Csúsztatott péntek 13
Elég vegyes napom volt hétfőn, de legalább nem unatkoztam.
1. Voltam az sztk-ban a jobb fülemmel, amire hetek óta nem hallottam kb. semmit. A bejelentkezésnél kiabált velem a szimpatikus hölgy, amiért nem volt nálam a TAJ-kártyám, mondván, így ő fel sem engedhetne, mert igazgatói utasítás, meg őt kirúghatják, meg engem is megbüntethetnek. Amikor mondtam neki, hogy még soha nem volt nálam a TAJ-kártya, amikor jöttem, és mindig elég volt, hogy tudom a számot fejből, még jobban kiabált. Aztán mondtam neki, hogy ha egyszer mondja el és halkan, akkor is értem, mire elhallgatott. A fülész legalább kedves volt, megmentette a hallásomat, és mondta, hogy évente menjek azért megnézetni a fülemet, ha már ilyen érzékeny.
2. Végre átvettem az útlevelemet. Az a nő volt az ablaknál, akitől tavaly kiakadtam, amikor csináltattam a papírt, és most is bunkón nyitott, de aztán visszavett. Nem szimpatikus, nem szeretek hozzá kerülni, de hát mit lehessen tenni.
3. Voltam fogorvosnál. Azzal nyitott, hogy a vízszintesen nőtt bölcsességfogam által kifúrt szomszéd a sír szélén táncol, de ahhoz, hogy lássa, menthető-e valahogyan, furkálni kell egy kicsit. Ennek iszonyúan örültem, mert azt érzéstelenítéssel csinálja, azt meg ínybe adja, hosszú, nagyon vékony tűvel, amitől irtózom, és nem mellesleg eléggé fájdalmas is. Megint az volt, mint amikor a bölcsességfogamat szedték ki pár éve: nem zsibbadtam el eléggé az első körtől, ezért kaptam második körben még egy kis lidokaint. Azt mondjuk szerencsére már nem éreztem. Aztán furkált nem keveset, majd azt mondta, jobb lenne inkább kihúzni, és megadta egy szájsebész számát (szerintem ő tépte ki anno a bölcsességfogamat, hááát, nem örülök, azt eléggé bénán csinálta). Azért kell szájsebész, mert több a fogon a lyuk, mint a bármi más, ezért ha megfogja fogóval, szét fog törni, tehát kotorni kell majd. Juj, annyira jó! Viszont a végén a doki nem akart pénzt elfogadni, csak amikor mondtam, hogy ne már, meg az asszisztense is furán nézett rá, akkor mondott egy elég vicces összeget - ahhoz képest vicceset, amire számítottam. Szájsebészhez holnap megyek, majd szurkoljatok, hogy simán túléljem, jó? :) Amúgy elég sokáig zsibbadt a szám meg az állam, de amikor tettem rá jeget, akkor fél órán belül elmúlt. Azóta kicsit fájdogál a fogam, de azért ez a fasorban sincs a bölcsességfog kikotrása utáni napokhoz képest. A holnap miatt kicsit izgulok, de remélem, kiszedi a doki azt a fogat, mert nem akarok erre több napot szánni, és Málta előtt mindenképp szeretnék túlesni rajta.
4. Pontban este 6-kor megszűnt a netem. Bejelentettem a hibát a szolgáltatónál, mondták, majd hívnak, aztán nem hívtak, egy óra múlva újra telefonáltam, hogy mi lesz már, mondták, majd másnap sor kerül rám. Hurrá! A tanításhoz és a fordításhoz mindenképpen kell a net, és esténként szeretek mindenfelé nézelődni, szóval nem örültem annyira. Mivel nagyban lakást keresek, különösen fontos, hogy legyen net, úgyhogy leballagtam a Telenorba, és vettem a mobilra netet 190 Ft-ért, és hónap végéig használhatom. Ez mekkora mázli már, nem? Mondjuk nem fogok sokat netezni mobilról, legalábbis e-mailezni biztosan nem, mert az ujjam majd letört öt perc után. De arra mindenképpen jó volt, hogy tudtam kommunikálni a lakástulajokkal, és egy kicsit nézelődni is sikerült. A net amúgy ma este jött vissza, amikor apu átjött és megcsinálta. Délután már hívott a szolgáltató, hogy már működik, de nem működött akkor sem. Apu azt mondta, hogy amikor kihúzatták velem a kábeleket a dobozokból, az egyiket nem jó helyre dugtam vissza (nem annyira meglepő, mert nem látom a lyukakat, mindkét doboz fel van fúrva, és amelyiknél elszúrtam, azt nem is tudom leszedni, és persze a hátuljába kell dugdosni mindenfélét). A lényeg, hogy most megint van netem, nagyon örülök neki.
Szóval voltak érdekes dolgok a hétfőmben, de nem unatkoztam, azt meg kell hagyni.
1. Voltam az sztk-ban a jobb fülemmel, amire hetek óta nem hallottam kb. semmit. A bejelentkezésnél kiabált velem a szimpatikus hölgy, amiért nem volt nálam a TAJ-kártyám, mondván, így ő fel sem engedhetne, mert igazgatói utasítás, meg őt kirúghatják, meg engem is megbüntethetnek. Amikor mondtam neki, hogy még soha nem volt nálam a TAJ-kártya, amikor jöttem, és mindig elég volt, hogy tudom a számot fejből, még jobban kiabált. Aztán mondtam neki, hogy ha egyszer mondja el és halkan, akkor is értem, mire elhallgatott. A fülész legalább kedves volt, megmentette a hallásomat, és mondta, hogy évente menjek azért megnézetni a fülemet, ha már ilyen érzékeny.
2. Végre átvettem az útlevelemet. Az a nő volt az ablaknál, akitől tavaly kiakadtam, amikor csináltattam a papírt, és most is bunkón nyitott, de aztán visszavett. Nem szimpatikus, nem szeretek hozzá kerülni, de hát mit lehessen tenni.
3. Voltam fogorvosnál. Azzal nyitott, hogy a vízszintesen nőtt bölcsességfogam által kifúrt szomszéd a sír szélén táncol, de ahhoz, hogy lássa, menthető-e valahogyan, furkálni kell egy kicsit. Ennek iszonyúan örültem, mert azt érzéstelenítéssel csinálja, azt meg ínybe adja, hosszú, nagyon vékony tűvel, amitől irtózom, és nem mellesleg eléggé fájdalmas is. Megint az volt, mint amikor a bölcsességfogamat szedték ki pár éve: nem zsibbadtam el eléggé az első körtől, ezért kaptam második körben még egy kis lidokaint. Azt mondjuk szerencsére már nem éreztem. Aztán furkált nem keveset, majd azt mondta, jobb lenne inkább kihúzni, és megadta egy szájsebész számát (szerintem ő tépte ki anno a bölcsességfogamat, hááát, nem örülök, azt eléggé bénán csinálta). Azért kell szájsebész, mert több a fogon a lyuk, mint a bármi más, ezért ha megfogja fogóval, szét fog törni, tehát kotorni kell majd. Juj, annyira jó! Viszont a végén a doki nem akart pénzt elfogadni, csak amikor mondtam, hogy ne már, meg az asszisztense is furán nézett rá, akkor mondott egy elég vicces összeget - ahhoz képest vicceset, amire számítottam. Szájsebészhez holnap megyek, majd szurkoljatok, hogy simán túléljem, jó? :) Amúgy elég sokáig zsibbadt a szám meg az állam, de amikor tettem rá jeget, akkor fél órán belül elmúlt. Azóta kicsit fájdogál a fogam, de azért ez a fasorban sincs a bölcsességfog kikotrása utáni napokhoz képest. A holnap miatt kicsit izgulok, de remélem, kiszedi a doki azt a fogat, mert nem akarok erre több napot szánni, és Málta előtt mindenképp szeretnék túlesni rajta.
4. Pontban este 6-kor megszűnt a netem. Bejelentettem a hibát a szolgáltatónál, mondták, majd hívnak, aztán nem hívtak, egy óra múlva újra telefonáltam, hogy mi lesz már, mondták, majd másnap sor kerül rám. Hurrá! A tanításhoz és a fordításhoz mindenképpen kell a net, és esténként szeretek mindenfelé nézelődni, szóval nem örültem annyira. Mivel nagyban lakást keresek, különösen fontos, hogy legyen net, úgyhogy leballagtam a Telenorba, és vettem a mobilra netet 190 Ft-ért, és hónap végéig használhatom. Ez mekkora mázli már, nem? Mondjuk nem fogok sokat netezni mobilról, legalábbis e-mailezni biztosan nem, mert az ujjam majd letört öt perc után. De arra mindenképpen jó volt, hogy tudtam kommunikálni a lakástulajokkal, és egy kicsit nézelődni is sikerült. A net amúgy ma este jött vissza, amikor apu átjött és megcsinálta. Délután már hívott a szolgáltató, hogy már működik, de nem működött akkor sem. Apu azt mondta, hogy amikor kihúzatták velem a kábeleket a dobozokból, az egyiket nem jó helyre dugtam vissza (nem annyira meglepő, mert nem látom a lyukakat, mindkét doboz fel van fúrva, és amelyiknél elszúrtam, azt nem is tudom leszedni, és persze a hátuljába kell dugdosni mindenfélét). A lényeg, hogy most megint van netem, nagyon örülök neki.
Szóval voltak érdekes dolgok a hétfőmben, de nem unatkoztam, azt meg kell hagyni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése