Falvédő

Szabó T. Anna egyik posztja jelent meg a hírfolyamomban, mert egy ismerősöm lájkolta. (Remélem, most nem járok úgy, mint múltkor a videóval, és ti is fogjátok látni.) A falvédő bennem is emlékeket ébresztett, illetve, ahogy gyönyörűen megfogalmazta az egyik hozzászóló, az én emlékezetem is őriz egy falvédőt. Nem hímzettet, az igaz. Mamánál volt, Hortobágyon, a mellett az ágy mellett, amelyikben én szoktam aludni. Emlékszem, Mama úgy aludt el, hogy ment a tévé, és valamikor az éjszaka közepén szokott felébredni, hogy kikapcsolja. Én mindig Mama szobájában aludtam, a végénél volt összetolva az ágyunk. Mivel én nem tudok aludni a tévé villogásától, és már gyerekkoromban sem tudtam (hangja nem volt, pont azért, hogy minél kevésbé zavarjon), azt szoktam csinálni, hogy amikor már nem tudtam többet olvasni a könyvemből (az esti olvasás jó szokás!), a fal felé fordultam, és elalvás előtt a tévé fényénél a falvédőt nézegettem, meg követtem az ujjammal a mintát. Most arra jöttem rá, hogy már nem biztos, hogy emlékszem magára a mintára, pedig azt tudom, hogy valamikor nemrég eszembe jutott ez az emlék, és akkor még előttem volt a minta is. De az akkor is mindig meg fog maradni, ahogy nézegettem meg követtem, és tudom, hogy arcot láttam bele, hol dühöset, hol semlegeset.