféle termékekről, azt válaszolta, őt ennyire nem érdeklik ezek a dolgok, ezt az interjút is csak azért csinálta végig, mert kedves a hangom. Aww. Egy másik ember meg azt mondta, egy szavamat sem érti, hagyjam is békén. Ez amúgy nem egy jó munka, 40 órában tuti depi, bár talán még mindig jobb, mint a hirdetésböngészés, amit 40 órában csináltam Máltán. Persze ezt lehetett sejteni előre.
Csütörtökön megyek Tomiékhoz, ez lett a megoldás. A sok variálás kicsit kevesebb lett azáltal, hogy az az ovi, amelyikben hat órám van egy héten, nem kér pótlást egyik kieső hétfő-kedd helyett sem. A lakótársnak szóltam, hogy most elég keveset leszek a lakásban, mindjárt mondta is, hogy ha esetleg el akarnék költözni, szóljak egy hónappal előre. Fogok. A szállodát meg meglátjuk. Kíváncsi leszek, hogy bírom. Tomi úgy próbált készíteni, hogy azt mondta, ne törődjek azzal, ahogy a közvetlen főnök fog beszélni velem, koncentráljak a munkára, mert az már önmagában is elég megterhelő lesz. Ez alapján kemény menetre számítok. Majd mesélek.
A telefonálás ma igen stresszesre sikerült, mert jóval hosszabb és összetettebb volt a kérdőív, mint amiket eddig csináltam. Konkrétan 10 perc volt végigérni rajta egyszer, hát, az durva. Érdekes volt, hogy az egyik válaszadó a végén, amikor megkérdeztem, akar-e 30-40 euróért élőben beszélgetni mindenféle termékekről, azt válaszolta, őt ennyire nem érdeklik ezek a dolgok, ezt az interjút is csak azért csinálta végig, mert kedves a hangom. Aww. Egy másik ember meg azt mondta, egy szavamat sem érti, hagyjam is békén. Ez amúgy nem egy jó munka, 40 órában tuti depi, bár talán még mindig jobb, mint a hirdetésböngészés, amit 40 órában csináltam Máltán. Persze ezt lehetett sejteni előre.
Csütörtökön megyek Tomiékhoz, ez lett a megoldás. A sok variálás kicsit kevesebb lett azáltal, hogy az az ovi, amelyikben hat órám van egy héten, nem kér pótlást egyik kieső hétfő-kedd helyett sem. A lakótársnak szóltam, hogy most elég keveset leszek a lakásban, mindjárt mondta is, hogy ha esetleg el akarnék költözni, szóljak egy hónappal előre. Fogok. A szállodát meg meglátjuk. Kíváncsi leszek, hogy bírom. Tomi úgy próbált készíteni, hogy azt mondta, ne törődjek azzal, ahogy a közvetlen főnök fog beszélni velem, koncentráljak a munkára, mert az már önmagában is elég megterhelő lesz. Ez alapján kemény menetre számítok. Majd mesélek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése