Érdekes helyzet,

amikor nem tudom végezni a munkámat, mert valaki más munkavégzéséhez vagyok kötve, aki viszont nem abban a tempóban végzi a munkáját, ahogy kérték tőle. Tegnap nagyon kedvesen megkérdeztem, hogy halad-e a munka, mert én is elkezdenék dolgozni*, mire az illető megsértődött, hogy én nem is tudom, neki mennyi dolga van, és hülyére dolgozza magát, és majd küldi az anyagot, ha kész lesz. Ezen már meglepődtem, azon meg még jobban, amikor ma véletlenül összefutottunk, és úgy láttam, hogy még mindig meg van sértve. De most tényleg én vagyok akkor a gonosz, mert a hétfőre-keddre ígért munka csütörtök este sincs még kész, nekem meg lassan elfogy a saját munkámra fordítható időm? Látjátok, az ilyenek miatt merült fel bennem múlt héten az a kérdés, hogy hogyan lehetne úgy biztos megélhetésre szert tenni, hogy közben nem találkozom emberekkel. Mert ezekkel nem tudok mit kezdeni, fárasztanak, és nem akarok velük foglalkozni.


*Holnap 4-re meg kell lennem egy olyan feladattal, amiről gyakorlatilag még azt sem tudom, hogy mi az, miközben ma már nem lesz lehetőségem ezzel foglalkozni, holnap meg csak délelőtt fél 12-ig, és ez a feladat azért nem valami 2 perces szösszenet.