Eötvös Cirkusz

Ha jól emlékszem, még erről sem meséltem. A Fővárosi Nagycirkuszban tett látogatásom után egy héttel mentünk el Esztivel Budafokra, ahol az Eötvös Cirkusz tanyázott akkoriban. Mert ők egy vándorcirkusz, hol itt, hol ott bukkannak fel. Igazi cirkuszi sátorral üzemelnek, részben emiatt arra számítottam, más lesz ennek a hangulata, mint a Fővárosinak, és nem is tévedtem.

A fényviszonyok miatt az én képeim nem sikerültek túl jól, Eszti ügyesebb volt. Az egész előadásnak volt egy házi barkács jellege, de ettől még nagyon jó volt, tetszett. Az állatos számok kicsit viccesre sikerültek: este hétkor már a harmadik előadást nyomták, így a nem emberi szereplők többségének már marhára nem volt kedve ugrálni, így aztán nem is ugráltak, ha egy mód volt rá. Egy dolog mindenesetre kiderült: ha lesz egy harmadik életem, akkor kötéltáncos leszek.

Bónusz: Hazafelé a buszon belefutottunk valami egyetemista buliba, talán BME-s diákok voltak a résztvevők. Ekkor hallottuk a következő dalt: "Láttál-e már borban buborékot? Ha nem láttál borban buborékot, nem ittál még fröccsöt." Nagyon nevettem.

Jókedv a buszon - a vezető fülkéjét kell nézni

Cirkusz :)

Oroszlánkölyök. Fehér. Az elég ritka. Meg is lehetett simogatni - potom 2000 forintért. Kihagytuk. (Eszti képe)

Pacik (Eszti képe)

101 kiskutya :) Meg egy dán dog és egy collie. A kedvencem a collie volt. Ha valamelyik dalmatának nem volt kedve kunsztozni, a collie odarohant a gazdához: "Nekem van kedvem ugrálni! Én ugrálhatok?" (Eszti képe)

Tornászlány

Eötvös Adrienn sok-sok karikával (Eszti képe)

Cicák. Voltak olyan jók, és nem falták fel az idomárt, pedig már nekik is tele volt a hócipőjük a kunsztozással aznapra. (Eszti képe)

A legviccesebb szereplő: bejött, megevett egy fej káposztát, kiment.

Kötéltáncos. Ő szeretnék lenni. Egy másik életben.

Zsonglőrök

Hinta-palinta

Finálé

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk