Elaine N. Aron: Szuperérzékeny vagyok? - Harmóniát hozó megoldások harsány világunkban
Szeretem a pszichológiát, sőt rajongok érte, mert rettentően érdekes témái vannak. Hogyan működik az ember agya és lelke, mire hogyan reagál, miért pont úgy, milyen tényezők alakítják a személyiséget, mekkora jelentősége van a gyerekkornak, hogyan segít a pszichológia abban, hogy megértsük magunkat és megértsünk másokat? És így tovább. Ezt a kötetet nem magam miatt, magamtól kezdtem el olvasni, valaki más révén került a kezembe, más miatt döntöttem úgy, hogy érdekel, amikor még azt lehetett hinni, hogy az az ember valaki, és tulajdonképpen örülök, hogy így esett.
Nagyon érdekes volt a könyv. Különösen az első öt fejezet tetszett, amiben megtudjuk, mi is ez a szuperérzékenység, milyen személyiségvonásokkal jár, milyen problémákkal kell szembenéznie a szuperérzékeny gyereknek és felnőttnek. Nagyon jó volt még a szerelemről szóló rész is, aminek olvasása közben sűrűn bólogattam, annyira nagyon sok minden igaz rám az ott leírtakból, bár én magam nem esem a vizsgált kategóriába, csak a meglehetősen érzékenybe – és még ez sem biztos, nem vagyok pszichológus, hogy ezt határozottan állítsam. A szerelem témájáról egész könyvet lehetne írni, mondja az írónő, és, hála az égnek, már meg is tette. Legszívesebben most rögtön elkezdeném olvasni azt is.
Hasznos volt, mert megtudtam ezt-azt magamról és arról is, akinek köszönhetően hozzájutottam, igaz, ez utóbbit csak sejthetem. De az egészen biztos, hogy izgalmas önismereti utazás volt az olvasás.
Sajnos volt problémám is. Az alcím alapján (Harmóniát hozó megoldások harsány világunkban) azt vártam, valós megoldásokról fogok olvasni, miután kiderül, mi az, amit orvosolni kell. De nem így történt. Jó, részmegoldás van: menj terapeutához. De azért ez mégsem az igazi. Szerintem. Azt hittem, majd az írónő mond valami okosat. Van még más is, ami miatt csak négy csillag: van benne valami idegesítő, mint a „self-help book” műfajába sorolható könyvekben általában. Még sosem sikerült megfogalmaznom, mi az, de eddig mindegyikben megvolt azok közül, amik a kezembe kerültek, és ez sem kivétel. Talán a stílus? Nem tudom, de olyan 50-60 oldal után már egészen fárasztó.
Nagyon érdekes volt a könyv. Különösen az első öt fejezet tetszett, amiben megtudjuk, mi is ez a szuperérzékenység, milyen személyiségvonásokkal jár, milyen problémákkal kell szembenéznie a szuperérzékeny gyereknek és felnőttnek. Nagyon jó volt még a szerelemről szóló rész is, aminek olvasása közben sűrűn bólogattam, annyira nagyon sok minden igaz rám az ott leírtakból, bár én magam nem esem a vizsgált kategóriába, csak a meglehetősen érzékenybe – és még ez sem biztos, nem vagyok pszichológus, hogy ezt határozottan állítsam. A szerelem témájáról egész könyvet lehetne írni, mondja az írónő, és, hála az égnek, már meg is tette. Legszívesebben most rögtön elkezdeném olvasni azt is.
Hasznos volt, mert megtudtam ezt-azt magamról és arról is, akinek köszönhetően hozzájutottam, igaz, ez utóbbit csak sejthetem. De az egészen biztos, hogy izgalmas önismereti utazás volt az olvasás.
Sajnos volt problémám is. Az alcím alapján (Harmóniát hozó megoldások harsány világunkban) azt vártam, valós megoldásokról fogok olvasni, miután kiderül, mi az, amit orvosolni kell. De nem így történt. Jó, részmegoldás van: menj terapeutához. De azért ez mégsem az igazi. Szerintem. Azt hittem, majd az írónő mond valami okosat. Van még más is, ami miatt csak négy csillag: van benne valami idegesítő, mint a „self-help book” műfajába sorolható könyvekben általában. Még sosem sikerült megfogalmaznom, mi az, de eddig mindegyikben megvolt azok közül, amik a kezembe kerültek, és ez sem kivétel. Talán a stílus? Nem tudom, de olyan 50-60 oldal után már egészen fárasztó.
A másik, ami nem tetszett, az egésznek az üzenete. "Te szuperérzékeny vagy, ezért neked jár, hogy a többiek mindig mindenben tekintettel legyenek rád, tehát jogosan várod el a világtól, hogy lábujjhegyen járjon, és befogja a száját, mert hiszen te szuperérzékeny vagy, a világ meg nem." Ennél kevésbé lenne káros azt mondani: "Te szuperérzékeny vagy, a világ meg nem, és bár jó lenne, ha a világ lábujjhegyen járna kedvedért, talán mégis érdemes neked is alkalmazkodni egy kicsit a világhoz." Mert így, ahogy most van, elég veszélyes ez a könyv. A Molyon négy csillagot kapott, de most, hogy kb. másfél hónap után újragondolom, maximum hármat adnék neki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése