I ♥ szombat

Ha már így ráálltam erre a nagyon korán ébredésre, ma fél 8-ra állítottam az órát, mondván, tegnap nem mertem bevállalni, hogy a délelőttöt úszásra szánjam, mert nem volt készen a délutáni órám óraterve, hát, majd ma pótolok. Kivételesen nem ébredtem fel az óracsörgés előtt fél-háromnegyed-egy órával, hanem csak magára a csörgésre, meg is lepődtem, és örültem neki. Mivel nemrég egy egyébként gagyi online magazin mogyorókrémeket tesztelt, és azt állította, hogy a Nutella győzelme mellett a harmadik legjobb termék az Aldi saját márkája, és pont van itt, nem messze egy Aldi, hát vettem egy üveggel a mogyorókrémből, és ma azzal megkent barna kenyeret ettem (nem viccelek, látjátok-e), és isteni volt. Miután ez így feldobott (kicsit féltem, hogy valami ehetetlen gagyit veszek...), még nagyobb kedvvel indultam el az uszoda felé. És nagyon jó volt ez a mai harminc hossz. Most tovább tartott, mint múltkor, mert három gyorsúszásos hosszt is beleraktam, és mindegyik után kellett pihegni vagy fél percet. Illetve a harmadik után nem olyan sokat, de az már a harmincadik volt. Érdekes módon az ment legkönnyebben, az esett legjobban. El is határoztam, hogy legközelebb a huszadik utánra csoportosítom a gyorsúszásos részeket, hátha az úgy jobb lesz. A hátúszást is úgy kipróbálnám, de megmaradt gyerekkoromból ez a hülyeség, hogy csak vizes ne legyen a hajam (mert utána órákig tart, mire megszárad, hajszárítóval is), meg rossz emlékem, hogy egyszer nem vettem észre időben a medence végét, és elég nagyot sikerült fejelni a betonba, ami annyira nem esett jól. Meg majd a pillangózást is meg akarom próbálni, mert ugyan tanultuk, de nekem sosem ment a lábmunkája, és kíváncsi vagyok, rá tudok-e jönni most már, hogy mit kell csinálni, csak kicsit túl sok volt az oktató ma a medence körül, és nem mertem nekiállni bénázni.

Rájöttem ám közben, mi hajt engem, miből van energiám: a mozgásból. Paradox módon hiába igényel energiát, a felhasznált adag többszörösét teremti, felpörgök tőle, és akár egész napra úgy tudok maradni. Most például negyed 11-kor szálltam ki a medencéből, de csak mostanában kezdek lehiggadni. Majdnem elmentem futni is, csak meggyőztem magam, hogy ahhoz nem vagyok elég erős, abból biztos, hogy semmi jó nem sülne ki.

Ha már a kerületben voltam, elmentem abba a ruhaüzletbe, ahol tinikoromban mindig egy csomó szuper dolgot lehetett találni. Hát, most nem lehetett. Egy nadrágot meg egy felsőt azért elhoztam, de ennyi volt az összes, ami tetszett. Ja, nem, volt még egy fehér blúz is, csak arról a felpróbáláskor kiderült, hogy, khm, enyhén útszéli szabása van, ezért otthagytam. Rengeteg ruha van egyébként, fél óra volt végigjárni az üzletet, de minden annyira nagyon kínai... Csupa flitter, csupa szegecs, csupa ronda grafika meg felirat... Még keresem az ideális ruhaboltot, ahol olyan jó áron lehet kapni dolgokat, mint itt, de olyanokat, amiket hajlandó vagyok felvenni.

Még tegnap elhatároztam, hogy úszás után sem fogok itthon üldögélni (és dolgozni, ejnye), úgyhogy foglaltam mozijegyet, és akkor a mozi lett a délutáni program. Most meg még kicsit gyúrok rá a filmes bejegyzés megírásával, aztán elmegyek takarítani. Ez nekem a legnagyobb mumusom, hogy ezt nagyon utálom. Pedig szép lesz tőle a lakás, de mégsem tudunk nagy barátságba kerülni.