Fog-baj (Kicsit véres, ha nem bírod az ilyesmit, hagyd ki!)

Ma megint fogorvosnál jártam, de most másiknál, mint hétfőn. Kint van Budán, és idő közben rájöttem, hogy ő szedte ki annak idején a bölcsességfogamat a Szentkirályi utcában, ami eléggé megijesztett, mert az elég traumatikus élmény volt. Hát, a magánrendelésen sem éreztem sokkal finomabbnak a munkáját, mint a másik helyen, bár hozzá kell tennem, eleve iszonyú az egész - egy ponton azt hittem, el is fogok ájulni, pedig nem fájt, csak belegondoltam, mi történik a számban, plusz éreztem a vért, és végem volt. Megint két érzéstelenítőt kaptam, az elsővel szerintem átszúrta a nyelvemet is, aminek annyira nem örültem, aztán a második után nekiállt feszegetni a fogat, ami tényleg tört, úgyhogy nem keveset cibálta az államat, de végül is csak kijött az a hülye fog. Ezek után a műtéti fogeltávolítást számolta fel a vágás nélküli foghúzásra (kint van az előtérben az árlista), de nyilván nem szóltam egy szót sem, mert minek, simán megindokolja, hiszen nem értek hozzá, ráadásul még így sem értük el azt az összeget, amit én a hétfői látogatásra szántam, szóval panaszra igazából nincs okom. Esetleg amiatt, hogy most sajog az egész jobb felem az államtól a halántékomig, de most már vehetek be fájdalomcsillapítót, mert letelt a két óra. Mondjuk vicces, hogy már fáj, mert az arcom-szám még teljesen el van zsibbadva. Viszont este nem moshatok fogat, és ettől most szomorú vagyok. Arra gondoltam, majd bedörzsölöm az ujjam segítségével fogkrémmel a fogaimat, aztán iszom rá vizet, az végül is nem fogmosás. (Azt kérte, ne öblögessek.) Ja, a gyógyulási idő két hét, addig nyugodtan fájhat. Annyira jó! Viszont remélem, hogy most akkor egész életemre kiszórakozta magát a fogsorom, és innentől csendben kussol, többet nem hallok róla. Ugye?!