Számoltunk és egyebek
Azt számoltuk, mennyit dolgoztunk múlt héten, mert le kell adni a táblázatot, hogy majd tudjanak nekünk utalni időben. Ugyanitt ma reggel megkaptam a munkaszerződésemet, pedig tegnap már erősen stresszeltem, hogy vajon miért nem kapom már meg. Szóval nem biztos, hogy annyira bizalmatlannak kell lenni, bármennyire feje tetején áll is sok minden a cégnél.
De vissza a lényeghez, számoltunk. A lány kiszámolta, hogy az egyik nap 6 órát és 30 percet dolgozott, a másik nap 6 órát és 15 percet, mégpedig a következőképpen: 6,5 és 6,15. Mondtam neki, az úgy nem lesz jó, mert bár 15 perc, de az negyed óra, tehát akkor 6,25 óra. Miért? Hát, mert 15 perc negyed óra, és egynegyed az 0,25. "Aha, jó, én ehhez nem értek, de szerencse, hogy te igen." Aztán jött a következő kérdés, mennyi 6,5 meg 6,25. Az eredmény: 6,3. Mondtam, az úgy nem lesz jó, 6,75. De miért, amikor az ott ,5? Mert az valójában 50. De miért 50, ha 5? Mert 5 tized, nem 5 század. Erre csak nézett döbbenten, de elhitte, hogy igazam van. Na most ez a lány a főnököm, ő az üzletvezető. És az a döbbenetes a dologban, hogy tizedes törteket ugyan nem tud összeadni, sőt felírni sem, mint látható, mégis olyan jól végzi a dolgát (irónia nélkül), hogy 3 hónapja van a cégnél, de 2 hónapja ő a főnök ebben a boltban. Mondaná az osztrák, hogy Wahnsinn. Amúgy ezek azok a beszélgetések, amikről mindig azt hiszem, ha más meséli, hogy á, biztos túloz, ilyen azért csak nincs. De bizony van. Ja. és ami még ennél is sokkal durvább: múlt héten három napot volt beteg, mégis összejött neki 48 munkaóra, ami 8 órányi túlóra.
Egyébként meg egy nagyon határozott lány, tud bánni az emberekkel, magából kiindulva mondta, hogy ha valaki esetleg be akarna jönni a pultba, csak határozottan megmondom, hogy húzzon onnan. :D Ha olyan kiállásom vagy olyan mély hangom lenne, mint neki, akkor el tudnám képzelni, hogy ez működhet. Így inkább csak reménykedem, hogy arra a rövid időre, amíg itt dolgozom, kibírják a kedves vásárlók rosszalkodás nélkül. Szóval határozott a csaj, nagyon kedvesen áll hozzám, tök türelmes. Tök jó kolléga.
Ma amúgy mentem be délelőtt, aztán már messziről láttam, hogy ég bent az összes villany. Nézem, hogy mi ez, hát ott voltam a zárásnál, és minden villanyt lekapcsoltunk. Még közelebbről már azt is láttam, hogy megy az összes tévé. Mi van itt? :O Aztán feltűnt, hogy ül a pultban egy srác, meg be sem tudtam menni, nem ment be a kulcsom a zárba, mert az övé benne volt belülről. Odajött a srác, beengedett, aztán megbeszéltük, hogy ő is itt dolgozik meg én is. Nem volt egyértelmű számomra, hogy egy olyan üzletbe, aminek nagyon alacsony a forgalma, miért osztanak be két embert egy hétfő délelőttre, amikor a forgalmas üzletekben sincs forgalom, de hát ez nem az én problémám. Baromira unatkoztunk ketten, úgyhogy én haladtam vagy 60 oldalt a könyvben, amit épp olvasok, úgy, hogy közben félpercenként körülnéztem az üzletben, és senki sem vette észre, hogy olvasok, aki odalépett a pulthoz, mert addigra mindig elraktam a könyvet. (A pultba messziről nem lehet belátni, csak közelről, ha valaki áthajol rajta.) Közben én összeraktam, hogy ez a srác az, aki felmondott, és aki miatt a lánynak többször egymás után egész napot kellett letolni, és hát akkor még kevésbé értettem bármit is. Aztán fél 2-kor megjött a nagyfőnök, törökül beszélt vagy 10 percet a sráccal (mindketten törökök, de a srác tutira Ausztriában született, kérdeztem tőle), majd a srác mondta, hogy leszámoljuk a kasszát, aztán ő hazamegy. Oké. Fél 5 előtt megjött a kisfőnököm, a lány, mondtam neki, hogy amúgy reggel bejött a kolléga is, hát, tökre nem örült (mert nekem kellett volna kinyitnom - és nem érkeztem későn, a lány fogalmai szerint 10:35-kor még túl korán is jöttem, csak hát a srác meg még annál is korábban). Aztán megint elmondta, hogy a srác felmondott (hat gekündigt). Mondtam, hogy akkor ezt nem értem. Erre kiderült, hogy nem felmondott, hanem kirúgták (wurde ihm gekündigt), csak elfelejtettek neki szólni erről (!), ezért bejött dolgozni reggel, és fél 2-kor közölte vele a jó hírt a nagyfőnök (aki rögtön szimpatikussá vált, mert bár a srác nagyon nagy hibát követett el, semmi kiabálás meg dühöngés nem volt, tök nyugodtan beszélt a pasi végig). Az a kemény, nem a faláb.
De vissza a lényeghez, számoltunk. A lány kiszámolta, hogy az egyik nap 6 órát és 30 percet dolgozott, a másik nap 6 órát és 15 percet, mégpedig a következőképpen: 6,5 és 6,15. Mondtam neki, az úgy nem lesz jó, mert bár 15 perc, de az negyed óra, tehát akkor 6,25 óra. Miért? Hát, mert 15 perc negyed óra, és egynegyed az 0,25. "Aha, jó, én ehhez nem értek, de szerencse, hogy te igen." Aztán jött a következő kérdés, mennyi 6,5 meg 6,25. Az eredmény: 6,3. Mondtam, az úgy nem lesz jó, 6,75. De miért, amikor az ott ,5? Mert az valójában 50. De miért 50, ha 5? Mert 5 tized, nem 5 század. Erre csak nézett döbbenten, de elhitte, hogy igazam van. Na most ez a lány a főnököm, ő az üzletvezető. És az a döbbenetes a dologban, hogy tizedes törteket ugyan nem tud összeadni, sőt felírni sem, mint látható, mégis olyan jól végzi a dolgát (irónia nélkül), hogy 3 hónapja van a cégnél, de 2 hónapja ő a főnök ebben a boltban. Mondaná az osztrák, hogy Wahnsinn. Amúgy ezek azok a beszélgetések, amikről mindig azt hiszem, ha más meséli, hogy á, biztos túloz, ilyen azért csak nincs. De bizony van. Ja. és ami még ennél is sokkal durvább: múlt héten három napot volt beteg, mégis összejött neki 48 munkaóra, ami 8 órányi túlóra.
Egyébként meg egy nagyon határozott lány, tud bánni az emberekkel, magából kiindulva mondta, hogy ha valaki esetleg be akarna jönni a pultba, csak határozottan megmondom, hogy húzzon onnan. :D Ha olyan kiállásom vagy olyan mély hangom lenne, mint neki, akkor el tudnám képzelni, hogy ez működhet. Így inkább csak reménykedem, hogy arra a rövid időre, amíg itt dolgozom, kibírják a kedves vásárlók rosszalkodás nélkül. Szóval határozott a csaj, nagyon kedvesen áll hozzám, tök türelmes. Tök jó kolléga.
Ma amúgy mentem be délelőtt, aztán már messziről láttam, hogy ég bent az összes villany. Nézem, hogy mi ez, hát ott voltam a zárásnál, és minden villanyt lekapcsoltunk. Még közelebbről már azt is láttam, hogy megy az összes tévé. Mi van itt? :O Aztán feltűnt, hogy ül a pultban egy srác, meg be sem tudtam menni, nem ment be a kulcsom a zárba, mert az övé benne volt belülről. Odajött a srác, beengedett, aztán megbeszéltük, hogy ő is itt dolgozik meg én is. Nem volt egyértelmű számomra, hogy egy olyan üzletbe, aminek nagyon alacsony a forgalma, miért osztanak be két embert egy hétfő délelőttre, amikor a forgalmas üzletekben sincs forgalom, de hát ez nem az én problémám. Baromira unatkoztunk ketten, úgyhogy én haladtam vagy 60 oldalt a könyvben, amit épp olvasok, úgy, hogy közben félpercenként körülnéztem az üzletben, és senki sem vette észre, hogy olvasok, aki odalépett a pulthoz, mert addigra mindig elraktam a könyvet. (A pultba messziről nem lehet belátni, csak közelről, ha valaki áthajol rajta.) Közben én összeraktam, hogy ez a srác az, aki felmondott, és aki miatt a lánynak többször egymás után egész napot kellett letolni, és hát akkor még kevésbé értettem bármit is. Aztán fél 2-kor megjött a nagyfőnök, törökül beszélt vagy 10 percet a sráccal (mindketten törökök, de a srác tutira Ausztriában született, kérdeztem tőle), majd a srác mondta, hogy leszámoljuk a kasszát, aztán ő hazamegy. Oké. Fél 5 előtt megjött a kisfőnököm, a lány, mondtam neki, hogy amúgy reggel bejött a kolléga is, hát, tökre nem örült (mert nekem kellett volna kinyitnom - és nem érkeztem későn, a lány fogalmai szerint 10:35-kor még túl korán is jöttem, csak hát a srác meg még annál is korábban). Aztán megint elmondta, hogy a srác felmondott (hat gekündigt). Mondtam, hogy akkor ezt nem értem. Erre kiderült, hogy nem felmondott, hanem kirúgták (wurde ihm gekündigt), csak elfelejtettek neki szólni erről (!), ezért bejött dolgozni reggel, és fél 2-kor közölte vele a jó hírt a nagyfőnök (aki rögtön szimpatikussá vált, mert bár a srác nagyon nagy hibát követett el, semmi kiabálás meg dühöngés nem volt, tök nyugodtan beszélt a pasi végig). Az a kemény, nem a faláb.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése