Álmaim munkahelye
A nyitás nem volt zökkenőmentes. Mivel nem tudtam elég gyorsan beállítani a tévéket, a készülékek fele kikapcsolt, mire elkészültem a beállításokkal, és összességében két óra kellett, hogy végre minden tévé menjen. A másik helyen ez nem így volt, ott addig maradtak bekapcsolva a tévék, amíg ki nem kapcsolta őket valaki, szóval ott kicsit több idő volt bénázni a műsorbeállítással - én meg persze még bénázom vele, mert ugyan értem a rendszert, tudom, hogy melyik tévé melyikkel hogyan van összekötve, de azért gyors még nem vagyok. Nyomtatni nem tudtam, mert hiába csináltam bármit is, tojt rám a nyomtató, nem volt hajlandó megmozdulni. Felhívtam a kisfőnököt (kérte, hogy bármi van, hívjam), mondta, mit csináljak, csináltam, nem történt semmi. Aztán még megcsináltam a nap folyamán vagy ötször, amit mondott, meg kivettem-visszatettem a papírt és a tonert is, semmi reakció. Nyilvánvaló, hogy amikor Nadine megérkezett délután, és kivette-visszarakta a tonert, azonnal elindult az a kis rohadék.
Azt kezdtem el számolgatni, hány óra munkával lesz meg legalább az október havi lakbérem, és ha az összejött, én felmondok, akár visszajelez az a másik hely, amit nagyon szeretnék, akár nem. Ezt én nem fogom csinálni. Egyrészt kva unalmas, ma 6 óra alatt kb. 6 ember jött oda a pulthoz. Voltak még többen is az üzletben, persze, de ők elvoltak a gépekkel meg a tévével, és nem nyertek semmit, hogy fizetnem kelljen nekik. Másrészt torkig vagyok. Jött pl. egy pasi, baromi halkan mondta, mire fogadjak neki, visszakérdeztem, plusz kértem, hogy kicsit hangosabban mondja, mert nem hallom különben, elmondta még egyszer, beütöttem, amit kért (az egész nem tartott 15 másodpercnél tovább onnantól, hogy odalépett a pulthoz), mire közölte a gép, hogy arra a játékra már nem lehet fogadni. Erre a pasi kioktatott, hogy ő is dolgozott ám már ennél a cégnél, és tudja, hogy én mit látok a monitoron, és amikor valaki épp futó meccsre fogad, akkor nagyon fontos, hogy azonnal megértsem, mit mond, mert ha nem lenne élő meccs, lenne idő fél percet totojázni, de így nincs. Ettől olyan ideges lettem, azt hittem, elszáll az agyam. Milyen fél perc? Hogy a tökbe értsem meg, mit mond, amikor nem hallom, amit mond, és a szájáról sem tudom leolvasni, mert nem is artikulál? Olvassak a gondolatai között, vagy hogy? Másrészt meg akkor vagy menjen oda az egyik automatához, vagy ne az utolsó másodpercben jöjjön a pulthoz, amikor még 3 perc van a meccsből, hanem mondjuk kicsit korábban, lehet, hogy az is segít. Végül pedig legyen benne megértés.
Az sem tesz jót a lelkemnek, hogy két nap alatt már kétszer volt szerencsém összesz*rt vécét pucolni, és hát azért nem vécésnéninek jöttem ki Bécsbe. Az is egy munka, azzal sincs semmi baj, csak én nem azt szeretném végezni, és nem is arra jelentkeztem, sőt nem is arra vettek fel. Amúgy tele a hócipőm azokkal az emberekkel, akik nem tudják, mire való a vécékefe. Ma nagyon erős késztetést éreztem rá, hogy a pasi után menjek, aki otthagyta a mocskot maga után, visszahívjam, és megmutassam neki, mi is az a szőrös izé a vécé mellett, és hogyan kell használni. De hát szolgáltató vagyunk, nem nevelünk, főleg nem 50 éves embereket.
A függők is kétségbe ejtenek. Egy pasi már tegnap is nálunk töltötte a fél napját, 200 eurót hagyott nálunk, és nem nyert semmit, ma meg megint ott volt dél óta, 330 euróért fogadott, és 40 euró volt az összes nyereménye, de ez még nem biztos, hogy a napi végeredmény, mert én előbb jöttem el, mint ő. Ez egy tragédia, és inkább tudni sem szeretnék róla, hogy ilyen létezik, nem még naponta szembesülni vele.
Bejött Nadine, leszámolta a kasszát, majd közölte, hogy van 34 euró hiányom, és azt hogyan csináltam. Köpni-nyelni nem tudtam. Mondtam, az kizárt, 20 perce számoltam le, nem volt hiány (illetve volt, 1 euró 40 cent, ez vasárnap este jelent meg Nadine-nál, azóta görgetjük, jó eséllyel valami programhiba), és azóta zárva volt a kassza. Erre ő, hogy nyilván már akkor sem stimmelt, csak elszámoltam magam, de ha akarom, nyugodtan leszámolhatom még egyszer a pénzt, csak majd utána gondolkodjak már el azon, hogyan hoztam össze a 34 euró hiányt. (Azért baj, ha hiány van, mert kifizettetik.) Leszámoltam, aztán kijött megint, hogy 1 euró 40 cent a hiány. Meg az is kijött, hogy Nadine elfelejtett beleszámolni az összegbe egy sor (65 darab) 50 centest. Azért leizzadtam.
Aztán megkérdezte, ezen a héten mikor legyen _a_ szabadnapom. Mondtam, valószínűleg a szombat lenne a legjobb. Ja, hát, azt még nem tudja, a hétvége mindig veszélyes, ritkán eshet szabadnap hétvégére, de majd megkérdezi a nagyfőnököt. Ja, jó, hogyne, biztos sokáig fogok itt dolgozni. 6 nap alatt dolgozzak 7 műszakot, 5x6 órát meg egyszer tizenkettőt, aha, valószínű (rohadtul nem).
Arról már nem is beszélve, hogy a szerződésemben van egy olyan passzus, hogy gyakorlatilag a cég rendelkezik az életemmel (a teljes munkaerőm az övék, ez van beleírva), nem vállalhatok semmiféle pluszmunkát, tökmindegy, hogy azt a munkát magánban vagy másik munkáltatónál vállalnám. Ja, hogy majd még azt is megmondják, fordíthatok-e, aha, oké.
Nem, nem, nem. Ha megkapom a szombatot szabadnapnak, csak vasárnap mondok fel, ha meg nem, akkor már pénteken. Erről szó sem lehet. Nem akarom ezt, és nem erről volt szó.
Azt kezdtem el számolgatni, hány óra munkával lesz meg legalább az október havi lakbérem, és ha az összejött, én felmondok, akár visszajelez az a másik hely, amit nagyon szeretnék, akár nem. Ezt én nem fogom csinálni. Egyrészt kva unalmas, ma 6 óra alatt kb. 6 ember jött oda a pulthoz. Voltak még többen is az üzletben, persze, de ők elvoltak a gépekkel meg a tévével, és nem nyertek semmit, hogy fizetnem kelljen nekik. Másrészt torkig vagyok. Jött pl. egy pasi, baromi halkan mondta, mire fogadjak neki, visszakérdeztem, plusz kértem, hogy kicsit hangosabban mondja, mert nem hallom különben, elmondta még egyszer, beütöttem, amit kért (az egész nem tartott 15 másodpercnél tovább onnantól, hogy odalépett a pulthoz), mire közölte a gép, hogy arra a játékra már nem lehet fogadni. Erre a pasi kioktatott, hogy ő is dolgozott ám már ennél a cégnél, és tudja, hogy én mit látok a monitoron, és amikor valaki épp futó meccsre fogad, akkor nagyon fontos, hogy azonnal megértsem, mit mond, mert ha nem lenne élő meccs, lenne idő fél percet totojázni, de így nincs. Ettől olyan ideges lettem, azt hittem, elszáll az agyam. Milyen fél perc? Hogy a tökbe értsem meg, mit mond, amikor nem hallom, amit mond, és a szájáról sem tudom leolvasni, mert nem is artikulál? Olvassak a gondolatai között, vagy hogy? Másrészt meg akkor vagy menjen oda az egyik automatához, vagy ne az utolsó másodpercben jöjjön a pulthoz, amikor még 3 perc van a meccsből, hanem mondjuk kicsit korábban, lehet, hogy az is segít. Végül pedig legyen benne megértés.
Az sem tesz jót a lelkemnek, hogy két nap alatt már kétszer volt szerencsém összesz*rt vécét pucolni, és hát azért nem vécésnéninek jöttem ki Bécsbe. Az is egy munka, azzal sincs semmi baj, csak én nem azt szeretném végezni, és nem is arra jelentkeztem, sőt nem is arra vettek fel. Amúgy tele a hócipőm azokkal az emberekkel, akik nem tudják, mire való a vécékefe. Ma nagyon erős késztetést éreztem rá, hogy a pasi után menjek, aki otthagyta a mocskot maga után, visszahívjam, és megmutassam neki, mi is az a szőrös izé a vécé mellett, és hogyan kell használni. De hát szolgáltató vagyunk, nem nevelünk, főleg nem 50 éves embereket.
A függők is kétségbe ejtenek. Egy pasi már tegnap is nálunk töltötte a fél napját, 200 eurót hagyott nálunk, és nem nyert semmit, ma meg megint ott volt dél óta, 330 euróért fogadott, és 40 euró volt az összes nyereménye, de ez még nem biztos, hogy a napi végeredmény, mert én előbb jöttem el, mint ő. Ez egy tragédia, és inkább tudni sem szeretnék róla, hogy ilyen létezik, nem még naponta szembesülni vele.
Bejött Nadine, leszámolta a kasszát, majd közölte, hogy van 34 euró hiányom, és azt hogyan csináltam. Köpni-nyelni nem tudtam. Mondtam, az kizárt, 20 perce számoltam le, nem volt hiány (illetve volt, 1 euró 40 cent, ez vasárnap este jelent meg Nadine-nál, azóta görgetjük, jó eséllyel valami programhiba), és azóta zárva volt a kassza. Erre ő, hogy nyilván már akkor sem stimmelt, csak elszámoltam magam, de ha akarom, nyugodtan leszámolhatom még egyszer a pénzt, csak majd utána gondolkodjak már el azon, hogyan hoztam össze a 34 euró hiányt. (Azért baj, ha hiány van, mert kifizettetik.) Leszámoltam, aztán kijött megint, hogy 1 euró 40 cent a hiány. Meg az is kijött, hogy Nadine elfelejtett beleszámolni az összegbe egy sor (65 darab) 50 centest. Azért leizzadtam.
Aztán megkérdezte, ezen a héten mikor legyen _a_ szabadnapom. Mondtam, valószínűleg a szombat lenne a legjobb. Ja, hát, azt még nem tudja, a hétvége mindig veszélyes, ritkán eshet szabadnap hétvégére, de majd megkérdezi a nagyfőnököt. Ja, jó, hogyne, biztos sokáig fogok itt dolgozni. 6 nap alatt dolgozzak 7 műszakot, 5x6 órát meg egyszer tizenkettőt, aha, valószínű (rohadtul nem).
Arról már nem is beszélve, hogy a szerződésemben van egy olyan passzus, hogy gyakorlatilag a cég rendelkezik az életemmel (a teljes munkaerőm az övék, ez van beleírva), nem vállalhatok semmiféle pluszmunkát, tökmindegy, hogy azt a munkát magánban vagy másik munkáltatónál vállalnám. Ja, hogy majd még azt is megmondják, fordíthatok-e, aha, oké.
Nem, nem, nem. Ha megkapom a szombatot szabadnapnak, csak vasárnap mondok fel, ha meg nem, akkor már pénteken. Erről szó sem lehet. Nem akarom ezt, és nem erről volt szó.
És utána hogyan tovább? Van felmondási idő, vagy megmondod, és nem kell többet menni?
VálaszTörlésEgy hónap a próbaidő, ebben az egy hónapban bármelyik fél bármelyik nap felmondhat, és másnap már nem kell felvenni a munkát. Persze, tök jó lenne nem visszamenni megint a napi több órás munkakereséshez, de ennél a munkánál még az is jobb.
Törlés