Vegyes vágott
Nem esküvő lesz az, hanem eskütétel. Két hete írt a lakótársam, hogy hazament, március 8-án esküvő, aztán jön vissza. Az üzenet angolul volt, az esküvő szó magyarul. Ebből arra következtettem, hogy mindjárt hozzá is megy a barátjához, aki így könnyebben jut állampolgársághoz. De nem. Ma a honosítási oklevele került ki a Facebookra, és a hozzászólásokból az is kiderült, hogy a barátja kb. Európa másik végében van jelenleg.
Kaptam értesítőt, hogy menjek be a postára, mert nem tudtak nekem kézbesíteni egy ajánlott levelet. (Ebből kiderült, hogy itt is vannak olyan postások, mint otthon - nem csöngetett, nem kopogott, csak megírta a cetlit, és kész, biztos nem volt kedve feljönni a hetedikre, pedig van lift. Azt még hozzáteszem, hogy az otthoni postásunk pont nem ilyen, eddig egyszer sem dobott be úgy értesítőt, hogy otthon voltam, olyankor mindig csönget, majd felmászik a harmadikra a lift nélküli házban, ahol egy emelet kb. akkora, mint itt másfél.)
Úgy tűnik, a ház lakóinak zöme karácsonyra mosógéppel lepte meg magát, mert mióta visszajöttem, azt látom a beosztásban, hogy már csak egy lakás használja rajtunk kívül a mosókonyhát. Ez nagyon jó dolog, mert így nincs tülekedés, meg ha egyik nap eszembe jut, hogy kéne mosni, akkor másnapra simán beírom magam, nincs tele a nap. (Igen, még mindig vannak problémáim azzal, hogy jó előre kitaláljam, mikor akarok mosni, túlságosan megszoktam, hogy akkor teszem, amikor eszembe jut.)
Holnap reggel interjú. Izgulok, de nem annyira, mint a hétfői kettő miatt izgultam. Nagyon jó lenne megkapni ezt a munkát, igyekszem mindent megtenni, hogy sikerüljön. Olvasom a cég honlapját, gondolkodom lehetséges kérdéseken és válaszokon, és bízom benne, hogy okésnak találtatik majd az akcentusom. Holnapra nyilván nem leszek német anyanyelvű, de azért igyekszem még most egy kicsit nézni német sitcomokat, és holnap odafelé németül fogok olvasni. Talán ma, lefekvés előtt is, csak elég fáradt vagyok, belassultam.
Kinyírtam ma egy lábast, és semmilyen módszerrel nem tudom megmenteni. Holnap azért még veszek egy dörzsit, aztán ha azzal sem megy, feladom.
A napokban eszembe jutott egy régi tanítványom, akit eleinte céges tanfolyam keretében tanítottam, de amikor a csoporttársa lemorzsolódott, a csoport megszűnt, és akkor még pár évig magántanítványom volt. Ez annyira régen történt, hogy kb. 2009 óta nem láttuk egymást, bár erre azért nem esküdnék meg. Szóval eszembe jutott, mi lehet vele, és gondoltam, meg kellene keresni a Facebookon, hátha fent van, csak hirtelen nem jutott eszembe a vezetékneve, aztán megfeledkeztem róla. Tegnap ismerősnek jelölt :) Úgy tűnik, jól van, született azóta egy kislánya, aki tündéri aranyos. Ennyi derült ki, de lehet, hogy fogok írni neki, hogy mi van vele.
A kozmetikus tisztára zaklatott volt, amikor megérkeztem hozzá. Az előző vendége ugyanis közölte vele, hogy azt hitte, a teljes kezelés 18 euró lesz, miközben az árlistán jól látható, hogy 18 plusz 10. (Mindkettő akciós ár, a 18 alapból 25 lenne.) És a legdurvább, hogy nem volt hajlandó kifizetni a 28 eurót, mert az szerinte drága, és ő úgy készült, hogy borravalóval együtt 20-at ad, és a végén úgy ment el, hogy 25-öt adott. Ez azért is döbbenet, mert pont a napokban néztem meg Bécs kb. összes honlappal rendelkező kozmetikáját, és ahol van a nő által kért két kezelés közül a ritkább, ott 30 eurónál kezdődik, de láttam 45-ért és 60-ért is. Nagyon furcsa emberek vannak.
Nem tudom, kit mennyire érdekel az amerikai politika, én mindenesetre sajnálom, hogy nem most vagyok egyetemista, és nem járhatok Magyaricshoz amerikai elnökválasztási szemináriumra. (Magyarics évek óta nem oktat amúgy az ELTE-n, úgy tudom, de ez most mindegy.) Obama első jelöltségekor jártam az órájára, és baromi jó volt. Végignéztük a jelöltek programját, beszéltünk arról, melyik államban kinek miért lehet vagy sem esélye, és melyik államokon fordulhat meg a dolog. Imádtam. De akkor nem voltak olyan showmanek a kampányban, mint Trump. Eddig csak azt tudtam róla, hogy nem normális, de Blanka az utóbbi napokban ellátott némi kép- és videóanyaggal erről a jóemberről, és hááát... Egészen szürreális belegondolni, hogy az elnökségért indul a pasi. Kíváncsi leszek, belőle lesz-e a republikánus jelölt. Nagyon komoly lenne. Ami megdöbbent, hogy több máltai ismerősöm szorgosan lájkolgatja az agymenéseit. Egy nő, aki pont nem, kitett egy Trumpon élcelődő posztot, mire kommentelt egy szintén máltai pasi, hogy sajnos nem tud egyetérteni, mert a máltaik többségéhez hasonlóan ő is Trump győzelmében bízik. Nem értem. Komolyan nem értem. Miután megnéztem ezt a videót, konkrétan elképzelni sem tudom, miért akarna bárki is erre az emberre szavazni, illetve miért szurkol neki bárki is. Oké, tegyük fel, hogy elfogult a műsor, mint ahogy valószínűleg az is - de azok a dolgok, amiket mond, mind igazak, mert mindegyikre egyértelmű bizonyítékot mutat. Nem tudok elképzelni olyan pozitívumot, ami ennyi negatívumot üt.
És még nőnap is van, és idén is egy csomó nő elégedetlenkedik, hogy neki nem kell virág, mert nem csak ezen az egy napon kell tisztelni a nőket, én meg szomorkodom, hogy ez megy minden egyes karácsonykor, Valentinkor és nőnapkor, csak pár szót kell kicserélni a tiltakozásokban.
Kaptam értesítőt, hogy menjek be a postára, mert nem tudtak nekem kézbesíteni egy ajánlott levelet. (Ebből kiderült, hogy itt is vannak olyan postások, mint otthon - nem csöngetett, nem kopogott, csak megírta a cetlit, és kész, biztos nem volt kedve feljönni a hetedikre, pedig van lift. Azt még hozzáteszem, hogy az otthoni postásunk pont nem ilyen, eddig egyszer sem dobott be úgy értesítőt, hogy otthon voltam, olyankor mindig csönget, majd felmászik a harmadikra a lift nélküli házban, ahol egy emelet kb. akkora, mint itt másfél.)
Úgy tűnik, a ház lakóinak zöme karácsonyra mosógéppel lepte meg magát, mert mióta visszajöttem, azt látom a beosztásban, hogy már csak egy lakás használja rajtunk kívül a mosókonyhát. Ez nagyon jó dolog, mert így nincs tülekedés, meg ha egyik nap eszembe jut, hogy kéne mosni, akkor másnapra simán beírom magam, nincs tele a nap. (Igen, még mindig vannak problémáim azzal, hogy jó előre kitaláljam, mikor akarok mosni, túlságosan megszoktam, hogy akkor teszem, amikor eszembe jut.)
Holnap reggel interjú. Izgulok, de nem annyira, mint a hétfői kettő miatt izgultam. Nagyon jó lenne megkapni ezt a munkát, igyekszem mindent megtenni, hogy sikerüljön. Olvasom a cég honlapját, gondolkodom lehetséges kérdéseken és válaszokon, és bízom benne, hogy okésnak találtatik majd az akcentusom. Holnapra nyilván nem leszek német anyanyelvű, de azért igyekszem még most egy kicsit nézni német sitcomokat, és holnap odafelé németül fogok olvasni. Talán ma, lefekvés előtt is, csak elég fáradt vagyok, belassultam.
