Strand
Már tavaly is mondtam, hogy nincs nyár strand nélkül, és nincs strand hullámos medence nélkül. Mivel rajtam kívül mások is egyetértenek a tételnek legalább az egyik felével, megbeszéltük Brigivel, aki az egyik volt osztálytársam, hogy a hosszú hétvégén hétfőn kimegyünk a Palatinusra. Jól indítottam a közös programot, laza 25 perc késéssel, mert a fél 6-os fekvés után nem ébredtem fel fél 9-kor az ébresztőre, csak fél 10-kor, amikor meg már mindegy volt. Marhára utálok késni, pláne ennyit, nagyon nem örültem, hogy most sikerült.
A strandon lepakoltuk a holminkat az árnyékba, aztán elindultunk: egész nap alig voltunk kint a vízből, medencéről medencére jártunk, tök jó volt. Na jó, azért egy ebéd belefért, persze hekket ettünk :) A büfénél voltak érdekes dolgok, ki vannak írva a kaják angolul is, vagy valami ahhoz hasonló nyelven. Például a túrós palacsinta így szerepel: "szkáticscheese", amivel nem tudom, mit kezd valaki, aki nem beszél magyarul, de jó eséllyel marha furcsán néz. Mindegy, mi is furcsán néztünk, aztán túltettük magunkat raja, ahogy azon is, hogy a strandra belépés szabályait miért a bejárattól egyik legmesszebb eső büfé falára szögelték ki.
Ettünk, ittunk, én fagyiztam, Brigi fánkozott, sokat-sokat beszélgettünk, megtudtam, hogy a termálmedence nem is szörnyű, amióta felújították, és elment a kedvem a hullámos medencétől. Nem gondoltam volna, hogy létezik bármi, ami elveheti a kedvemet, pedig de.
Nagy örömmel mentem be, Brigi a partról nézett, ő ezt a mókát eddig sem csípte. Már az elején megállapítottam, hogy valami megváltozott, mert eddig mély volt a víz, most meg jóval sekélyebb. Amikor elindult a hullámgép, akkor már láttam, hogy a hullám is más: eddig csak szemből jött, most meg szemből és mindkét oldalról, szóval egészen hasonló volt az élmény a háborgó tengerhez. A hullámban ugrálás technikája az, hogy amikor jön a hullám, akkor ugrunk, és akkor nem kerül víz alá a fejünk. Ezt is csináltam, tök jó is volt, mígnem egyszer nem jó ütemben ugrottam, ezért képen csapott a hullám, és persze nyeltem egy jó adag vizet. Nem kaptam levegőt, de nem ijedtem meg, ilyenkor az a módszer, hogy az ember kijjebb megy, ahol már nem csap át a feje fölött a hullám akkor sem, ha nem ugrál, jól kiköhögi magát, majd visszamegy és ugrál tovább. Meg is fordultam, hogy akkor kijjebb megyek, de a mögöttem álló, ötvenes pasi meglátta, hogy köhögök, és megragadta a karomat. Jó erősen tartott, gondolom, segíteni akart, csak sajnos így nem tudtam ugrani, meg szólni sem tudtam, hogy eresszen el, mert éppen nem kaptam levegőt, ezért további két-három hullám átcsapott a fejem fölött, további jó néhány korty vizet nyeltem, és még jobban fuldokoltam. Egészen komolyan az volt az érzésem, hogy bele fogok fulladni a vízbe, nagyon megijedtem. Végül sikerült kinyögni annyit egy hullámvölgyben, hogy jól vagyok, csak ki akarok menni, akkor a pasi elengedett. Kijjebb mentem, köhögtem egy sort, összeszedtem magam, visszamentem. A pasit már nem láttam, ennek örültem is. Jöttek a hullámok, ugráltam, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki megfogja a derekamat hátulról, két oldalról, és tart. De nem elég magasan, úgyhogy megint kaptam a képembe jó néhány hullámot, megint nyeltem jó sok vizet, megint elkezdtem fuldokolni, és hiába ficánkoltam, nem bírtam kiszabadulni a szorításból, és megint úgy éreztem, hogy én itt fogok meghalni. Mikor végre elengedett az a valaki, megfordultam, hogy akkor megint kimegyek, és ott állt mögöttem ugyanaz a pasi, megint megragadta a karomat, megint átment rajtam még pár hullám, megint nyeltem még jó néhány korty vizet... Iszonyú volt. Közben a pasi megszólalt: "A mély vízben vigyázni kell." Hát, gondoltam, köszi szépen, ha nem fojtanál bele, nem is lenne semmi bajom. Végül mondtam neki, hogy tényleg jól vagyok, ne segítsen, akkor elengedett, én meg kijjebb mentem, köhögtem, aztán inkább kijöttem. Mondjuk addigra a hullámzásnak is vége lett. Brigi mondta, hogy kintről azt látta, a pasi tapad rám, és jön utánam, hiába próbálok menekülni előle. Annyira rossz élmény volt a fuldoklás meg az, hogy megfogdosott a pasi, hogy a nap folyamán többször nem mentem hullámozni. Remélem, jövő nyárig kiheverem ezt az élményt, mert eddig annyira szerettem ezt a medencét, kár lenne, ha egy ilyen tönkretenné nekem.
Bár ezt tök hosszan írtam le, a jó élmények domináltak, nagyon élveztem a nap többi részét. Külön tetszett, hogy nem volt parton fetrengés, csak és kizárólag vízben ázás :) Meg eszmecsere az élet nagy és kevésbé nagy dolgairól. Jó kis kikapcsolódás volt, kellemesen lelazultunk mindketten.
A strandon lepakoltuk a holminkat az árnyékba, aztán elindultunk: egész nap alig voltunk kint a vízből, medencéről medencére jártunk, tök jó volt. Na jó, azért egy ebéd belefért, persze hekket ettünk :) A büfénél voltak érdekes dolgok, ki vannak írva a kaják angolul is, vagy valami ahhoz hasonló nyelven. Például a túrós palacsinta így szerepel: "szkáticscheese", amivel nem tudom, mit kezd valaki, aki nem beszél magyarul, de jó eséllyel marha furcsán néz. Mindegy, mi is furcsán néztünk, aztán túltettük magunkat raja, ahogy azon is, hogy a strandra belépés szabályait miért a bejárattól egyik legmesszebb eső büfé falára szögelték ki.
Ettünk, ittunk, én fagyiztam, Brigi fánkozott, sokat-sokat beszélgettünk, megtudtam, hogy a termálmedence nem is szörnyű, amióta felújították, és elment a kedvem a hullámos medencétől. Nem gondoltam volna, hogy létezik bármi, ami elveheti a kedvemet, pedig de.
Nagy örömmel mentem be, Brigi a partról nézett, ő ezt a mókát eddig sem csípte. Már az elején megállapítottam, hogy valami megváltozott, mert eddig mély volt a víz, most meg jóval sekélyebb. Amikor elindult a hullámgép, akkor már láttam, hogy a hullám is más: eddig csak szemből jött, most meg szemből és mindkét oldalról, szóval egészen hasonló volt az élmény a háborgó tengerhez. A hullámban ugrálás technikája az, hogy amikor jön a hullám, akkor ugrunk, és akkor nem kerül víz alá a fejünk. Ezt is csináltam, tök jó is volt, mígnem egyszer nem jó ütemben ugrottam, ezért képen csapott a hullám, és persze nyeltem egy jó adag vizet. Nem kaptam levegőt, de nem ijedtem meg, ilyenkor az a módszer, hogy az ember kijjebb megy, ahol már nem csap át a feje fölött a hullám akkor sem, ha nem ugrál, jól kiköhögi magát, majd visszamegy és ugrál tovább. Meg is fordultam, hogy akkor kijjebb megyek, de a mögöttem álló, ötvenes pasi meglátta, hogy köhögök, és megragadta a karomat. Jó erősen tartott, gondolom, segíteni akart, csak sajnos így nem tudtam ugrani, meg szólni sem tudtam, hogy eresszen el, mert éppen nem kaptam levegőt, ezért további két-három hullám átcsapott a fejem fölött, további jó néhány korty vizet nyeltem, és még jobban fuldokoltam. Egészen komolyan az volt az érzésem, hogy bele fogok fulladni a vízbe, nagyon megijedtem. Végül sikerült kinyögni annyit egy hullámvölgyben, hogy jól vagyok, csak ki akarok menni, akkor a pasi elengedett. Kijjebb mentem, köhögtem egy sort, összeszedtem magam, visszamentem. A pasit már nem láttam, ennek örültem is. Jöttek a hullámok, ugráltam, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki megfogja a derekamat hátulról, két oldalról, és tart. De nem elég magasan, úgyhogy megint kaptam a képembe jó néhány hullámot, megint nyeltem jó sok vizet, megint elkezdtem fuldokolni, és hiába ficánkoltam, nem bírtam kiszabadulni a szorításból, és megint úgy éreztem, hogy én itt fogok meghalni. Mikor végre elengedett az a valaki, megfordultam, hogy akkor megint kimegyek, és ott állt mögöttem ugyanaz a pasi, megint megragadta a karomat, megint átment rajtam még pár hullám, megint nyeltem még jó néhány korty vizet... Iszonyú volt. Közben a pasi megszólalt: "A mély vízben vigyázni kell." Hát, gondoltam, köszi szépen, ha nem fojtanál bele, nem is lenne semmi bajom. Végül mondtam neki, hogy tényleg jól vagyok, ne segítsen, akkor elengedett, én meg kijjebb mentem, köhögtem, aztán inkább kijöttem. Mondjuk addigra a hullámzásnak is vége lett. Brigi mondta, hogy kintről azt látta, a pasi tapad rám, és jön utánam, hiába próbálok menekülni előle. Annyira rossz élmény volt a fuldoklás meg az, hogy megfogdosott a pasi, hogy a nap folyamán többször nem mentem hullámozni. Remélem, jövő nyárig kiheverem ezt az élményt, mert eddig annyira szerettem ezt a medencét, kár lenne, ha egy ilyen tönkretenné nekem.
Bár ezt tök hosszan írtam le, a jó élmények domináltak, nagyon élveztem a nap többi részét. Külön tetszett, hogy nem volt parton fetrengés, csak és kizárólag vízben ázás :) Meg eszmecsere az élet nagy és kevésbé nagy dolgairól. Jó kis kikapcsolódás volt, kellemesen lelazultunk mindketten.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése