Még egy kutyasétáltatós

Már meséltem, hogy nagyon furcsa gazdikkal is találkozunk sétáink során. Vannak köztük különösen nagyon furcsák is. Egyikük például egy tündéri kölyökvizslát nevel, illetve most már tinit. Igazából nem is egy gazdi, hanem egy pár: egy nő és egy férfi. A férfi biciklizik, a nő fut, a kutya meg elvan, így sétálnak ők. Tegnap hosszú idő után először összefutottunk velük. Én nagyon megörültem, mert Marci meg ez a kiskutya nagy spanok voltak tavaly télen, gondoltam, hátha most is játszanak egy jót. Ugribugri, rakoncátlan, mindig vidám kis állatról van szó egyébként, pont Marcinak való.

Akkor lepődtem meg először, amikor a biciklin ülő pasi Marci láttán felcsatolta a kutyájára a pórázt. Ezt tökre nem értettem, de még túl is léptem volna rajta, csak ekkor jött egy még döbbenetesebb jelenet. A pasi elindult a biciklivel, meg a kutya is nekilódult, csak utóbbit kicsit sem foglalkoztatta előbbi, így aztán a pasi alól kifordult a bicikli, ő meg majdnem elesett. Van ilyen, a vizsla még nem tud pórázon biciklizni, majd megtanulja, gondoltam én. Aha. A pasi elkezdett üvölteni, és olyat húzott a kutyára, hogy az egy hatalmasat vonyított, és látszott rajta, hogy nem ért semmit, nem tudja, mi a baj, nem tudja, miért ütötték meg. Aztán még egy jó darabig üvöltött vele a gazdája, hogy ő most majdnem elesett, és miért kell rángatni a pórázt, és így tovább.

Marci érdeklődve figyelte a történéseket, nekem meg nagyon rossz érzés volt ez az egész. Nem szeretem, ha ütnek egy kutyát. Valahogy úgy vagyok vele, hogy talán meg kellene tanítani annak az állatnak, mit várunk tőle, talán nevelni kéne, nem verni, és akkor lehet, hogy eredményeket lehetne elérni. Annyira nagyon sajnálom azt a kiskutyát. Azzal próbálom megnyugtatni magam, hogy a nyomorultnak ez lehet a természetes, elvégre már kölyökkorában is folyamatosan ütötte a gazdi minden hülyeségért. De azért akkor sincs ez így jól :(