Kinyírtam ma egy lábast, és semmilyen módszerrel nem tudom megmenteni. Holnap azért még veszek egy dörzsit, aztán ha azzal sem megy, feladom.
A napokban eszembe jutott egy régi tanítványom, akit eleinte céges tanfolyam keretében tanítottam, de amikor a csoporttársa lemorzsolódott, a csoport megszűnt, és akkor még pár évig magántanítványom volt. Ez annyira régen történt, hogy kb. 2009 óta nem láttuk egymást, bár erre azért nem esküdnék meg. Szóval eszembe jutott, mi lehet vele, és gondoltam, meg kellene keresni a Facebookon, hátha fent van, csak hirtelen nem jutott eszembe a vezetékneve, aztán megfeledkeztem róla. Tegnap ismerősnek jelölt :) Úgy tűnik, jól van, született azóta egy kislánya, aki tündéri aranyos. Ennyi derült ki, de lehet, hogy fogok írni neki, hogy mi van vele.
A kozmetikus tisztára zaklatott volt, amikor megérkeztem hozzá. Az előző vendége ugyanis közölte vele, hogy azt hitte, a teljes kezelés 18 euró lesz, miközben az árlistán jól látható, hogy 18 plusz 10. (Mindkettő akciós ár, a 18 alapból 25 lenne.) És a legdurvább, hogy nem volt hajlandó kifizetni a 28 eurót, mert az szerinte drága, és ő úgy készült, hogy borravalóval együtt 20-at ad, és a végén úgy ment el, hogy 25-öt adott. Ez azért is döbbenet, mert pont a napokban néztem meg Bécs kb. összes honlappal rendelkező kozmetikáját, és ahol van a nő által kért két kezelés közül a ritkább, ott 30 eurónál kezdődik, de láttam 45-ért és 60-ért is. Nagyon furcsa emberek vannak.
Nem tudom, kit mennyire érdekel az amerikai politika, én mindenesetre sajnálom, hogy nem most vagyok egyetemista, és nem járhatok Magyaricshoz amerikai elnökválasztási szemináriumra. (Magyarics évek óta nem oktat amúgy az ELTE-n, úgy tudom, de ez most mindegy.) Obama első jelöltségekor jártam az órájára, és baromi jó volt. Végignéztük a jelöltek programját, beszéltünk arról, melyik államban kinek miért lehet vagy sem esélye, és melyik államokon fordulhat meg a dolog. Imádtam. De akkor nem voltak olyan showmanek a kampányban, mint Trump. Eddig csak azt tudtam róla, hogy nem normális, de Blanka az utóbbi napokban ellátott némi kép- és videóanyaggal erről a jóemberről, és hááát... Egészen szürreális belegondolni, hogy az elnökségért indul a pasi. Kíváncsi leszek, belőle lesz-e a republikánus jelölt. Nagyon komoly lenne. Ami megdöbbent, hogy több máltai ismerősöm szorgosan lájkolgatja az agymenéseit. Egy nő, aki pont nem, kitett egy Trumpon élcelődő posztot, mire kommentelt egy szintén máltai pasi, hogy sajnos nem tud egyetérteni, mert a máltaik többségéhez hasonlóan ő is Trump győzelmében bízik. Nem értem. Komolyan nem értem. Miután megnéztem ezt a videót, konkrétan elképzelni sem tudom, miért akarna bárki is erre az emberre szavazni, illetve miért szurkol neki bárki is. Oké, tegyük fel, hogy elfogult a műsor, mint ahogy valószínűleg az is - de azok a dolgok, amiket mond, mind igazak, mert mindegyikre egyértelmű bizonyítékot mutat. Nem tudok elképzelni olyan pozitívumot, ami ennyi negatívumot üt.
És még nőnap is van, és idén is egy csomó nő elégedetlenkedik, hogy neki nem kell virág, mert nem csak ezen az egy napon kell tisztelni a nőket, én meg szomorkodom, hogy ez megy minden egyes karácsonykor, Valentinkor és nőnapkor, csak pár szót kell kicserélni a tiltakozásokban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése