Nagyüzemi variálás

Visszajöttem a délután 1 órai busszal, hát, nem voltam vidám tőle. A munkanapom úgy kezdődött, hogy a délelőttös kolléganőnek kijött tíz euró mínusz a műszakja végére, ezért 5-től fél 6-ig folyamatosan kasszát számolt egyre kétségbeesettebben, a végén már a sírás határára került. Nekem minden bajom van, tüsszögök, köhögök, fújom az orrom, fáj a szemem, és úgy általában tök rossz a közérzetem. Meg azért rossz volt belegondolni 5-kor, hogy most a Corvinban lehetnék, megcsodálhatnám közelről a DeLoreant meg a Vissza a jövőbe tiszteletére készült kiállítást, ehelyett itt ülök a kasszában, szívom a cigifüstöt, jön rám a hideg, és ezer tévé üvölt a fülembe, mindegyikben foci, nyilván. Alex meg Niki megírták a beosztást, kijött, hogy hat napot fogok dolgozni a héten, péntek a szabadnapom, de legalább szerdán este nincs meló (vagyis mehetek Vissza a jövőbe bulira).

Fél 7-kor aztán hívott a főnök, hogy nem láttam-e az SMS-ét. Gondoltam, biztos abban az öt percben írt valamit, amíg nem volt mellettem a telefonom, aztán pont nem vettem észre. Azt mondja, menjek át a cég egy másik boltjába, ma ott dolgozom, meg mostantól mindig. Hátamra vettem a puttonyomat, átbattyogtam a másik üzletbe, és közben arra gondoltam, milyen fura ez, hogy így pakolgatják az embereket. Nem mintha nem lenne ez most pont érthető, ebben a másik üzletben egyedül van a csaj, miután a kollégája felmondott.

A váltással kapcsolatban csináltam egy plusz-mínuszt.

Plusz:
- Csak 11-től 11-ig van nyitva (nem 10-től éjfélig, mint a másik), így egy műszak csak 6 óra (nem 7).
- Nincs dohányzó, hanem kifárad a bolt elé, aki rá szeretne gyújtani, ennek megfelelően nincs füst és bűz odabent.
- Nincs messze a kasszától a raktár meg a mosdó, nem kell hosszú percekre otthagyni a pénzt, ha kijövök a kasszából.
- A pultból az egész üzletet belátom.

Mínusz:
- Csak 11-től 11-ig van nyitva, így egy műszak csak 6 óra - vagyis mivel 40 órában egyeztünk meg, nekem heti hét napon kell dolgoznom, hogy kilegyen az óraszámom. No way.
- A pult nemcsak hogy nem zárt elölről, de oldalról még csak ajtó sincs rajta. Vagyis bárki besétálhat mellém a pultba, semmit sem tudok tenni ellene. Nem tetszik, nem akarom, túl sok pénz van ehhez a kasszában.
- Itt a tévék hangosabban üvöltenek, mert ez a lány úgy gondolja, a vendégek jobban szeretik a full hangerőn bömbölő meccseket. (Ebben egyébként igaza lehet.) Úgyhogy most hasogat a fejem, és úgy érzem, megsüketültem.
- Mivel nincs takarítónő, napi hatszor-hétszer vécét pucolunk. Alapvetően nincs különösebb bajom a vécésúrolással, ha a saját vécémről van szó, de amikor itt a lány elmesélte, hogy azért kell ilyen sokszor ismételni a procedúrát, mert el se hinném, milyen mocskot hagynak maguk után egyes vendégek, akkor azért felfordult a gyomrom. Ekkor hasított belém nagyon élesen, hogy basszus, mit keresek én itt, és milyen helyzetekbe keverem már magam, és mire jó ez nekem.

Összességében kva gyorsan fel kell mondani, és el kell innen menekülni messzire. Közöm nincs ehhez a munkához, és ez így van jól. De előtte még megyek holnap reggelre nyitni, juhú. Légyszi, szurkoljatok, hogy összejöjjön az, amit szeretnék, és dobbanthassak innen*! Köszi.

*Bármennyire is fogom sajnálni szerencsétlen lányt, hogy rövid időn belül ketten is elhúznak mellőle, és megint egyedül kell végigcsinálnia néhány napot reggeltől estig.