The Croods (Croodék, 2013)

Tetszett az előzetese, amit valamelyik animációs film előtt láttam a moziban, ezért eldöntöttem, hogy megnézem. Tegnap sor is került rá.


Angolul néztem, de az előzetes alapján magyarul is jó lehet. Eléggé amerikai történet: a szigorú apuka keményen fogja a családot, ám amikor felbukkan a fiatal, okos, jófej szívtipró, hirtelen kicsúsznak a kezéből a dolgok, és ha nem akarja elveszíteni a családját, akkor kénytelen megváltozni. Persze sikerül neki.

Apuka vezérelve így foglalható össze: minden új rossz, a kíváncsiság veszélyes, és ha nem félsz, meghalsz. Van valami igazsága, lássuk be, de túlságosan szó szerint érti a saját elképzelését, ezzel pedig az őrületbe kergeti tinilányát, Eepet, aki nyilván fellázad az apai szigor ellen. Neki is van valami igazsága: ha nem lenne kíváncsiság, nem lenne fejlődés sem.

A film erősen emlékeztet engem a Jégkorszak legutóbbi részére. Itt is vándorolnak a kontinensek, eltűnik az ismert világ, születőben van egy új és ismeretlen. Ezt nagyon látványos robbanások kísérik, amelyek szörnyen gyorsan haladnak előre, de azért mégsem olyan gyorsan, amilyen gyorsan egy ősember gyalogol. Az ábrázolt őskor erősen pszichedelikus flórástól és faunástól, viszont érdekes és vicces is. Nagyon jók a poénok, akár vizuálisak, akár szóban hangzanak el. A szereplők szerethetők, kivéve talán a család legkisebb gyermekét, Sandyt, akit nem ártana kicsit megnevelni, bár ha belegondolunk, hogy feltehetőleg Eep is ugyanolyan nevelésben részesült, mint a húga, mégis ember lett belőle, akkor végül is nincs nagy baj. Az egész történet a legkevésbé sem realisztikus, csodásnál csodásabb tetteket hajtanak végre ősembereink - ennyi erővel akár varázserejük is lehetne, az talán még hihetőbb is lenne. Elég pörgős, sosem ül le a történet, és nagyon jó a zene is. Ez talán a legjobb szám:


Tetszett nekem, megérte megnézni. 10-ből 8 pont.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk