Kiegészítés fél 10-kor

Végül is elmentem a Margitszigetre futni. Megint 33 perc volt, de most kb. 15 másodperccel több, mint tegnap. A felénél olyan kemény lett a vádlim, mint a kő, biztos a tegnapi terhelés miatt, úgyhogy onnantól kicsit szenvedtem, de ma is kibírtam egy megállással a távot. Muszáj volt ma is menni. Olyan bűntudatom van a péntek este 8 és 10 között a moziban elfogyasztott kóla (!!) és pattogatott kukorica (!!!) miatt, hogy legszívesebben egész nap futnék egy hétig minden nap, csak sajnos azt nem bírnám.

Érdekes élmények is értek. Egy igen sármos pasi megkérdezte még a bemelegítés közben, hogy milyen hosszú szerintem a szigetkör, mondtam, hogy szerintem 5,3 km, megköszönte, jó futást kívánt, szépen mosolygott, majd elindult hazafelé. Nem, telefonszámot nem kért. Pedig... Rövidesen aztán kétszer is elfutott mellettem az egyik amerikanisztikás tanárom - nem, nem futott ennyivel gyorsabban, csak pont ellenkező irányban csinálta a kört, mint én.

Mellesleg gyalázat a villamospótlás a Nagykörúton, hogy mást ne mondjak. Egyszer leszáll az ember a Nyugatinál vagy az Oktogonnál, és ahelyett, hogy átszállna a buszra, és menne tovább, vár öt percet arra a kib. pótlóra. Aztán a Rákóczi téren megint leszáll, de ahelyett, hogy átszállna a villamosra, és menne tovább, vár öt percet arra a kib. villamosra. Bosszantó, és akkor nagyon finom voltam. Ha egy 15 perces utat 25 perc alatt lehet megtenni, az szerintem nem normális. Innen is szeretnék gratulálni annak a lángelmének, aki így összehangolta a villamosokat és a pótlóbuszokat. Well done! Kockacukor!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai