Vidámpark
Ez már régen történt, de elmaradtam a beszámolókkal.
A bezárás előtt egy héttel elmentünk anyuval a Vidámparkba, és még utoljára kividámkodtuk magunkat. Meglepődtem, milyen bevállalós anyukám van, bár eddig is lehetett róla tudni, hogy sokkal bátrabb, mint én. Arra a játékra, ami többször is fejre állít meg átpördít (a Vidámpark honlapját leszedték, a játék nevére meg már nem emlékszem :( ), és amit én több látogatás alkalmával is csak néztem, mire egyszer fel mertem ülni rá, anyu simán, kérdés nélkül felment. Mentem vele én is, de azért csak néztem, hogy ez mennyire menő már. Mindent kipróbáltunk: Mesecsónak, Szellemkastély, Elvarázsolt kastély, Ikarus, Break Dance, az a mini hullámvasút, amin a kocsik is pörögnek, Óriáskerék, Hullámvasút (kétszer, ez volt a nyitás és a zárás :) ), Lézeres panoptikum, Barlangvasút, Körhinta.
A legnagyobb eredmény a Dodzsem volt. Ezzel kapcsolatban van ugyanis egy személyes ki történetünk. Valamikor nagyon apró koromban kimentünk a Vidámparkba, és anyu mindenképpen szerette volna, hogy kipróbáljam ezt is, mert neki ez az egyik kedvenc játéka. Be is ültünk egy kocsiba, kanyarogtunk összevissza a pályán, aztán meg akarta mutatni, milyen jó buli koccanni. Megmutatta. Jó buli is lett volna, csak éppen én nem számítottam rá, hogy előre fogok bukni, és beütöttem a számat a kapaszkodóba, talán még véreztem is. Ez olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy azóta sem voltam hajlandó a dodzsemnek a közelébe se menni, pedig ennek már legalább 20 éve. Most megtört a jég. Épp jókor: többet nem tudok már dodzsemezni, viszont kiderült, hogy ez tényleg jó buli, még a koccanás is.
Nagyon sajnálom, hogy elvették a Vidámparkot. Azt is, hogy csak felnőttkoromra szerettem meg, és most úgy érzem, nem tudtam igazán kihasználni, kiélvezni. Egy dolog vigasztal: megvettem az albumot, ami a Vidámpark történetéről szól, így ha nagyon hiányzik a hely, majd lesz mit lapozgatni. És kíváncsian várom, az Állatkert mennyit tart be az ígéreteiből, mi marad, mi megy, mit lehet majd használni.
A bezárás előtt egy héttel elmentünk anyuval a Vidámparkba, és még utoljára kividámkodtuk magunkat. Meglepődtem, milyen bevállalós anyukám van, bár eddig is lehetett róla tudni, hogy sokkal bátrabb, mint én. Arra a játékra, ami többször is fejre állít meg átpördít (a Vidámpark honlapját leszedték, a játék nevére meg már nem emlékszem :( ), és amit én több látogatás alkalmával is csak néztem, mire egyszer fel mertem ülni rá, anyu simán, kérdés nélkül felment. Mentem vele én is, de azért csak néztem, hogy ez mennyire menő már. Mindent kipróbáltunk: Mesecsónak, Szellemkastély, Elvarázsolt kastély, Ikarus, Break Dance, az a mini hullámvasút, amin a kocsik is pörögnek, Óriáskerék, Hullámvasút (kétszer, ez volt a nyitás és a zárás :) ), Lézeres panoptikum, Barlangvasút, Körhinta.
A legnagyobb eredmény a Dodzsem volt. Ezzel kapcsolatban van ugyanis egy személyes ki történetünk. Valamikor nagyon apró koromban kimentünk a Vidámparkba, és anyu mindenképpen szerette volna, hogy kipróbáljam ezt is, mert neki ez az egyik kedvenc játéka. Be is ültünk egy kocsiba, kanyarogtunk összevissza a pályán, aztán meg akarta mutatni, milyen jó buli koccanni. Megmutatta. Jó buli is lett volna, csak éppen én nem számítottam rá, hogy előre fogok bukni, és beütöttem a számat a kapaszkodóba, talán még véreztem is. Ez olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy azóta sem voltam hajlandó a dodzsemnek a közelébe se menni, pedig ennek már legalább 20 éve. Most megtört a jég. Épp jókor: többet nem tudok már dodzsemezni, viszont kiderült, hogy ez tényleg jó buli, még a koccanás is.
Nagyon sajnálom, hogy elvették a Vidámparkot. Azt is, hogy csak felnőttkoromra szerettem meg, és most úgy érzem, nem tudtam igazán kihasználni, kiélvezni. Egy dolog vigasztal: megvettem az albumot, ami a Vidámpark történetéről szól, így ha nagyon hiányzik a hely, majd lesz mit lapozgatni. És kíváncsian várom, az Állatkert mennyit tart be az ígéreteiből, mi marad, mi megy, mit lehet majd használni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése